Ez a dokumentum egy a Greenpeace-től érkezett, fejlesztés alatt álló anyag aktuális változata a városi zöldterületek védelme érdekében.

A városlakók megkülönböztetett figyelemmel és aggodalommal követik olyan kiemelt beruházások zöldfelületekre gyakorolt káros hatásait, mint az úszópalota építése a Dagály strand helyén, a Nemzeti Közszolgálati Egyetemmel kapcsolatos beruházások az Orczy-park területén, a Római-part természetes parti sávjának tervezett felszámolása (fakivágás, lekövezés), a Népligetben a Fradi sportterületének továbbterjeszkedése a zöldfelület rovására, az Erzsébet térre került, immár állandósult óriáskerék, a Kossuth téri fairtások, a József nádor téri mélygarázs miatti fakivágások, a Városligetbe tervezett múzeumnegyed felépítése, az Etele úti fasor tervezett elpusztítása, a csillaghegyi strand területén lévő fák jelentős részének tervezett megsemmisítése, a XI. kerületi természetvédelmi területre tervezett szuperkórház miatti természetpusztítás.

Sok esetben a zöldterületek egyik napról a másikra tűnnek el, a zöldterületek felszámolásával, átalakításával kapcsolatos terveket, döntéseket nem előzi meg társadalmi egyeztetés, nem születnek alternatív tervek, melyeket a lakossággal és a szakmával megvitatnának.

A zöld területek óriási értéket képviselnek a városokban és ezt egyre több városlakó ismeri fel. Felháborodnak azon, hogy az állami és önkormányzati döntéshozók kizárólag beépítési területekként kezelik a zöldterületeket, miközben ezek rekreációs, egészségvédelmi, valamint ökológiai, levegő- és klímavédelmi szempontból egyaránt jelentős szerepet töltenek be, továbbá növelhetik a környező ingatlanok értékét.

A magyarországi zöldfelület-fejlesztési és -gazdálkodási gyakorlat hiányosságaira már az Állami Számvevőszék (ÁSZ) is felhívta a figyelmet 2009. szeptemberében. [1] A jelentés úgy találta, hogy az önkormányzati zöldfelületi vagyonkataszterek esetenként akár 70%-ban is eltérnek a valóságtól, és a rendszerből hiányoznak a zöldfelület-fenntartás szakmai szempontjai, valamint azok érvényre juttatásának garanciái. Megoldásképp az ÁSZ egy zöldfelület-gazdálkodást magába foglaló önálló kerettörvény, valamint egy részletes végrehajtási rendelet megalkotását javasolta.

Erre azonban máig nem került sor. A városi zöldterületek védelméről továbbra se gondoskodnak megfelelően a hivatalos szervek, a vonatkozó jogszabályok pedig túlságosan lazák.

A Greenpeace, a környezetvédelmi-tájépítész-urbanista-társadalomtudományi szakmákkal együttműködve, ezért indított útjára egy kiáltványt, melynek célja, hogy kialakuljon az az intézményi és jogszabályi feltételrendszer, mely kormányzati és önkormányzati szinten egyaránt biztosítani tudja a zöldterületek védelmét.

(1) A városi zöldterületek és fasorok váljanak a közvagyon részévé és kapjanak törvényes védelmet más infrastrukturális hálózatokhoz hasonlóan!

Éppúgy mint a közműhálózat, a közút vagy az épületállomány, a városi zöldterület is nagyobb védettséget érdemel. Ez találkozna a lakosság igényével is, ahogy az kiderül a Greenpeace megrendelésére készült Medián-kövéleménykutatásból: a városi zöldterületek törvényi szintű védelmét a lakosság határozottan támogatja: az állampolgárok több mint négyötöde szerint volna erre szükség. [2]

Rendelet kell az egységes, országos városi zöldfelületi és faktaszter létrehozására.

Jelenleg nem mérik, hogyan változik a városi zöldfelületek mennyisége, minősége, állapota. A zöldfelületekkel kapcsolatos gazdálkodás városi szinten gyakran alacsony színvonalú, hatékonytalan. Annak érdekében, hogy nyomon lehessen követni a zöldfelületek változását, rendeletben szükséges előírni egy egységes országos zöldfelületi és fakataszter-rendszer kereteit, karbantartásának szabályait, nyilvánosságát és a rendszer kialakítás forrásait. A hazai önkormányzatok önerőből erre a feladatra jelenleg nem képesek, de a helyi adók szerkezetének átalakításával, valamint célzott uniós fejlesztési pályázatok országos kiírásával ez a feladat megoldható.

A közműhálózatok védőtávolságát lefektető szabványokat korszerűsíteni kell a fák megóvása érdekében.

Jelenleg a közműveknek léteznek védőtávolságaik, a meglévő fasoroknak azonban nem. Így előállhat az az eset, hogy egy meglévő fasor közelébe telepített új közmű előírt védőtávolsága miatt a fasor később kivághatóvá válik (mivel belelóg a közmű védőtávolságába). A helyzeten segítene, ha korszerűsítenék a közművek védőtávolságaira vonatkozó szabványokat, valamint ha átfogó rekonstrukciók esetén kötelezővé tennék a helytakarékos (egyúttal fásíthatóságot elősegítő) közmű-alagút folyosók megépítését a sűrűn lakott városközpontokban. A meglévő fasorok védőtávolságának a fás szárú növények védelméről szóló kormányrendelet módosításával lehet érvényt szerezni.

Az OTÉK-szabályozásnak egyértelműen védeni kell a minőségi zöldfelületeket.

A jelenlegi Országos Településrendezési és Építésügyi Követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK) nem tesz különbséget a teljes értékű, többszintes növényállomány, valamint az egyszintes gyep, vízfelszín között . [3] (Ez tette lehetővé azt, hogy a Városliget zöldfelület-számításakor a tófelszín is beszámítható legyen a zöldfelület-mutatókba.) Emellett a rendeletnek biztosítania kellene, hogy a meglévő zöldterületeket ne lehessen átminősíteni építési területekké.

Szigorítani kell a fásszárú növények védelméről szóló kormányrendeletet. /4/

A jelenlegi rendelet nem szabályozza, hogy közművesítéskor milyen minimális távolságot kell hagyni egy fasortól. A rendelet nem rendelkezik arról sem, hogy a meglévő fákat milyen mechanikai védelemben, gondozásban kell részesíteni egy építési területen. A rendelet továbbá nem tér ki a fák gallyazásának, csonkolásának, metszésének vegetációs időszakon és költési időszakon kívüli időtartamára. A fakivágás és fapótlás országos szabályozása is hiányos: a rendelet nem tartalmaz konkrétabb adatokat (pl. törzskörméret, törzsátmérő, lombkoronaátmérő) a fapótlásra. A pótlási mennyiség, valamint a pótlás helye sincs egyértelműen meghatározva. Meg kell változtatni azt a gyakorlatot, hogy egy idős fa kivágása esetén egy fiatal csemete a város távoli részébe ültetve elfogadható kompenzáció. Fakivágási engedély kiadásáról csak a fapótlás helyére vonatkozó szakértői vélemény bekérése után döntsön a jegyző. Ne a város teljes területe legyen a fapótlás helyszíne; ehelyett a szakértői vélemény tegyen javaslatot a beruházás területén vagy annak közvetlen közelében történő fapótlásra. Kapjanak nagyobb nyilvánosságot a fakivágási tervek, engedélyek és fapótlási dokumentumok. A rendeletnek gondoskodni kell a tervezett fakivágások és pótlás nyilvánosságának megteremtéséről, a helyben érintett lakosság és civil szervezetek beleszólási jogáról is.

Létre kell hozni egy zöldfelület-gazdálkodási kerettörvényt.

A törvénynek részletesen meg kell határoznia a zöldfelület-gazdálkodásban az önkormányzatok kötelező feladatait, és az OTÉK-szabályozásnak egyértelműen elő kell segítenie a minőségi zöldfelületek keletkezését. A zöldterületek védelme érdekében felül kell vizsgálni az építésüggyel kapcsolatos meglévő jogszabályokat, szabványokat. Amennyiben célzott fejlesztések lennének és a meglévő zöldterületeket nem használnák fel más célra, reális célkitűzés lenne, hogy 2025-re Budapest elérje a hozzá kulturálisan és városszerkezetileg is hasonló Bécs jelenlegi zöldfelület-mutatóját, azaz a mostani 6,2 m2/főről 9 m2/főre emelkedjen Budapest zöldterületi mutatója.

(2) A fejlesztések szolgálják a leromlott állapotú városrészek rehabilitációját, és ne a város maradék zöldterületeit terheljék!

Jelenleg nincsenek megfelelő adatok a városi zöldfelületek arányáról és minőségéről, és nincsenek kormányzati ágazati célok a városi zöldterületek kiterjedésének és minőségi paramétereinek (funkciók, zöldfelületi arány, fenntarthatóság) városonkénti javítására.

Növekedjen az egy főre eső városi zöldfelület aránya.

Jelenleg nincs egységes zöldfelület-számítási módszer, és hiányoznak az aktuális állapotokhoz képest elérni kívánt célszámok. Alapvetően háromféle számítási módszer ismert, melyek nagyon eltérő eredményeket adnak. A különbségeket jól illusztrálják a 2006-os Pro Verde dokumentumban [5] közölt, Budapestre vonatkozó adatok: a) teoretikus zöldfelületi arány (mely magában foglal minden erdőt, fasort, közparkot, köz- és magánterületeti ingatlan zöldfelületét) – 100,5 m2/fő; b) közcélú zöldfelület (mely magában foglalja a közparkokat, erdőket, parkerdőket) – 40 m2/fő; c) csak városi zöldfelületek (az erdőket nem foglalja magában) – 6,2 m2/fő. Utóbbi érték Bécs esetében 9,3 m2/fő, Pozsony esetében 10,72 m2/fő, míg Berlin esetében 18,5 m2/fő. [6] A városi zöldterület-stratégiának növelnie kellene a városon belüli zöldfelületek mennyiségét (hektár, fa darabszám) és az egy lakosra jutó megcélzott zöldfelület-négyzetmétert is, saját, elkészítendő katasztere alapján. Budapest esetében kívánatos lenne Bécshez felzárkózni és 2025-re elérni legalább a 9 m2/fő zöldfelületi arányt. Ennek egyik módja lehet például a rozsdaterületekre és a szlömökre fókuszáló zöldfelület-fejlesztés és a fokozott útsorfásítás. A zöldterületek növelésének érdekében minden városban átfogó fatelepítési programokra és zöldterület-létesítő fejlesztésekre lenne szükség (közparkok, közkertek, felhagyott iparterületek, új építési lakó- és irodaterületek stb.).

Javítani kell a zöldfelületek minőségét.

Jelenleg a zöldfelületek és a közparki infrastruktúrák elhanyagoltak. Szükség van ezek felújítására, a növényállomány pótlására és megfelelő gondozására, valamint a kortárs igények (futókör, wifi, öntözőhálózat, wc, pelenkázó, vendéglátás, kerékpárút, kutyás szolgáltatások, akadálymentesítés, szabadtéri fitness stb.) infrastruktúrának kiépítésére.

Rendezni kell a városi zöldterületek kialakításának és fenntartásának finanszírozását.

A közterületi pénztermelés és költekezés jelenleg teljesen különálló csatornáit össze kell hangolni. A mostaninál jóval hatékonyabb közterület-gazdálkodási politikával a zöldterületen és egyéb közterületeken képződött forrásokat (pl. közterületfoglalás, közterületi reklám, közterületi parkolás) vissza kell forgatni a zöldterület kezelésébe és fenntartásába. Továbbá számos európai uniós fejlesztési forrás rendelkezésre áll a klímatudatos és zöld fejlesztésekre. A 2013-2020 közötti fejlesztési ciklusban a Központi régión kívül minden vidéki nagy- és középvárosban elérhetőek ilyen típusú pályázatok. A zöldterületek jelentősen növelhetik a környező ingatlanok értékét. Ezt is figyelembe kell venni a beruházásoknál.

(3) Jó gazdát a városi zöldfelületeknek!

Bár a városi zöldfelületek kérdése elsősorban önkormányzati kérdés, a zöldterület-gazdálkodás állami irányítás és ösztönzés nélkül nem képes működni. Ezért mind területi, mind országos szinten szükség van zöldterület-felelősökre. Országos szinten ezt a feladatot leginkább az épített környezet gondozásáért felelős helyettes államtitkárságon, a stratégiai ügyek államtitkárságán belül lehetne ellátni. Egy zöldterület-védelemért felelős osztály, csoport felelni tudna többek között az uniós várospolitikai irányelvek (klímatudatos város, fenntartható városfejlesztés, élhető város, zöld város, zöld infrastruktúra) megvalósulásáért is, és összefoghatná a területi szintű zöldterület-védelem felelőseit.

Helyettes államtitkárság vagy kormánybiztos feleljen a városi zöldterületek védelméért országos szinten.

A felelős szerv vagy személy feladata lenne a városi zölfelületek védelmét megalapozó és a zöldfelület-fejlesztést lehetővé tevő jogszabályok kidolgozása, előterjesztése, valamint az egyeztetés a kormányzatban érintett egyéb, zöldterületek védelmét befolyásoló ágazatokkal (közlekedésfejlesztés, közműfejlesztés, katasztrófavédelem, vízügy, építésügy, önkormányzati közigazgatási feladatok, urbanisztika, kiemelt beruházások). A felelős egyeztetne továbbá a kiemelt kormányzati beruházásokba ügyfélként bejelentkező civil szervezetekkel, és koordinálhatná a főépítészi hálózat mellé felzárkózó, önkormányati szintű zöldfelület-gazdálkodásért felelős hálózatot.

Városi tájépítész feleljen a zöldterületekért települési szinten.

Nagy- és középvárosoknál, fővárosi kerületeknél (min. 35 000 lakos) egy városi tájépítésznek kellene összefognia a városi zöldfelületek fenntartását, rekonstrukcióját, fejlesztését, valamint a városi (kerületi) zöldhálózat távlatos stratégiáját. A városi tájépítész együtt dolgozna a városi (kerületi) főépítésszel és főmérnökkel, felelne a zöldfelületi-gazdálkodással és fejlesztéssel kapcsolatos pályázatokért, ellenőrizné az önkormányzati zöldfelületek fenntartóit, és intézné a lakossági igényeket és panaszokat.

(4) A kiemelt állami beruházások ne mentesüljenek a környezet védelmét szolgáló előírások hatálya alól!

A városfejlesztésnél elsődleges szempont kell legyen a zöldfelületek fejlesztése. Olyan fejlesztés, beruházás nem valósulhat meg, mely a meglévő zöldfelület jelentős sérülésével járna. Az új fejlesztések ne zöldterületeken, hanem barnamezős területeken történjenek.

Klímatudatos fejlesztésekre van szükség.

A beruházásoknál kiemelt szempont legyen, hogy a a kialakítandó zöldfelület minél hatékonyabb ökoszisztéma-szolgáltatásokkal rendelkezzen (klimatizálás, vízszűrés, talajjjavítás, porlekötés, zajvédelem, vizuális takarás, levegőszűrés stb.). Az ilyen típusú zöldfelületek létrehozása és fenntartása sok esetben nem anyagi, csupán szakmai kérdés. Bizonyos beruházások esetén kötelezővé kell tenni a zöldtető-létesítést. A zöldtetőkre telepített félsivatagi, szárazságtűrő növényzet nem igényel számottevő fenntartást, ugyanakkor a csapadékvizek és a levegő tisztításában, a városi hőszigetek mérséklésében, az épület szigetelésében jelenetős előnyöket jelenthet. Az ívóvízkészlet kímélése érdekében a közparkokat természetes vizekből (tisztított, szürt szürkevizek, összegyűjtött csapadék stb.) és a talajvízből kellene öntözni, víztakarékos csepegtető öntözési rendszerekkel. Mivel a nyári kánikulában a vízpótlás az egyik legköltségesebb tétele a zöldfelületek fenntartásának, a felelős vízgazdálkodással nem csak az ivóvízzel lehetne takarékoskodni, de hatalmas összegeket is meg lehetne spórolni.

(5) Semmit a közparkokról a helyi civilek nélkül!

Közberuházások esetén biztosítani kell a tervek teljes nyilvánosságát. Vitatott beruházások esetén már a beruházások korai tervezési fázisában többváltozatos terveket kell készíteni és azokat közérthető hatásbecsléssel, magyarázattal a nyilvánosság elé kell tárni. Külföldi [7] és belföldi [8] példák bizonyítják, hogy valódi lakossági részvétel biztosításával (a szakmai és társadalmi konszenzust elősegítő participatív módszerek alkalmazásával) [8] sikeresek lesznek a közberuházások. Ennek fő oka: a fejlesztésekben nem a politikus vagy a tervező a főszereplő, hanem a közösség, ahonnan a pénzforrás származik.

Annak érdekében, hogy a zöldterületek védelmének kiépüljön e fent részletezett intézményi és jogszabályi feltételrendszere, elsősorban a döntéshozóknak, a kormánynak, a zöldterületek sorsáért felelős minisztériumokat összefogó Miniszterelnöki Hivatalnak, valamint az országgyűlési képviselőknek és a parlamenti pártoknak kell lépéseket tenniük. Hiszen pozíciójuknál fogva nagyon sokat tudnak tenni azért, hogy városaink zöldebbé, élhetőbbé és egészségesebbé váljanak.

Jegyzetek:

[1] Állami Számvevőszék 0934 sz. jelentése 2009. szeptemberében A települési önkormányzatok tulajdonában lévő zöldterületek fejlesztésének és fenntartásának ellenőrzéséről
[2] A Greenpeace megredelésére készült, a Medián Közvélemény- és Piackutató Intézet által lekérdezett közvéleménykutatás a városligeti zöldterületek beépítéséről. Az adatfelvétel 2016. Június 30-án történt, a budapesti lakosságra reprezentatív 500 fős mintán. Az eredmények elérhetőek a Greenpeace honlapján.
[3] Országos Településrendezési és Építésügyi Követelményekről szóló kormányrendelet (OTÉK): 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendele
[4] A Fás szárú növényekről szóló kormányrendelet: 346/2008. (XII. 30.) Korm. rendelet
[5] Pro Verde dokumentum, Budapest zöldfelületi-rendszerének fejlesztési koncepciója és programja, 2006.
[6] Képviselői Információs Szolgálat: Városi zöldfelületek védelme az Európai Unió egyes tagállamaiban, 2011
[7] A kanadai Waterloo-Park rehabilitációja részvételi tervezéssel valósult meg.
[8] A Teleki-tér újjáélesztése részvételi tervezésen keresztül
[9] Közösségfejlesztők Egyesülete: Kézikönyv a városmegújításról, gyakorlati útmutató, 2010