RÁKOSPALOTA RÖVID TÖRTÉNETE (válogatás)

Rákospalota és környéke szervesen kapcsolódik az ún. Pesti-síksághoz, amelyet nyugat felől a Duna, keletről a Gödöllői-dombság határol. Rákospalota területe a Duna-teraszok közül a belső, alacsonyabb teraszszinten található.

Rákospalotán az első régészeti leletek a rézkorból származnak. Maga a lelőhely a Palotai-patak mentén húzódó homokdombok egyikén fekszik. A kor emberei állattenyésztéssel foglalkoztak (elsősorban szarvasmarha, juh, kecske); télen a környező dombvidékre húzódtak vissza, nyáron időszakos szálláshelyeket hoztak létre, valószínűleg ebben az esetben is egy ilyenre bukkantak. Rákospalota területe írásos anyagban először 1245-ben fordult elő: IV. Béla területet adományozott a premonterei rendnek Pardeu faluban (két malom a Rákos-patak mentén). A Palota név szláv eredetű, s először 1347-ben említik (korábban Nyír volt a neve). A XIV. században a Lórántfiak birtokolták a területet, a XV. század második felében a váci püspök. Palota ekkor egy utcás sorfalu volt: a közepén magaslaton templom állott, körülötte kívül-belül vakolt, vályogból, fából készült zsuppfedeles házak. II. Lajos nevezte át a falut Rákospalotára, midőn a falu földesura 1514-ben nem engedte meg jobbágyainak a keresztes hadjáratban való részvételt – ezért az életével lakolt.

Rákospalota a főváros mai területén a három legrégibb református közösség egyike. Az eredeti község reformátusokból álló törzslakossága középkori folytonosságú.

Az egyházközség alapítását 1604-re teszi a hagyomány. Első temploma, amely a XVII. század elején épült a Szilas-patak partján állt. A kisméretű templomtestet egy-egy torony fogta közre.

I. József türelmi rendelete lehetővé tette, hogy az egyházközség kőtemplomot építhessen.

Az 1786-ban felépült épület 200 ember számára biztosított ülőhelyet. A templomtesthez épített későbarokk stílusú torony a településkép meghatározó eleme volt. Az 1930-as években, amikor az épület fedélszéket kívánták javítani, kiderült, hogy a rossz alapozás miatt a falak kidőlése nem állítható meg — ezért lebontásra ítélték a XVIII. századi templomot. (Az új templom megtervezésére Csaba Rezső építész kapott megbízást.)

A török korszakban alig volt magyar ura a területnek, s gazdasági jelentősége is visszaesett. Palota kettős adóztatás alá esett, s életben maradásának oka feltehetőleg gazdag legeltetetési lehetőségének tulajdonítható. A visszafoglaló háborúban a lakosság elmenekült, s szórványokban tért vissza az 1690-es években, s részt vett a Rákóczi-szabadságharcban.

A XVIII. században főleg Pest lakóinak ellátásában vett részt: gyümölcs- és zöldség ellátásban játszott fontos szerepet. A század közepétől a Károlyi család birtokolta a területet a XIX. századig. A lakosság növekedett – főként magyarok a környező megyékből – s egyre több zsellér mutatható ki az összeírásokból. A református templom mellett megjelent a katolikus, majd az evangélikus templom is.

1781-ből származik Palotának az a pecsétje, amelynek szimbólumait a kerület a mai napig címerében őrzi: a megművelt földből kiemelkedő leveles búzakalászt ábrázoló, élével kifelé forduló ekevas. A gabonatermelés viszont nem tartozott a főbb tevékenységi körbe, ahol az állattenyésztés játszotta a fő szerepet – ló és szarvasmarha -, valamint a konyhakertészet (káposzta, uborka, dinnye, répa, retek és cirok termesztése), s jelentős volt a bolgár kertészkedés és a halászat is.

Az iparosodás első jele az 1815-ben alapított kallómalom volt.

Gróf Károlyi István, kinek e vidék történetében oly fontos szerep jutott, 1838-ban, az árvíz után, megyeri pusztájának egy részét örök bérbe kezdte kiadni a pestieknek, kik ott többnyire szőlőket ültettek és nyaralókat építettek.

Gróf Károlyi István 1844-ben elérte, hogy e területen építsék az első vasútvonalat az Osztrák Vaspálya Társaság segítségével, amit 1845-ben fel is avattak József nádor részvételével. Rákospalota életét a vasút megváltoztatta: hamarosan Pest és Buda kedvelt kirándulóhelyévé vált, a vasútállomás környékén gyorsan szaporodtak az éttermek, biliárdszalonok és egyéb szórakozóhelyek. A közeli palotai erdő pedig az úri közönség becsületbeli ügyeinek “népszerű” elintézési helyévé vált. 1847-ben többen keresték fel Palotát Pestről, mint a Budai-hegyeket. A fejlődést azonban beárnyékolta Újpest fejlődése (1831-ben alapította gróf Károlyi István és 1840-től önálló településként létezett), különösen a kikötő létre hozásával.  Rákospalota kivette a részét az 1848-1849. évi szabadságharcban, ahol nemzetőröket és huszárokat állított ki. 1871-ben hivatalosan is nagyközségként ismerték el.

Buda, Pest, Felhévíz és Óbuda egyesítése után megindult a fővárosba áramlás, ám az élelmezés alacsony költségei és a visszatérő járványok erősítették a törekvéseket a családi házas megtelepedésre. Ez újabb lökést adott a nagyközség fejlődésében. Ennek nyomán növelték a rendbiztosok létszámát, a postahivatal is megkezdte működését a Polgármesteri Hivatal mellett (1876), 1889-től megjelent a közvilágítás is. Beépíthető területek parcellázásai során jelent meg a lóvasút (1872), majd 1889-től a körvasút. A B.U.R. (Budapest-Újpest-Rákospalota) 1896-tól villamosjáratot működtetett, ami hozzá járult a nagyközség várossá fejlődéséhez. Déli, mocsaras területét a falu eladta, ahol 1896-tól épült a Széchenyi-telep, s 1909-ben Pestújhely néven önálló községgé vált.

Pestújhely elszakadása után a területen sajátos tagolódás jött létre. Ófalu továbbra is megtartotta paraszti jellegét: zöldség- és gyümölcstermelés jellemezte az állattenyésztés mellett. Újfalura viszont az ingázók nagy száma, majd ipari tevékenység volt a jellemző (MÁV-lakótelep). A közlekedés helyzetét javította az 1912-ben megnyílt szentmihályi HÉV-vonal. A lakosság létszámának növekedése következtében a település három választókerületet bírt, ami hozzájárult Rákospalota várossá nyilvánításához 1923-ban, azonban ezek a kerületek nem az egységet képviselték, mivel ragaszkodtak egyediségükhöz, ami nemcsak az életmódban tükröződött, hanem lakosságuk foglalkoztatásában is.

A második világháború utáni újjáépítés során vetődött fel Rákospalota csatlakozása Nagy-Budapesthez, ami 1950-ben megtörtént: Rákospalota és Pestújhely egy kerületben (XV.) fejlődött tovább (a történethez hozzátartozik, hogy Pestújhely nem akart Budapest részévé válni, ez a “központi akarat”-nak köszönhető, s Rákospalota viszont nem lehetett tagja a fővárosnak Pestújhely beleegyezése nélkül).

A szocialista ipartelepítés a kerületben nem járt együtt olyan jelentős beruházással, amely a tömegek idevándorlását eredményezte volna, sőt mint peremkerület inkább munkaerőbázisként jelentkezett a főváros vérkeringésében. A kerület már ekkor felvett bizonyos alvóvárosi jelleget. A lakáshelyzetre a megoldást az Új gazdasági mechanizmus nyújtotta, amikor létre jött Újpalota, amikor közel tizenötezer lakás épült lakótelepi környezetben. A vízellátási gondokra az a megoldás nyújtott segítséget, amikor 1975-ben átadták az újpalotai toronyházat, aminek tetején víztartályokat alakítottak ki (tizennyolc emeletes, hetvennyolc méter magas – Magyarország egyik legmagasabb épülete). A nyolcvanas évek végén felmerült Újpalota II. felépítése, ami csak terv maradt.

Az 1990-es években egyre-másra alakultak ki lakó- és ipari övezetek a kerületben. A felszámolt orosz laktanya helyén jött létre a Szilas park valamint a Pólus Center (eredetileg Szilas park II.), s a külső övezetben folyamatosan került felparcellázásra a terület. Jelenleg a kerület a dezurbanizációs folyamat része, ami emeli értékét mind társadalmilag, mind gazdaságilag.

Összeállította: Arlett Annamária

(Forrás: Ladányi László: Rákospalota, Pestújhely, Újpalota – XV. kerület, Budapest 2000; helytörténeti adalékok a Helyi Téma hetilapból; Gellén Zsolt helytörténeti kutatásai, dr. Millisits Máté: Reformáció Rákospalotán, szemelvények Marczali Henriktől / Történetíró, egyetemi tanár 1856 ápr. 3. -1940. júl. 21.)


MAGYAROK NAGYASSZONYA FŐPLÉBÁNIA TEMPLOM

2013. május 23-án a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Templom körüli zöldterületen ünnepséggel, közös faültetéssel megkezdődött a Rákospalotai Helytörténeti fasor fáinak telepítése.

A hagyományok  és ősök tisztelete, a nemzeti összetartozás és a határtalan összefogás jegyében a fákat a XV. kerület és a  városrész lakói, a III. Magyar világtalálkozó kapcsán a Panoráma Világklub, a Társklubok, valamint  a Házat – Hazát Alapítvány képviselőivel közösen ültették el  a Rákospalotai Magyarok Nagyasszonya Templom körül.


LIVA MALOM

A rákospalotai Liva-malom sorsában tanulságosan tipikus példája a valamikor virágzó budapesti kisiparosság történetének. A malom 1770-ben épült a Szilas patak mentén a Füzes dűlőnek nevezett területen és több mint száz éven át uradalmi malomként működött. A szabadságukat megváltó palotai jobbágyok Károlyi gróftól regálerendezés keretében megvásárolják a malomtartási jogot 1885-ben. Az első időkben Kozma Pál bérli a malmot a községtől. A malom 1890-ben leég és ekkortájt Vida József szerzi meg a tulajdonjogot. A malmot rendbe hozzák majd 1896-tól a vizimalom mostani nevét is adó Liva-család, pontosabban Liva József, majd menye Liva Józsefné üzemeltetik, először mint bérlők azután, mint tulajdonosok.

A Liva család komplett üzletágakat építtetett a malom és a hozzákapcsolódó vízbázis kihasználására. 1898-ban egy 20 méteres medencét létesített, kabinokat épített, a patak vízét felhasználva megépítette Rákospalota első és egyben utolsó strandfürdőjét. A medence vizét a duzzasztótérbe vezette, ahol halakat tenyésztet eladásra. A zsilip rendszerben rejlő lehetőséget sem hagyták kihasználatlanul, télen a zsilipek segítségével leeresztették a víz jó részét, majd miután a hátra maradt víz megfagyott kimentek jeget vágni, amit aztán elvermeltek és nyáron a vendéglősöknek és a henteseknek jó pénzért eladtak.

A malom az 1900-as években valamikor kapott egy gőzgépet is, hogy ne függjön a hektikussá váló vízállástól. A Liva malom sorsát az 1952-es államosítás pecsételte meg, amikor is a Gabona Tröszt leszerelte acél őrlőhengereket a gőzgépház berendezését pedig eladták ócskavasnak. A Liva-család egyik leszármazottja itt élt a malomhoz közeli lakóházban, de 1995-ben bekövetkezett halála után senki nem viselte gondját az épületnek, kétes elemek tanyája lett, akik még az évben felgyújtották.

Sajnos az elmúlt több mint 20 év kevés volt ahhoz, hogy a Liva malom, Budapest legöregebb és a Pesti oldal egyetlen vízimalma megkapja a megfelelő védelmet és az állagmegóvást.

(2013. KÖN szöveges rész Írta: Arlett Annamária)


TŰTORNYOS TEMPLOM:

Rákospalota, amelyet egykor Nyír-Palotának hívtak, Árpád-kori eredetű település, amely a török-hódoltság alatt sem néptelenedett el.

A főváros mai területén a három legrégibb református közösség egyike. Az eredeti község reformátusokból álló törzslakossága középkori folytonosságú. Az egyházközség alapítását 1604-re teszi a hagyomány. Első temploma, amely a XVII. század elején épült a Szilas-patak partján állt. A kisméretű templomtestet egy-egy torony fogta közre. József türelmi rendelete lehetővé tette, hogy az egyházközség kőtemplomot építhessen. Az 1786-ban felépült épület 200 ember számára biztosított ülőhelyet. A templomtesthez épített későbarokk stílusú torony a településkép meghatározó eleme volt. Az 1930-as években, amikor az épület fedélszéket kívánták javítani, kiderült, hogy a rossz alapozás miatt a falak kidőlése nem állítható meg — ezért lebontásra ítélték a XVIII. századi templomot. Az új templom megtervezésére Csaba Rezső építész kapott megbízást, aki a gótikus építészeti formakincsből merítő egyéni hangú templomot hozott létre 1938-1941 között.

A templom főhomlokzatán három torony épült, mindegyik hegyes ún. csűrlőstetővel záródik. A népnyelv a tornyok formája miatt a templomot „tűtornyosnak” nevezte el. Az új épületbe a régi templomból az úrasztalát, a szószéket, az orgonát hozták át. A tornyokban található harangok közül a 450 és a 300 kg-ost a régi templom is használták, míg a 80 kgs-t 1999-ben öntötték. A belső tér két rövidebb oldalain egy-egy karzatot találunk. A templomban 600 ülőhelyet találunk. A középső tornyot díszítő templomóra 1999-ben készült.

Millisits Máté

Adalék: A rákospalota-óvárosi templom felszentelése 1941. május 31-én volt. A tervezőnek Juhász Lászlóhoz írt leveléből (Magyar Út 1943. 26-27. sz.) furcsa dolgokat tudunk meg: ,, .. . a palotai templomavató ünnepségén a kíváncsi sokadalom utolsó soraiban helyezekeltem és levélben is kijelentettem a gyülekezet lelkészének, hogy a templommal nem azonosítom magam.”

Miért ez a tagadás? A Magyar Út 1941. 12. sz. cikkéből derül ki:

„ Pestkörnyék egyik legnagyobb egyház-közössége templomépítésre szánta el magát. A pályázaton első helyen beérkezett tervezőnek szívügye volt a magyar református templomstílus kialakítása. Az egyházközösség lelkésze Angliában tanult, s az angol-gót templomok emléke nosztalgiává sűrűsödött benne. Angliai fényképekkel, saját kezű vázlatokkal befolyásolta a tervezőt, aki ellenállt, de a tizedik vázlattervnél már beadta a derekát. Így aztán felépült a magyar főváros tövében, a magyar vallás egyházának gótikus temploma. Természetesen 1940-ben, Magyarországon egy református egyházközösség filléreiből gótikát csinálni nem lehet. Ehhez pénz, kő- és középkor szükséges. Ebből a templomból nem lehetett egyéb, mint fából vaskarika. A tervező meggyőződés és őszinte lelkesedés nélkül dolgozott a templomon, s valahányszor ceruzát vett a kezébe meg kellett alkudnia meggyőződésével, építőművészeti hitvallásával. Megtehette volna azt is, hogy a megbízást visszaadja, de ugyanakkor pályaváltoztatásra is el kellett volna határoznia magát, – mert az építész mégiscsak abból él, hogy épít.”  (Arlett Annamária)


MAGYAR SÁFÁRSÁG TEMPLOMA

Rákospalota lakossága évszázadokon át kizárólag földművelésből élt. A XIX. század végén egyre több kisiparos, munkás és közalkalmazott telepedett le a Rákospalotát két részre osztó Szentmihályi úttól délre fekvő, Újfalunak nevezett részen. A település északi, Öregfalunak nevezett területén volt található Rákospalotai Református Egyházközség temploma. 1897-ben az egyházközség Rákospalota déli részén református elemi iskolát hozott létre (az iskola 1950-ig működött). Az iskola felépítése után itt tartották a vasárnapi istentiszteleteket. 1926-ban az iskola épületéhez imaházat emeltek. 1928-ban a Rákospalotai Református Egyházközségből kiválva létre jött a Rákospalota-Újvárosi Református anyaegyházközség.

1933-ban kezdték meg az iskola kertjében a templom építését, amelyet 1936-ban szenteltek fel. A szent hajléknak a „Magyar Sáfárság Temploma” nevet adták. Az épület tervezője Csaba Rezső építész volt, aki ötvözte a modern építészet gondolatait az erdélyi református templomépítészet hagyományaival. A templom homlokzatán három boglyaíves nyílás biztosít bejárást. Az épület homlokzatának bal oldalán a karzatra felvezető lépcsőtorony áll, amelyet az adományozó Szabó családról Szabó-toronynak neveztek el. A torony alagsorában kis urnatemetőt alakítottak ki, itt nyugszik Szabó Miklós templomépítő lelkipásztor is. A templom átlósan szemben lévő sarkánál harangtornyot találunk, amely az építkezést támogató Hajdu családról kapta a nevét. A templomban 400 ülőhely található. Liturgikus terének kialakítása egyedi a budapesti református egyházi építészetben: az úrasztala–szószék együttese mögött a 19 regiszteres orgona billentyűasztala, felette félkörívszerűen elrendezve a sípok láthatóak. A liturgikus tér fölött fakazettákon keresztény szimbólumokat ábrázoló festést találunk. A templomtér vasbeton gerendáit fa borítja, népies virágmotívumos festés díszíti őket. A templomtér bejárat felőli oldalán karzat található, amelynek homlokzati falán kerek festett üvegablak az égő csipkebokor ószövetségi jelképével. Az egyházközség 210 kg-os nagyharangját 1949-ben öntötték újjá a II. világháborúban elvitt harang pótlásaként. A harangtorony kisharangja 1900-ból való, 80 kg. tömegű.

Millisits Máté


MÁV TELEP

A MÁV Telep műemléki jelentőségű területté nyilvánításához az eljárás folyamatban van, a listára vétel megtörtént.

A MEGALAPOZÓ TANULMÁNYT ÉS DOKUMENTÁCIÓT A „MŰEMLÉKI JELENTŐSÉGŰ TERÜLET” védetté nyilvánításához a Lechner Lajos Tudásközpont készítette 2014 márciusában.  A dokumentáció alapjául szolgáló kutatást végezte és a védési dokumentációt összeállította Balázsik Tamás vezető szakértő. A MÁV Telep Baráti Köre Egyesület segítve a kutatói munkát rendelkezésre bocsátotta az addig feltárt levéltári dokumentációt, archív anyagokat, vonatkozó tárgyú leírásokat, levelezéseket.

A 155 oldalas megalapozó tanulmányból készített nagyon rövid, a mai arculatot részint bemutató összefoglalás:

Solymos Tamás Géza festményeAz első gőzvontatású vasutat a Magyar Középponti Vasúti Társaság építette Pest és Pozsony között. Ennek első, Pest és Vác közötti, Rákospalotát is érintő szakaszát 1846. július 15-én adták át. Az első javítótelep a Nyugati Indóház mellett 1847-től üzemelt. A vasút lendületes fejlődése indokolttá tette, hogy a városon kívül is létrehozzanak járműjavítót. A vasút-társaságok államosítása után az új tulajdonos, a MÁV Igazgatósága az első vasútvonal mentén megvásárolt egy 65 hektáros területet, ahol megépítette a Pesti (Istvántelki) Főműhelyt. A lakótelep építését 1906 körül határozták el (Buza 1995. 119.).

A MÁV megvásárolt egy 35 hektáros területet Palota-Újfalu keleti határán gróf Károlyi Istvántól. A terveket a „Budapesti pályaudvarok építő felügyelőségének” építészirodája készítette, Széchy Főfelügyelő vezetésével. A tervezés tekintetében az 1908. év meghatározó volt, ekkor készültek az óvoda, az iskola tervei, a tisztviselőház, az első hat és tizenkét lakásos emeletes házak tipustervei, a melléképületek (tyúkól és disznóól) kerítések, kertkapuk tervei. Az épületeket gravitális, zárt csatornarendszerbe kötött angol WC-vel, konyhai vízcsappal tervezték, a stílust a szecesszió magyaros irányzata (Bibó 1974. 185.) jellemezte.

Solymos Tamás Géza festményeA telkek, utcák kialakítása, a házak egymás közötti távolsága, egymástól való elcsúsztatása biztosította a magánszféra integritását.

Az első ütemben megépült, földszintes házak mellett, a „régi MÁV Telep” szívében 1911-re elkészült az iskola, mellette az óvoda. A MÁV-telepen létesült az első állami iskola (Barcza 1974. 356.).

1920-27 között zajlott a leszámítolás (átadás, átvétel, költségelszámolás) a Speciális Építkezések Részvénytársasága felé. A Magyar Királyi Államvasutak Budapesti Pályaudvarok Építő Felügyelősége Széchy Főfelügyelő és Balassa Ernő vezetésével, Kőrösi Lajos az  Istvántelki Társvállalkozók képviseletében kézjegyével és pecsétjével látták el a dokumentumokat. (MÁV Dokumentációs Központ és Levéltár.)

A telep város volt a városban, amit szisztematikusan a vidékről a városba költözőknek terveztek, piaccal, óvodával és iskolával, orvosi ellátással, saját csendőrséggel. A MÁV tartotta karban az épületeket, a MÁV fizette az orvost, a fogorvost és a gondnokot. Saját kertésze is volt, Jánosy Rezsőnek hívták. Budapest közparkjaiba is innen vitték a virágot (Buza 1995. 120.) A MÁV-telep egy tervszerűen lefolytatott telepítés jó példája lett (Nádas 1974. 132.).

Az 1945-ben állami tulajdonba került MÁV megtarthatta a telep feletti felügyeleti jogát. (Buza 1995. 121.)

1950-ben Rákospalota Budapest XV. kerülete lett. A Járműjavító és a MÁV Telep felvette a Landler nevet. A MÁV Építési Főnökség egy kihelyezett irodája látta el a felügyeletet a Telep felett.

1956-ban, a harcokban a Vasutastelep utca – Széchenyi út sarkán lévő ház teteje leégett, utóbb jóval egyszerűbb formában állították helyre. A lakók felhagytak az állattartással, a régi gazdasági udvarok egy részét a MÁV engedélyével és hozzájárulásával beépítették és gazdasági épületként (szerszámok tárolása, kerékpár, motor vagy autótárolóként) használták.

A lakások belső és ehhez kapcsolódóan külső modernizációját – fürdőszobák építését a hatvanas évektől szintén a MÁV engedélyével végezték a lakók. A fürdőszoba kialakításának költségeit lakbér elengedésével kompenzálta a MÁV. A bérleményhez tartozó gazdasági udvarok beépítése a MÁV Építési Főnökség engedélyével és olcsó építési anyagok biztosításával (például: bontott faanyagok) szintén ez idő tájra esik.

Az ablakok cseréjét ehhez kapcsolódóan viszont a MÁV Építési Főnökség kihelyezett egysége végezte, a MÁV költségein.  (Boltíves ablakok megszüntetése, új típusú ablakok, zsalugáterek, a lépcsőházakban ajtók áthelyezése, a lakásokban a belső terek megváltoztatása, kapcsolódva a lakások belső modernizációjához.) Ezeket a belső és külső átalakításokat ma már nem lehet követni, hiszen a hozzájuk kapcsolódó tervi dokumentumok nem maradtak meg. Jól érzékelhetőek viszont az épületek külső megjelenésében, mert a házakat ez után a beavatkozás után többnyire újra festették, a hatvanas, hetvenes években. A 4 lapos tetős ház a 70-es években épült meg, a kertészetből elvett területen.

A 70-es években az M3-as építése miatt 3 földszintes és 1 tizenkét lakásos épületet lebontottak. 1973 végéig három, 11 szintes ház épült a MÁV-telepen. (Pataki 1974. 576.).

A Rákos út mentén hét földszintes lakóház lebontásával összesen 7 darab 11 szintes ház épült fel. A maradék 20 földszintes lakóház lebontásával a 80-as évek elejére felépült egy új, 11 szintes házakból álló lakótelep. Az M3-as bekötő szakaszának megépítésével a telep 3 maradék emeletes háza a Rákos út – Wesselényi utca Piaci oldalán az M3-as túloldalán rekedt.

A MÁV 1987-ben adta le a földhivatalba a Budapesti Műszaki Egyetem által elkészített további beépítési tervrajzokat, melyet az akkori bérlők (MÁV dolgozók!) radikális fellépése miatt elhalasztottak, majd jött a rendszerváltás.

A rendszerváltás utáni privatizáció 1991-ben kezdődött és folyamatosan zajlik napjainkig. A mai tulajdonosok zöme egykori bérlakását vásárolta meg a MÁV-tól. A privatizáció során elkövetett hibák és hiányosságok felszámolása nem kis feladatot ró az önkormányzatra és a tulajdonosokra.

A MÁV Telepen, a Széchenyi út 18. sz. alatt található az Ősrákosi Református Templom

A MÁV még 1926-ban felajánlott az egyháznak az akkor még épülő telepen egy kb. 550 négyszögöles telket, amelyre a későbbiek folyamán kultuszhely és gyülekezeti ház épülhet. Ez a telek a mai Ozmán utca és Mozdonyvezető utca határolta területre esett.

Id. Dr.Gyökössy Endre közbenjárására a MÁV Istvántelki főműhely (később Landler Járműjavító) főnöksége 1938-ban a telket a jelenlegi, Széchenyi utca 18. szám alatti ingatlanra cserélte. Az épület-komplexum egy templomból, s hozzácsatlakoztatva lelkészlakásból, illetve gyülekezeti házból állt volna eredetileg. A tervrajzokat Csaba Rezső építészmérnök-tervező elkészítette. A templom alapkő letétele 1939. május 18-án volt. A templomépület 1944-re készült el, s Dr. Ravasz László püspök valamint Benkő István esperes részvételével illetve szolgálatával 1944.április 16-án került felszentelésre.


RÁKOS ÚTI LAKÓTELEP

Az egykori MÁV Telepen az 1914-ig első ütemben megépült, földszintes 4 ütetű házak mellett, a „régi MÁV Telep” szívében 1911-re elkészült az iskola, mellette az óvoda. A MÁV-telepen létesült az első állami iskola! (Barcza 1974. 356.). A Szent Korona úti általános iskola alaprajzában és néhány részletében őrzi mind a mai napig ezeket az emlékeket.

Az egykori MÁV Telepen a 70-es években 3 földszintes és 1 tizenkét lakásos épületet lebontanak az M3-as építése miatt. A Rákos út mentén további hét  földszintes lakóház lebontásával 7 tízemeletes ház épül fel. A maradék 20 földszintes lakóház lebontásával a 80-as évek elejére felépül egy új, 10 emeletes házakból álló lakótelep, azaz az új MÁV Telep, melynek majdnem közepén egy templom „rekedt”. 

Rákospalota-MÁV-telepi Jézus Szíve templom (1155 Bp., Mozdonyvezető u. 2.)

(54/1993 számú rendelet alapján helyi műemléki védelem alatt áll -8419 KÖH azonosítószámon)
A templom alapkövét 1934 okt. 26-án helyezték el. A konszekrálást 1938 szept. 8-án Hanauer püspök úr végezte.

Az épületet Heintz Béla műépítész tervezte.(Heincz Béla tervezte a Wekerle telepen a Kós Károly téri templomot is, melyet Munkás Szent József tiszteletére szenteltek fel 1932. június 19-én) A templom nagy művészettörténeti értékkel bíró belső freskóit Leszkovszky György képzőművész tanár készítette al fresco technikával. Majoros Károly cége készítette a színes üvegablakokat, melyek a II. világháborúban nagyrészt elpusztultak. Harangjait Szlezák Ráfáel öntötte. Orgonáját Marcell Endre építette. (Heincz Béla tervezte a Wekerle telepen a Kós Károly téri templomot is, melyet Munkás Szent József tiszteletére szenteltek fel 1932. június 19-én)

Példa értékű – budapesti viszonylatban is – a templom helyreállítása, mely évekkel ezelőtt közadakozásból, pályázati lehetőségek kihasználásával, egyházi, önkormányzati támogatással kezdődött, s mára már szinte teljesen felújításra került.