Tisztelt Barátaink,

egyre nehezebb Magyarország épített örökségét félteni, s tenni, összefogni megóvásának érdekében.

Az „üzlet” mindent visz, a magyarországi műemlékvédelemből megmaradt állami intézmény sem partner már.

Mint – gondolom – tudják azok, akik e sorokat olvassák, 2010 ősze óta minden hónapban van lehetőségem írni, fényképekkel illusztrált cikket írni az Interpress Magazin (IPM) éppen aktuális számába. Nem akkora nyilvánosság ez, mint a korábbi televíziós „agitációs” lehetőség, de azért mégis egy elegáns fórum.

Fotó: Bazánth Ivola

A márciusi számban egy lipótvárosi bérház bemutatása kapcsán hozom szóba azt az egyre jobban terjedő, s már nem is annyira új divatot, ami a házak tetőterének beépítését követően terjed: a ráépítések járványos elterjedését.

Az, hogy e kérdés mennyire napirenden van, most egy durva példával igazolva van!

Itt a legborzasztóbb példa ennek illusztrálására: már hirdetik az interneten, hogy két emeletet ráépítenek az „Unger-házra”, Ybl Miklós remekművére, s vagyonokért kínálják az ott kialakítandó új lakásokat!

Tele van a „postaládám” az erről szóló üzenetekkel. Úgy gondoltam, ha tőlem várják sokan a segítséget, meg kell próbálnom tenni valamit e roppant értékű műemlékünk védelme érdekében. Ki, avagy milyen szervezet tehet ilyenkor bármit is? Hova fordulhat az ember? Az engedélyezési eljárásban illetékes szervezet ma Budapest Főváros Kormányhivatala V. kerületi Hivatala Építésügyi és Örökségvédelmi Osztálya. Mint ilyen ügyekben „régi motoros”, a legegyszerűbbnek az tűnt, hogy rákérdezzek, valóban arra adtak-e építési engedélyt, hozzájárulást, amit az „ingatlanfejlesztésben” érdekeltek a neten reklámoznak?

A hivatal illetékese elzárkózott attól, hogy bármilyen tájékoztatást megadjon! Csak nem fogok most eljárást kezdeményezni a „közérdekű információ” kiköveteléséért?!

A két utcára néző fakockával burkolt udvarú, főhomlokzatával a Múzeum körútra néző romantikus épületről már – aggódva – írtam az IPM-ben két éve, s a cikket mellékelem „pdf formátumban” azok számára, akik ezt az írást az interneten olvassák.

A veszély elég nagy! És nem csak a konkrét eset miatt. Előbb-utóbb minden kisebb házra – amely nem bontható – rá fognak építeni. Aggódom, hogy így pecsételődik meg majd egy másik remek, s ráadásul évek óta üresen álló kis városi palota sorsa is a Reáltanoda utcában, azé a házé, amelynek udvari istállójában Blaskovichék világhírű lova, Kincsem „lakott”.

Vigyázzunk értékeinkre – nem győzöm eleget, s újra és újra elmondani…

Ráday Mihály

  • Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára. Levéltári jelzet: HU.BFL.XV.19.d.1.05.016
  • Fotó: Bazánth Ivola