rostas_500Rostás László, Miskolc megyei jogú város főépítésze érdekes, gondolatébresztő előadást tartott a Hungária Nostra országos találkozó plenáris ülésén Várpalotán, a diósgyőri vár rekonstrukciójáról. Az alábbi írás az előadás szerkesztett összefoglalója.

A diósgyőri vár a helyreállítás kezdetén, 1953-ban teljesen romos állapotban volt. A műemléki helyreállításoknál használt források korrektsége nagyon fontos. A tervezés és egyeztetések során a Műemléki Tervtanácsban rendszeresen felmerült, hogy az írott és nem írott dokumentumok alapján mi hitelesíthető és mi nem. Például egy 1596-os metszet hitelességén a régészek és bölcsészek vitatkoztak, Gyulai Éva történész-muzeológus szerint a metszet hamisítvány, Szekér György építész, művészettörténész szerint nem. Az ábrázolások annyira hitelt érdemlőek, amennyire a régészek igazolják a vázolt objektumok meglétét, formáját.

A helyzetet bonyolítja, hogy néhány dolog hiányzik a diósgyőri vár rajzolt forrásaiból, mint például itt a 14., 15. században megépülő lépcsőtorony. Nem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy a várak ábrázolása elsősorban hadászati szempontok szerint készült, az egyéb megjelenítések kivételesek. Így lehetséges, hogy az épület változásai régészetileg igazolhatók, annak ellenére, hogy ábrázolással nem rendelkezünk róluk. Az ábrázolások sem mindig korrektek, létezik olyan katonai felmérés a diósgyőri várról, mely mutatja az erődítéseket, a körbástyát, ám az utóbbit a valóságtól eltérően – ötszögűnek rajzolva.

A felújítási tervek készítésénél olyanokat is figyelembe kell venni, hogy például egy barokk kori újjáépítésről, vagy eredeti szerkezeti elemről, konzolról van-e szó, nem mindegy, hogy melyik elemet tartják meg. A műemlék épületen minden építési kor hozzátétele tiszteletben tartandó, mivel a restaurálásnak nem célja, hogy stílusegységet érjen el.

Ha a régészek, építészek, történészek együtt tudnak dolgozni és megpróbálják érdemben összerakni az ismeretanyagot – mint ahogy ez történt a diósgyőri vár újjáépítése során – egészen jó eredményre számíthatunk. Nem jó, ha az építész akar uralkodni a régész felett, vagy a régész az építész vagy a művészettörténész felett.

A vár feltárását, felmérését Czeglédi Ilonáék kezdték 1953-ban. Mára a vár területének 90%-a a szikláig fel van tárva, sok új régészeti leletre nem lehet számítani. Az alábbi videón a vár fejlődését látjuk a középkorban:

Nagyon fontosak a feltárt nyílások. Mind a négy tornyon találhatók bevésések, fészkek, melyek a szarufák és kötőgerendák pontos helyét mutatják. A tető rekonstrukciója során ezek segítségével pontosan ki lehet szerkeszteni a tető eredeti formáját.

Nagy szerencse, hogy a négy torony – a tetejüket leszámítva – nagyon jó állapotban megmaradt, az oldalukon a csatlakozó terek geometriájával együtt. Ezek segítségével a teljes gótikus mérműrendszert és az ívrendszert pontosan tudták rekonstruálni.

Rostás László előadásában külön kiemelte két szakember munkásságát. Ferenczy Károly és Ceglédi Ilona nevéhez fűződik az az állapot, amelyet 2010-ig lehetett látni. A legkeményebb munkával, következetes régészeti precizitással nagyon pontosan feltártak mindent, olyannyira, hogy a mai régészeknek csak néhány tisztázandó kérdés maradt.

Ferenczy Károly Ybl-díjas építész rekonstrukciós rajzokat készített, és elgondolásait szerette volna acélból, könnyűszerkezettel megoldani, hiszen az akkori elvek mást nem is igen engedtek volna meg. Elgondolkodtató, hogy az ilyen modern szerkezetek komoly károkat okoztak az elmúlt időszakokban, a műemlékekben. A különböző anyagok, a beton és a kő, vagy a beton és a tégla kiegészítések, protézisei befüllesztik, tönkreteszik az épületet, nem lehet továbbfejleszteni. Ferenczy az elképzeléseit a rekonstrukcióról az Athéni Charta szellemében alakította ki, amely ma is sok esetben meghatározó, ám már túlhaladottnak tekinthető.

A gyilokjáró fedésének a szarufa és kötőgerenda fészkei megmaradtak. Mivel a konzol hossza, illetve a fészkek helyzete meghatározza a dőlésszöget, pontosan kiszerkeszthető a fedés eredeti formája.

Nagyon lényegesek a falban meglévő, eredeti, in situ megmaradt ívek, az ablakfülkék geometriája, mert segítségükkel a gótika szerkesztési szabályai szerint a terek teljesen visszaszerkeszthetők. Ebben a munkában Szekér György nagyon pontosan, korrektül tudott eljárni.

2010-ben nem volt kétséges, hogy a diósgyőri várral valamit kell kezdeni, ám sok probléma volt. Lejárt az akkori építési engedély, illetve az is gond volt, hogy mindenképpen múzeumot szerettek volna itt létesíteni egy élő vár helyett. A megépítés kevés, üzemeltetni is kell, és az üzemeltetéshez irgalmatlanul sok pénz kell, ami nem biztosítható, ha nincs az épületnek funkciója.

DSF_4213_500Az elemzések során arra jutottak, hogy a kápolnát visszaépítik, és annak ténylegesen felszentelt kápolnának kell lennie. A számítógépes virtuális megoldások helyett olyan funkciókat kell kreálni, melyek lehetővé teszik, hogy a látogatók az épületben, a múzeumban valódi élményt éljenek át ahelyett, hogy a számítógépeket pötyögtetik.

Végül 2012-re sikerült engedélyt szerezni, volt egy jó politikai akarat, mely szerint a diósgyőri vár az ország számára fontos, és ezzel kell kezdeni valamit. Az elhúzódó közbeszerzések egyéb nehézségek, miatt egy év alatt kellett megépíteni a romokból azt, ami ma látható. Senki nem hitte el, hogy meg lehet csinálni, de sikerült. A felújítás első ütemének építése 2013 és 2014 között valósult meg úgy, hogy még télen is dolgoztak.

Az Athéni Charta mellett létezik egy másik, a Velencei Charta is, mely kimondja, hogy azokat az emlékeket, amelyek a nemzeti identitás miatt fontosak, és vagy háború, vagy természeti katasztrófa pusztított el, azoknak a visszaállítása természetes. A Velencei Charta túlmutat az Athéni szemléletén. Nagyon fontos viszont, hogy egyértelműen előírja továbbra is azokat a komoly, régészeti, műemlékes, illetve építéstörténeti és művészettörténeti kutatásokat, amelyek nélkül nem szabad továbblépni. Ennél a várnál ez a szemlélet a gyakorlatban is megvalósult.

Attól jó ennek a várnak az érzete – fogalmazott Rostás László, hogy amikor bemennek az emberek nem gipszkartonnal és nem virtuális térelhatárolásokkal találkoznak, hanem tényleges téglafalakkal, tényleges kőboltozatokkal, mert belekerült az az anyag, ami eddig is anyagként benne volt, ellentétben egy könnyűszerkezetes épülettel.

Felvetődött a kérdés, hogy hiteles vagy nem hiteles építőanyag szempontjából az újraépítés? Ha falkutatást végez valaki, annak az alapján meg tudja mondani az épület korát. Az épület kora a beépített anyagokon belül egyértelműen meghatározható, az anyagok megmondják, hogy az épület mikor épült, mi a története. Az építéstörténet a diósgyőri vár esetén egyértelművé tette, hogy amit tudunk a várról, nyugodtan visszaállítható.

lovagterem_1_700Itt található Közép-Európa legnagyobb lovagterme. Egy az egyben hitelesen visszaállítható volt. Számon kérték, hogy miért nem tették vissza az újjáépítés során az egyéb köveket, amelyek előkerültek? Több tízezres nagyságrendű kőanyag van. A válasz nagyon egyszerű, mert az új kőnek, illetve a régi kőnek az összeépítésénél szerkezeti bizonytalanságok léptek volna fel. A kőtárban megvannak az eredeti kövek. A kápolna gyönyörű csillagboltozatának a kövei Nagy Lajoshoz köthetőek, in situ, így ahogy van megmaradtak.

Az előző ciklusban nem sikerült a nyugati szárnyat visszaépíteni, illetve a délnyugati tornyot. Ez utóbbiról tudják, hogy valamilyen hadászati cselekmény, lőpor, vagy egyéb robbanás következtében omlott meg, de vannak olyanok is, akik villámról beszélnek. Ennek a toronynak a visszaállításához végül nem járultak hozzá, a többiek esetén engedélyezték a lapos tetős lezárást. Annak ellenére, hogy a legjobb szigetelőanyagokat használták, most, három év után beázik.

Természetesen felvetődött, hogy szabad-e magas tetőt építeni, vagy sem? Hivatkoztak a képes krónika Anjou korabeli ábrázolásaira, ahol ezeken a várakon nincs tető. Ahol nincs a téli és a nyári időjárás között nagyon erős csapadékos különbség mint például Olaszországban, ott van létjogosultsága a lapos tetőnek, de nálunk nincs. Az egykori magas tető létét igazolják a tornyokon levő fészkek is.

A várárok valamikor vizesárok volt. A vizesárok visszaállítását mindenki szerette volna elvégezni, amit akadályozott, hogy a várárkot sok dologra használták. A várárokbeli rendezvényeket a lovagi tornák tere át fogja venni, így elhárul ez az akadály is a rekonstrukció elől.

A vár teljes visszaállításának egyik alapproblémája az volt, hogy időközben elfoglalták lakótelkek a várhoz tartozó területet, és ezeknek a kisajátítását végre kellett hajtani. Már az 50-es, 60-as években rendelkezésre állt a pénz, de akkor egyéb okok miatt nem sikerült a kisajátítás. A régészek pontosan tudják a vár vizesárkának a nyomvonalát, így a visszaállításának ma már semmiféle akadálya nincs, lehet továbblépni.

Nagyon fontos, hogy nem csak a várral kell foglalkozni, hanem a környezetével is. A vár környékén volt a lovagi tornák tere. Helyreállítása nagyon fontos.

udvar_500A vár egyik régi funkciója az volt, hogy Krakkó és Buda között a királyok mindig itt álltak meg, illetve a magyar királynők jegyajándéka, nyaralóhelye volt. Király-, vagy királynői lépcsőnek nevezik azt a szép, fejedelmi lépcsőt, melyre a várba lépve a hídon át kerülünk. Igyekeznek visszaállítani az 1600-as években kiépített, ötszögű védelmi bástyával együtt. Megtalálták a gótikus, illetve a barokk fürdő alapjait. A királynői várhoz tartozott tehát egy fürdő is. Volt egy kijárat a királyné illatos kertjébe a saját szobájából, illetve egy másik átjárón keresztül is.

Nem elhanyagolható szempont, hogy gondoskodni kell arról is, hogy a mozgássérültek is fel tudjanak jutni a felső szintekre. Szem előtt kell tartani a tűzrendészeti szempontokat is. Annak függvényében, hogy hány látogató várható, meg kellett határozni a kijárati szakaszokat. Gondoskodni kellett a vizes blokkokról is. A korábbi WC-ket, pottyantókat kellett kiváltani a 21. századnak megfeleltetve.

Felvetődött, hogy a tetőt zsindely borítsa. Szekér György azonban emlékeztetett arra, hogy korábban teherautó számra hordták ki a színes, mázas cserepeket. A középkorban a cserép rendkívül drága volt, és a királyi minőséget pont ez határozta meg. Például az egri bazilika teteje zsindelyes volt, de lefeslették pirosra, hogy cserépnek tűnjön. A Wawel és Diósgyőr édestestvérek voltak Nagy Lajos korában. A Waweli kiállításon olyan kerámia modellek láthatók, melyek mintázata és színvilága hasonló azokhoz, amelyeket a régészek Diósgyőrben kiástak, így a visszaállítás megalapozottnak, helyénvalónak tűik.

Az előadó befejezésként számítógépes modelleket mutatott be, melyek egyelőre munkaközi tervek.

Végül egy kedves, ám megfontolandó történet. A főépítész elmondta, hogy egyszer kávézás közben odalépett hozzájuk három idősebb hölgy akik Diósgyőrben nőttek fel, és az egyik azt mondta, nem teszik neki a diósgyőri vár építése. Kérdezték, miért nem tetszik? Azt válaszolta, csak. Megint kérdezték miért nem, ismét a válasz egy rövid csak volt. Végül a harmadik kérdés után az egyik hölgy feltette a következő kérdést: Hát a kutat megkutatták-e? Mondták, nem nyúltunk a kúthoz. És nem fognak hozzá nyúlni? Ahhoz nem, mert az teljesen rendben van. A hölgy erre azt mondta, jó akkor teszik a vár. Hogy miért? A következő volt a nagyon tanulságos válasz, példa arra, hogy mennyire finoman gondolkoznak az emberek. Azt mondta, hogy amikor tizenéves fiatal volt, a barátjával együtt felszöktek a várba, és a kútba bedobtak két kavicsot. Kavicsot a kútba, hogy a szerelmük ne szakadjon meg. És hogyha azt a kutat kitakarítják, és az a két kavics onnan kikerül, akkor bizony megszakad a szerelmük…

Miért érdekes ez? Azért, mert nagyon könnyen átmegyünk bizonyos finomszerkezeteken. Például a városokat a modern korban elkezdik letarolni anélkül, hogy tudják, hogy mi van ott. Ilyen esetek előfordulnak kicsiben és nagyban is. Tehát ténylegesen érdekes a történet, nem tudja az ember, hogy hol, mibe nyúl bele.

Fényképek: előadás, internet

Egy kis kedvcsináló a vár meglátogatásához: