Most a fiatalokon a sor
Egyre gyakrabban olvashatunk belvárosi lokálpatriótákról, az Arany János utcai Aranytíz Művelődési Központ helytörténeti klubja tagjairól. Tevékenységük azonban nem előzmények nélküli!
A nyolcvanas évek elején alakult Budapesti Városszépítő Egyesület a rendszerváltás után, Budapesti Városvédő Egyesületre változtatva nevét, szervezeti keretet, működési lehetőséget adott mindazoknak, akik Budapest és elődtelepülései hagyományainak, értékeinek megőrzését magukénak érezték.
A kezdet azonban az 1956 utáni kulturális változások kezdő lépése volt. A tanácsban az akkori népművelési csoport volt a munka felelőse. Az első kiadványok alig szász-száz példányban, stencilezett formában (ma már kevesen ismerik mi is volt ez sokszorosító eljárás) jelentek meg az általános iskolák helyismereti oktatásának segédanyagaként. Ezekben olvashattunk 1945 után először a kerület értékeiről, műemlékeiről, nevezetességeiről. Általános politikai célú fejezetként ismertették a munkásmozgalmi eseményeket, 1919 eseményeit és az iskolatörténeteket is. Ebből tudtuk meg később és felhasználhattuk a műemléki felújításkor, hogy egykor az evangélikus gimnáziumnak híres márványterme volt!
Diákkori élményeim, sorra kötődnek a műemlékekhez, helytörténethez és művészethez Ezek meghatározták indulásomat, megismertem Pesthidegkút középkori település történetét, babonás hagyományait, – szüleim és nagyapám révén – a természet szeretetét, a művészet és hagyomány tiszteletét. A művészeti gimnáziumban megszereztem a festészet és grafikai ismerteket, a műegyetemen az építészetet és építészettörténetet.
A belvárosi helytörténeti tevékenység az 1968-as Fekete-fehér televíziós vetélkedő nyomán bontakozott ki. Megerősödött az V. kerületi honismereti csoport, amely adatgyűjtéssel és a kerületi helytörténeti oktatással foglalkozott. Akkor ezt csak a Hazafias Népfront keretében engedélyezték. Munkánk eredményeként jelent meg a Minerva kiadásában a Belváros jövője című kötet, majd a Rajna György – a Budapesti Városszépítő Egyesület egyik későbbi alapító tagja szerkesztésében a helytörténeti emléktábláinkat bemutató füzet. A kerületek között több helytörténeti vetélkedőt szerveztünk, ekkor vált Ady lakása a Veres Pálné utca 8-ban látogatható emlékhellyé. A Népfront V. kerületi csoportjának vezetője az Eötvös Gimnázium történelem-magyar szakos tanára, Bíró Ferencné volt.
A gimnázium mellékudvarában az első világháborúban hősi halált halt tanárok és diákok emlékművét – Ligeti Miklós szobrát – lelték fel, a padláson Alpár Ignác szobrára bukkantak. A két szobor ma is a gimnázium megtekinthető, de féltve őrzött kincse.Biró Ferencné távozása után a helytörténeti csoport vezetésére – immár 25 éve – 1980-tól e sorok íróját kérték fel a kerület vezetői.
A kerületi honismereti csoport tagjai hozták létre a fővárosi városszépítő egyesület belvárosi csoportját. Dr Gerő László, a honismereti csoport elnöke, egyben a városszépítők belvárosi csoportjának elnöke is volt. Igazán aktívan a városrész múltjával tíz-húsz ember foglalkozott. Közöttük Tarr László, A régi Váci utca regényes krónikája szerzője.
Máig alapvető könyvét a Helikon Kiadó 1984-ben jelentette meg.
(A szerkesztő megjegyzése:
Vízy László :
helytörténész az 1980-as években a Kiváló társadalmi munkás és a Budapestért kitüntető jelvényt kapta elismerésül. A Budapesti városvédő Egyesület oklevele tanúskodik a Lipótváros és a Belváros adalékgyűjtésének lektori, illetve szerkesztői munkájáról, 1997-ben Podmaniczky-díjjal tüntették ki. Egy évvel később Belváros-Lipótváros Önkormányzat Pro Civibus-díját vehette át tevékenységéért, 2005 novemberében pedig a Lipót-napok alkalmából a Reitter Ferenc díjat. )
A Belváros című kerületi lap az 1970-es évek közepén, választási lapként indult. A lap első számaiban lehetőséget kaptam az „Ismerjük meg műemlékeinket” elnevezésű sorozat közlésére. Később is rendszeresen jelentek itt meg írásaim. A kerületi tanács elnöke 1983-ban írásbeli megbízást adott a Budapesti Városszépítő Egyesülettel való kapcsolattartásra. A kerepesi temetőben két Veres Pálné gimnáziumi emléktábla volt, törötten. Ráday Mihály a városvédő műsorában hívta fel rá a figyelmet, a kerület ezután restaurálta, majd az épület aulájába kerültek. Az Eötvös-gimnázium mellékudvarában az első világháborús emlékszobor, a hősi halált halt tanárok és diákok emlékére készített Ligeti Miklós-alkotás szomorkodott, reflektorfénybe kerülve előbb az Eötvös lépcsőházába került.
Visszaemlékezve a múltra, sokak nevét említhetem. Pekár Zsusza családtörténeti írásai révén „Az adalékok a Lipótváros történetéhez” című kötetbe bekerült a lipótvárosi gyárak története. Még 1989-ben megjelent Rajna György „Budapest köztéri szobrainak katalógusa”.. A kerület helytörténeti irodalmi vonatkozásait Bíró Ferencné gyűjtötte össze: a Móricz-, Ady- és Krúdy-emlékeket.
Az 1980-as évek eredménye volt, hogy útnak indítottuk a Belvárosi Helytörténeti Füzetek című kiadvány-sorozatunkat. E sorozatban jelent meg a Hild József általános iskola, A deák téri evangélikus iskola dísztermének és az Aranytíz (tervezője Karsai Károly építész volt) felújításának eredményiről szóló füzet, a műemléki épület-felújítások közül a Kecskeméti utca 7. ház története, valamint Rajna György gyűjtése nyomán a Petőfi-emlékek a Kárpát-medencében című kiadványunk.
A nyolcvanas évek elejétől egy évtizedig a népfront keretein belül működött, mint a kerület honismereti köre, amely 1990-ben beleolvadt a Budapesti Városvédő Egyesületbe A csoport a Belvárosi Helytörténeti Klub nevet használja, üléseit havonta, rendszeresen az Aranytíz Művelődési központban tartja. Sokat tettünk azért, hogy 1990-ben Lipótváros születésének kétszáz-éves jubileumáról egy ülésen is megemlékezzünk – régészek, városrendezők, műemlékesek kaptak az ankéton megszólalási lehetőséget.
A kilencvenes évek helytörténeti kiadványai a Belváros-Lipótváros önkormányzatának és polgármesterének támogatásával : Lipót emlékek immár két kiadást megért gyűjtemény, melyet kiegészít a Duna-völgyének – Tóth Zsuzsanna művészettörténész által írt- Lipót-kötete. Önálló kiadványként jelent meg a kerület díszkútjairól szóló gyűjtemény.
A munka folyamatosan tart, nemrég a Zsolnay-építészetikerámia emlékek összegyűjtése volt napirenden. A kilencvenes években azonban elhunyt Gerő László, Tarr László, Rajna György, Pekár Zsusza, Vákár Tibor…. Most a fiatalokon a sor, hogy városrészünk történeti múltjának emlékeit őrizzék és ápolják is egyben. A kerület a régi Pest területén fekszik, múltja a főváros és az ország történeti múltjának elválaszthatatlan része.
Tervezzük a helytörténeti gyűjtemény létrehozását Dr Holló Szilvia Andrea (Tatai) múzeumigazgató vezetésével. A Belvárosi Klub kapcsolattartója Hegedűs Attila, a munkában aktív főszereplő a városvédő egyesület elnökségének tagja Milisits Máté művészettörténész.
A kerületi, a budapesti és a fővárosi honismereti lapokban programunkat és eredményeinket rendszeresen publikáljuk, programunkat ismertetjük.
Vízy László
