Oldal kiválasztása

Nyár van és meleg. Nagyon meleg! Az emberek figyelmét rendre felhívják, hogy fogyasszanak sok folyadékot, ne menjenek a napra, óvják magukat a sugárzó hőtől, UV-sugárzástól. Azután a kisállat-tulajdonosokat is figyelmeztetik, gondoskodjanak rendszeresen friss ivóvízről kedvenceiknek. De ki teszi szóvá, hogy szomjaznak a fák? Nem, nem a kiskertekben, mert ott a tulajdonosok általában locsolnak. Nem is az erdőkben, mert most viszonylag csapadékos időszakunk volt. A városi fákról van szó, melyeket alig négyzetméternyi szabad földre ítéltek, környezetüket, életterüket pedig betonnal és aszfalttal lefedve, ellopták. Kihaltak azok a régi szakemberek, akik a kis- és nagykockát, sőt a klasszikus macskakövet még rakni tudták. Ma az utóbbi talán már nem is létezik új építésben, az előbbi kettőt pedig többfelé betonágyba teszik, mert így gyorsabb és egyszerűbb, kevesebb szaktudást igénylő a burkolat kialakítása. A díszburkolatoknál is hasonló a technika. A víztócsák azután minősítik a végzett munka színvonalát és jelzik, a víz itt bizony, nem szivárog le a talajba…

A Budapesti Városvédő Egyesület – amikor még csak „szépíthettünk” – akcióinak egyike volt a 80-as évek második felében, a fővárosi fák nyári védelmére való felhívás. Szakembereinkkel plakátot készíttettünk és tagjaink, aktivistáink vitték, ragasztották, helyezték ki a városban, házak hirdető felületein, üzletek ajtaján, kirakatokban és más, a tulajdonosok által engedélyezett helyeken. Igaz, abban a rendszerben kezdetben nem néztek minket jó szemmel, de idővel munkánk eredményeit látva már tűrtek, sőt néha nagy nehezen, esetenként csurrant-csöppent is némi támogatás és bizony, voltak mecénás lelkületű cégek, vállalkozók, magánszemélyek is, akik mellénk álltak. Sok volt a feladat, szűkös az anyagi forrás, viszont töretlen a lelkesedés, a tenniakarás, így azután mindig jutott egy kevés szinte minden ötletre, vállalásra, célkitűzésre, amelyek mögé az emberek odaálltak és amelyekért ténylegesen dolgoztak is. Így volt ez a fák nyári védelmére indított mozgalmunkkal is…

A plakát egy példányát immáron több mint három évtizede őrzöm. Számomra ez relikvia! Tartalma az eltelt évtizedek alatt sem avult el, az ma is aktuális! Mi is ez a tartalom? Néhány, mindenki számára érthető, egyértelmű mondat: „Szomjaznak az utcai fák! / A fák még a természetes csapadékhoz sem tudnak maradéktalanul hozzájutni a burkolt útfelületek mentén! / Néhány vödör vízzel megmenthetjük őket! / A fiatal fákat évente legalább hatszor, az 5 évnél idősebbeket 3-5 alkalommal kell öntözni, májustól szeptemberig, esetenként 40-60 liter vízzel. / Kérjük, mentsék meg a házuk előtt szomjazó fákat!”

Nyár van és meleg. Nagyon meleg! Amikor szomjunkat oltjuk, gondoljunk társainkra, a fákra is. Egymásra vagyunk utalva…

Az írást és plakátot Bartos Mihály tagtársunktól kaptuk. Köszönjük!