Medgyaszay (Benkó) István „Az építészet Bartókja” születésének 140. évfordulójára emlékeztünk október 18-án a Hegyvidéki Galériában Ráday Mihály elnök úr és Beöthy Mária építész előadásával.

Édesapja Benkó Károly építőmester, majd építész volt. 1896-ban végezte el az Építő Ipariskolát, 1900-tól Bécsben dolgozott, majd beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára, Otto Wagner Mesteriskolájára, valamint egyidejűleg a bécsi Műszaki Főiskolára.

Bécsi tanulmányai alatt készült Áruház tervére, valamint 1902-ben a Magyar Nemzeti Pantheon tervére nagy hatással volt mestere, Otto Wagner.

1902-ben átiratkozik a budapesti Műegyetemre, a következő évben megszerezte mérnöki oklevelét. 1904-1906 között az egész országban és Székelyföldön járt tanulmányutakra, útirajzai Malonyai Dénes: “A magyar nép művészete” című páratlan értékű mű I-II. köteteiben jelentek meg.

Később is sokat utazott Németországban, Svájcban, Franciaországban.

Egyiptomban és Szudánban tanulmányozta a Nílus-menti ókori kulturális emlékeket.

1932-ben ment indiai tanulmányútjára. Párisban tanulmányozta a vasbetonépítészet akkori legjelentősebb eredményeit, épületein újszerű vasbeton szerkezeteket, dekoratív mellvédrácsokat ablakkereteket alkalmazott.

1939-től egyetemi nyilvános rendkívüli tanár. 1959 áprilisában megszüntetik munkaviszonyát, rá három hétre meghal.

Műveiben a népi, elsősorban az erdélyi építészet elemeit használta fel, de hatott rá a Távol-Kelet építészete és előfutára volt az organikus építészetnek is.Így lett Medgyaszay az önálló “magyar stílus” legkövetkezetesebb képviselője.

  Kiemelkedő munkái:

  • Magyar Nemzeti Pantheon terve
  • Műteremházak, villaépületek
  • Templomok: Rárós, Püspökladány
  • Balatonalmádi, Bp. XI. Október 23. u
  • Veszprémi Petőfi Színház
  • Soproni Petőfi Színház
  • Nagykanizsai színház
  • Hegyvidéki épületek: A Kiss János Altábornagy utcai „Városi Házak”

Villaépítészet

Villaépítészetében alkalmazta az Arts&Krafts mozgalom eredményeit és az erdélyi népművészet motívumait:

Bérházak

Bérházainak jellegzetes homlokzati elemei az íves záródású loggiák, és az épületenként változó mintázatú, előregyártott betonelemekből készült erkélymellvédek, melyek az erdélyi, faragott deszkából álló mellvédekre emlékeztetnek:

Templomépítészet

Templomépítészetében keleti motívumokat alkalmazott:

Az iskolaépítő: a Baár-Madas Református Leánynevelő Intézet

1907-ben Baár János jómódú pesti polgár és Madas Károly földbirtokos alapítványából létesült a budapesti református leánynevelő intézet (kikötésük szerint viselve nevüket). Az iskola előbb budai villákban bérelt helyiséget, majd 1929-ben készült el a Rózsadomb nyugati, a Pasarét feletti lejtőjén a ma is álló épülete, szecessziós stílusban.

Tervezte Medgyaszay István, építették Havas Sándor és Varjas Gyula építőmesterek, a homlokzati sgraffitók rajzát Márton Ferenc készítette.

Az Internátus udvar felőli homlokzatán látható Márton Ferenc legjelentősebb, s méretében is a legnagyobb – 70 négyzetméteres –, rekonstruált sgraffitója.

„A nő élete és hivatása békében és háborúban” címet viselő, hat képmezős allegorikus alkotás szöveggel kötött: „Az igazi nő történelmünknek jó szelleme: őrzi a múlt emlékeit, ihleti a jövőnket, hősies munka és édes vigasz, legyen áldott, legyen áldás.”

Az alkotás történetéhez: a hatalmas, egész homlokzatot betöltő sgraffito a háború alatt megsérült, majd a 60-as években leverték. Fennmaradtak azonban régi fényképek és a tervek is, amik alapján 2000-ben rekonstruálták.

Az intézmény először felsőbb leányiskola és internátus volt, az első világháború alatt vált érettségit is adó líceummá, majd a ’20-as években gimnáziummá. 1945-ben, az általános iskolák kialakítása idején a Baár-Madas is megkezdte az alsó négy évfolyam szervezését, ezt 1948-ban, a gimnáziumi részleget 1952-ben államosították. 1990 szeptemberében kezdődött az első új tanév a Budapesti Református Gimnázium néven újjászervezett intézményben.1993-tól neve kiegészült a Baár-Madas megnevezéssel, 1997-ben megindult az általános iskolai képzés is.

A színházépítő: A Veszprémi Petőfi Színház, 1908

A Színpártoló Egyesület prominens képviselői, miután kiválasztották a helyszínt, a Püspökkertet, meghatározták a programot. Olyan színházat vártak az építésztől, amely alkalmas színházi előadásokra, és egyúttal hangversenyek, bálok, népgyűlések tartására. Igény volt még, hogy közvetlenül kapcsolódjon a már létező Korona Szállóhoz, továbbá a Püspökkerthez is. Komplex multifunkcionális kulturális központot kívántak tehát létrehozni, amely önálló komplexumként helyezkedik el a történelmi város mellett.

A megoldásához Medgyaszay a 20. század elején forradalminak számító vasbeton anyagot használta fel. A vasbeton tulajdonságait és alkalmazási lehetőségeit François Hennebique francia építész párizsi irodájában sajátította el, éppen abban az időben, amikor a veszprémi megbízást kapta. Valószínűleg Párizsban készítette el a terveket, legalábbis ott véglegesítette. Nyilvánvalóan már előzőleg tanulmányozta a vasbeton alkalmazási lehetőségeit, s már az a gondolat is megérlelődött benne, hogy az új anyagot a magyar nép művészi hagyományaival kívánja összekapcsolni6. A veszprémi színház az első épülete, amelyben ezt az élete végéig vallott elvet először megvalósította.

Medgyaszay teljességgel újszerű színházat hozott létre formájában, tipológiájában, szerkezetében és díszítésében egyaránt. A nézőtér méretei megfeleltek az akkori előírásnak: hossza 20 m, szélessége 16 m. A nézőtér padozata sík, mozgatható, fokozatosan emelkedő pódiumokon helyezték el a széksorokat, mögötte pedig állóhelyeket biztosítottak. A pódiumokat bál esetén az oldalfalakkal párhuzamosan állították, így a középső teret könnyen táncteremmé rendezték.

Medgyaszay olyan komplex színházépületet hozott létre, amely nem csak a helyi kívánalmaknak felelt meg, hanem egyben a kor legmodernebb, progresszív építészeti kihívásának is. A színházat, minden szakmai érvelés és komoly ellenállás ellenére, jelentősen átalakították. Az 1980-as évek közepén még lehetett nem feltétlenül érvényesíteni azokat a – műemlékek esetében különösen érvényes – rekonstrukciós szabályokat, amelyeket a ’90-es évektől kötelező figyelembe venni, s amelyek nyomán több kvalitásos színházépület rekonstrukció készült, mint például Medgyaszay más színházainak a felújításai is, a soproni 1990-ben vagy 2006-ban a nagykanizsai.

Különösen szembetűnő a belső tér erősen megváltozott atmoszférája, a “modern” lámpák, textilek és a színház szinte összes falfelületét beborító kerámiadíszítés disszonanciája a Medgyaszay-épülettel, s a mester eredeti művészi elveivel is.

Soproni Színház, 1909

A század elejére az előző színház épülete tűzveszélyesnek, előtere szűknek bizonyult. Wälder József városi főépítész kezdeményezésére a Középítési Bizottság fontolóra vette az átépítést. A városi közgyűlés 1909. március 31-én megszavazta a színház felújítását ? 200 000 korona költséggel ?, és úgy döntött, hogy a tervezéssel Medgyaszay Istvánt bízza meg. Medgyaszay a bővítés helyett a teljes átépítést szorgalmazta, s javaslatát végül elfogadták. A színház a közgyűlési, hírlapi, és utcai viták középpontjába került. Modern színháza lett a városnak, különleges nézőtér-kialakítással, magyaros ízlésű bútorokkal, kárpitozással, újfajta falszínezéssel és gyöngyös üvegcsillárokkal.

1992 nyarán pedig megkezdődött a teátrum felújítása. A Medgyaszay színházáról fennmaradt nagyszámú dokumentum lehetővé tette, hogy az épületen az e századfordulóra is kedveltté vált szecesszió szín- és formajegyeit újra kiteljesítsék.

Nagykanizsai Színház, 1925

Medgyaszay István felkérés alapján 1925-ben kezdett hozzá a nagykanizsai Városi Színház – moziépület tervezéséhez. Az épület ünnepélyes megnyitása 1927. március 15-én volt, A későbbiekben a Pécsi Nemzeti Színház együttese a második világháborúig rendszeresen tartott előadásokat az épületben, de többségében mozielőadások töltötték ki a ház műsorát. A hatvanas években a színházi előadások teljesen megszűntek Az elöregedett, felújításra szoruló épület hasznosítására 2003-ban nyílt lehetőség, amikor is a belügyminisztérium biztosította az objektum bővítéses felújítására a munka fedezetét.

A 2003-as felmérési munka során a helyzetet tovább rontották az épület külsejében és belső tereiben végrehajtott durva beavatkozások. A város vezetése, kis hozzáépítéssel az épületet többfunkcióssá kívánta tenni, hogy számos kulturális program egyidejűleg is megvalósulhasson. A programot úgy állították össze, hogy kielégítse a város és vonzáskörzete általános, sokrétű kulturális igényeit az épület műemlék-jellegű bővítéses rekonstrukciójával. A kívánság szerint az így kialakított együttes a nagyteremmel, konyhával, étteremmel, többfunkciós helyiségeivel, színpaddal alkalmassá vált a legkülönbözőbb rendezvények megrendezésére.

A nagyteremben megtörtént a nagy áthidaló tartószerkezetek statikai megerősítése, a Medgyaszay által tervezett díszes burkolatok újragyártása, elhelyezése, pótlása, cseréje, míg a nagyteremben és az előcsarnokban az összes váztáblázatos és fa szerkezetű ajtók újragyártása, beépítése; az artisztikus, díszes csillárok legyártása és elhelyezése stb.

Munkájában meg kívánta jeleníteni a gyűjtő utakon megismert azon kultúrát, amely a magyar nép csodálatos, gazdag, kristálytiszta gondolatvilágát tükrözi. A nagykanizsai színházépület a korszerűségre való törekvés, a hagyományosságra támaszkodó szándék és a részletekben rejlő páratlan gazdagság révén Medgyaszay egyik fő munkájának tekinthető.

„Városi Házak” 1928-29

A Hegyvidéken a Kis János Altábornagy utca 55-59. számú bérház csoport 1927-ben I. díjas tervpályázata alapján 1928-29 között épült fővárosi köztisztviselők részére. A földszint + három emeletes, magas tetős épületek U alakú alaprajzzal, belső udvart alkotva épültek fel, közöttük fásított szabad területtel. Épületenként négy lépcsőház vezet fel az emeletekre. A lakások alapterülete 35-130 m2 között változik

Az épületek lábazata földszint-magasságban rusztikus terméskőburkolat, a felső szintek homlokzatfelületét épületenként eltérő függőleges, ferde, halszálkás rovátkolt különleges adalékú vakolat alkotja.

Az épültek tengelyében lévő főbejáratok felett az utca és az udvar felől Márton Ferenc 1929-ben készült színes sgraffitói díszítik a házakat. A csíkszentgyörgyi születésű festő és szobrász főleg székely témájú alkotásokat festett. Az 55. számú épületen népies jelenetek vannak, az 57. számú ház bejárata felett két táncoló lányalak, falán szarvas vadászat látható, az 59. számú épületen népi szólások, életképek láthatóak. Ki kell emelni a lépcsőházak – Medgyaszay jellemző motívumával – a pávamintával díszített, kovácsoltvas korlátait. Hasonló stílusban tervezte a budaörsi úti városi házakat is. (Forrás Rosch Gábor: Hegyvidéki épületek.) Az épületek folyamatos szakszerű műemléki helyreállítása szívügye a házak gondnokának, Vargáné, Szilágyi Erzsébetnek. A sgraffitókat is restaurálják.

Medgyaszay a 20. századi közép-európai építészet egyik kimagasló alakja, alkotásai azonban jelentőségükhöz képest nem eléggé elismertek. Közös célunk, hogy az építészet és az ornamentika viszonyát új alapokra fektető, a vasbetont újító módon használó, hat évtizedet átfogó Medgyaszay életmű újraértékelve az építészettörténetben a neki járó méltó helyét elfoglalja.

A fényképek forrása:

  • epiteszforum.hu
  • meonline.hu
  • egykor.hu
  • vpublic.omikk.bme.hu
  • kozterkep.hu
  • soproniszinhaz.hu
  • oroksegnapok.hu
  • Hegyvidéki Önkormányzat
  • Fővárosi Levéltár
  • Varga Csaba
  • Vargha Péter
  • Ráday Mihály