Oldal kiválasztása

A helyi sajtó újságírója felkért, hogy feltett kérdéseikre válaszoljak 1500 karakter terjedelemben az “Életképek” című helyi újság számára. Az alábbiakban közkinccsé teszem a kérdéseket és az arra adott válaszaimat.

Kérdés:
A XV. kerület épületállományára mennyire jellemzőek a régebbi, építészeti értékeket képviselő házak vagy társasházak?

Válasz:
A XV. kerület területén az épített örökség védelmét országos, fővárosi és kerületi egyedi és területi védelmek biztosítják. A kerületben 12 műemlék, két általános műemléki védelem alatt álló épület és 4 műemléki környezet van nyilvántartásban. A MÁV Telep 2018 elejétől nyilvántartott műemléki érték, mint műemléki jelentőségű terület.

Kérdés:
Az országos és fővárosi védettség mellett 2012-ben jóváhagytak egy kerületi értékvédelmi rendeletet – segített ez a hatálya alá eső épületek megóvásában?

Válasz:
A rendelet szükséges és fontos. A szerepét akkor tudja majd jobban betölteni, ha a hozzá kapcsolódó pályázati lehetőségek – és azok finanszírozásai – emelkedhetnek.

Kérdés:
Milyen feladatokat ró a régi, akár védett, akár külön védettséget nem élvező épületek tulajdonosaira ezeknek az épületeknek a fenntartása?

Válasz:
A tulajdonosok a korlátos anyagi lehetőségeiket is figyelembe véve próbálják az ingatlanok élhetőségét és fenntarthatóságát biztosítani, több – kevesebb sikerrel. Amíg nem születik állami szinten megfelelő szabályozás és ahhoz kapcsolódva a felmerülő többletköltségek finanszírozására rendelkezés, nem lesz változás.

Kérdés:
A régi házak tulajdonosai kapnak segítséget a fenntartáshoz, felújításhoz – akár pályázati vagy más forrásból?

Válasz:
A pályázati lehetőségek minimálisak, többnyire utófinanszírozottak, magas százalékú önrészt igényelnek. Egyéb források – leszámítva a lakáskassza lehetőségeket – nem állnak rendelkezésre.

Kérdés:
Városvédő civil szervezet helyi vezetőjeként Ön szerint milyen probléma megoldása lenne az elsődleges a kerületi régi épületekkel kapcsolatban?

Válasz:
Ez nem helyi probléma. Országunk felelős vezetőinknek döntenie kell végre, vagy megfelelő szabályozás és finanszírozás, vagy tömegével összeomló épületek, sűrűsödő havária helyzetek. Ez a mindenkori döntéshozók felelőssége. Javasoltuk és javasoljuk az európai minták tanulmányozását, a kompenzációk, adókedvezmények, új pályázati rendszerek kidolgozását. Egy civil szervezeti vezető többet nem tehet, minthogy felhívja erre a Döntéshozók figyelmét. “Ez a mi munkánk; és nem is kevés!”

Eddig az interjú anyaga. Nem állhatom, hogy ne egészítsem ki néhány “lemaradt” karakterrel, értékvédő Barátaink sommás kiegészítéseivel!

Az értékvédelem azokban az országokban, ahol ez tényleg működik egy korrekt megállapodás. Az a tulajdonos, aki egy szakmai vélemény alapján a védettséget vállalja, megállapodást köt az állammal, melyben le van tételesen írva, hogy az épület karbantartásán felül milyen többletköltséget vállal az állam. Nem pályázik, amin vagy nyer, vagy nem, hanem az érték megőrzésében az azt kimondó állami szerv is felelősséget vállal. Aki meg nem vállalja a védettség kötöttségeit, attól az állam (nem erőfölényből, hanem piaci áron) az ingatlant megvásárolja (kisajátítja), aztán gondoskodik a korrekt felújításról, ami után akár el is adhatja, de olyannak, aki tisztában van vele, hogy mit vesz. Akkor kötnek egy szerződést, amiben le van írva, amit korábban mondtam.

Így működik. Meg úgy, hogy a védett ingatlan tulajdonosa alanyi jogon egy csomó kedvezményben részesül, és megéri neki a műemléket tisztességesen karbantartani. Nálunk a műemléki védelem teher, egy jó pár “vállalkozó” arra játszik, hogy a bagóért megvásárolt, düledező, tudhatóan a műemléki elveket figyelembe vevő, ezért  jó sokba kerülő helyreállítását húzza-halassza, amíg az épület össze nem dől. Aztán a büntetéssel együtt a törlés után a telek jó haszonnal bátran hasznosítható: lakóparknak, szállodának, bevásárlóközpontnak. Ami még a környezet számára fejlődés is: egy “használható” valamit kapnak az elhanyagolt, a település szégyenének tartott romhalmaz helyett.

Sajnálatos, hogy

  • az építésügy (benne a városvédelem) intézményi szabályozása-ellenőrzése az elmúlt évek során politikai kérdésként, ötletszerűen, gyakran pár hónapos gyakorisággal változik, ma is,
  • és a magántulajdon (korlátlan ?) védelmére épülő társasházi törvény a mai napig akadálya egy igazi, kollektív gondolkodás kialakításának.