Tompa Mihály református lelkész és költő 200 éve 1817. szeptember 28-án született Rimaszombaton, Gömör megyében. Anyja korai halála miatt 1821-től apai nagyszülei nevelték Igricin. Itt járt elemi iskolába. Tanítója, Bihari György felfigyelt a tehetségére és a falu földesura, a Szentimrey család pártfogásába ajánlotta. Az ő segítségükkel 1832-44 között a híres sárospataki kollégiumban, mint szolgadiák tanult. Nélkülözések közepette is jeles eredményeket ért el. A tanulmányi költségeket 1837-38-ban Sárbogárdon segédtanítóként kereste meg. Felsőbb tanulmányait: bölcseletet, teológiát és a jogot folytatta és 1845-ben fejezte be. Közben 1844-ben Eperjesen a Péchy-fiuk mellett nevelői állást vállalt. Itt ismerkedett meg Kerényi Frigyes lírikussal és Petőfi Sándor költővel. Ennek emlékét őrzi 1845-tavaszán Eperjes melletti Villec-hegyre tett kirándulásuk, a „hármak költői versenye” az erdei lakról. (A csőszkunyhót obeliszk jelzi.) Már 1841-től az Első Pesti Divatlap, valamint 1843-tól az Életképek is közölték verseit. 1845-ben Pestre költözött, hogy ügyvédi vizsgájára készüljön, és írókkal kössön ismeretséget. Vörösmarty is biztatta. Költeménye, a Szuhay Balázs 1846-ban a Kisfaludy Társaság pályázatán a Toldi után második helyezést ért el, és külön dicséretben részesült.
Tagja volt a Tízek Társaságának. A szerkesztők szívesen olvasták tartalmas gazdag írásait. Verseiben a népköltészet felé fordult. 1847-től Bejére hívták lelkipásztornak, elfogadta, és élete végéig ezen a pályán maradt. Ez évtől a Kisfaludy Társaság is tagjai sorába választotta. 1848-ban a schwechati csatában tábori lelkészként vett részt. Hazafias verseket írt, amiket a Nép Barátja (Vas Gereben és Arany János lapja) tett közzé.
A szabadságharc után, 1849-ben Kelemérre költözött, 1851-ig átvette a jövedelmezőbb parókiát. A környéken találjuk a „híres mohos tavakat”. Ma tájvédelmi körzet. A káplánlakban Tompa múzeumot rendeztek be. Itt Rém Elek álnéven jelentek meg írásai. (Ez a falunév visszafelé!) Megnősült, Soldos Emíliát, egy nemesi család leányát vette el. Az önkényuralom éveiben írta hazafias költeményeit, amik kéziratban országosan is elterjedtek. Miattuk Kassán 1852-ben és 1853-ban is hadbíróság elé állították, és vizsgálati fogságba vetették. 1852-ben Hamva községbe hívták meg lelkésznek. Itt maradt, pedig több alföldi gazdagabb református egyházközség is várta, de élete végéig a megyében tartózkodott. 1855-ben Arany János is meglátogatta, és körbejárták Gömör csodálatos tájait. Felesége beteges volt, és kisfia is öt évesen meghalt. Állandó lelki gondok gyötörték. Saját egészsége is megromlott. Már fiatalon a pesti Rókus Kórházban és 1848-ban, szabadságharc előtt Grafenbergben is gyógyíttatta szembaját. Szívtágulása miatt 1866-ban Bécsbe ment a híres Skoda doktorhoz, de sok reményt nem kapott. Írásaiban a népies irányvonalat képviselte. Ezek népmondák, virágregék voltak. A Bach korszak idején az ország fájdalmát énekelte meg. A Keleméren írt versei: A gólyához c. nagy elégia és A madár fiai hozták meg az igazi népszerűségét. Az utolsó évek kiemelkedő alkotásai: az Új Simeon 1862-ben és az Ikarus 1863-ban.
1858. dec. 1-től levelező tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának. 1870-ben, halála után két évvel Összegyűjtött költeményeit barátai adták ki (Arany János, Gyulai Pál, Szász Károly és Lévay József). Újabb teljes kiadásuk 1884-ben 4 kötetben szintén Lévay szerkesztésében jelent meg. Az 1850-es években az elnyomott nemzet hangulatát Ő fejezte ki a lírikusaink közt a leghívebben, írták róla az irodalomtörténészek. A „költői triász” harmadik tagja, de Tompa valamivel szerényebb tehetség volt Arany és Petőfi mellett. Már 29 évesen országosan elismert költő, mégis a papi hívatást választotta az akkori megélhetési gondok miatt. Ha feljött Pestre, már várták a Pilvax Kávéházban, a törzsasztalánál. (A kép az 1840-es éveket mutatja. A régi. 3-emeletes klasszicista épületet Pollack Ágoston tervezte J. Piskovitsnak. 1910-ben lebontották.) Vigasza mindig a költészet volt. Egyéni hangja nem a romantikához fűzték, hanem a szentimentalizmushoz. Nem volt meg benne Petőfi politikai tisztánlátása, Arany hatalmas elméleti felkészültsége, de a 19. századi magyar líra kimagasló alakja. Népköltészete üde, versei közül néhány a legszebb magyar antológiához tartozik. „Bibliámnak és lantomnak élek” volt a jelmondata. Művei közül a Mohos váromladék c. románca Pesten az Athenaeum Kiadónál már 1841-ben megjelent. (Az Athenaeum 1837-43-ig fennálló irodalmi és tudományos folyóirat. A reformkor liberális eszméinek terjesztésében maga köré gyűjtötte a korabeli írónemzedék képviselőit. A Ferenciek tere 4-5 sz. alatt állt a régi egy emeletes barokk palota. Építtetője Gyarmathay Sándor 18. század.)
Arany Jánossal élete végéig levelezett. Petőfi Sándorral baráti kapcsolatban állt. 1868. július 31-én halt meg, 51 évesen. Temetése nemzeti gyász volt. Sírja, a később emelt obeliszkkel együtt Hamva község temetőjében található. Mellszobrát a Margit-szigeten 1940-ben Pásztor János alkotta, magas mészkő talpazaton áll, közel Arany Jánoséhoz. Mindketten 1817-ben születettek. Emlékoszlopot állítottak fel 1967-ben a Városligetben is, a Botanikus kert közelében, születésének 150. évfordulóján, ami Ispánki József alkotása. Szobrait találjuk még Rimaszombaton és Sárospatakon (Holló Barnabástól), büsztjét Miskolcon, ahol sok költeményét is kiadták. A főváros kerületeiben számtalan utca őrzi emlékét. 1912-ben a Franklin Társulatnál jelent meg Kéki Lajosnak a Tompa Mihály c. könyve.
Összeállította dr. Horváth Péterné
Be First to Comment