Oldal kiválasztása

Már valamivel több, mint négy évtizede élek Budafokon és szinte ugyanennyi ideje tart érdeklődésem a hely történelme iránt. Az eltelt idő alatt, sok mindent megismertem a település több mint három évszázados történelméből. Az ismeretekkel együtt, nőtt a kötődésem a hely iránt és egyre inkább szenvedélyemmé vált a múlt emlékeinek felkutatása, összegyűjtése.

Visszatekintve erre a négy évtizedre, kutatásaim nyomán, egy valami vált biztossá: mennél többet ismerek meg, annál nagyobb űr, az ismeretlen! Ma már tudom, hogy mindent megismerni a helytörténetből, egy emberélet is kevés. Realistaként ott tartok, hogy csak teszem a magam vállalta dolgomat, de azt mindenkor örömmel. Mert a tudás, a megismerés számomra mindenkor öröm…

Kutatási témáim között mindig voltak „kedvencek”, amelyeket soha nem tudtam lezárni és rendre vissza-vissza tértek, sőt folyamatosan jelen vannak mindennapjaimban. Ezek egyike, Szendrey Júlia alakja, élete, tragikus sorsa.

Amit az általános és középiskolában annak idején Petőfi Sándor kapcsán megtanultam róla, az – annak ellenére, hogy kiváló magyartanáraim voltak, ma már tudom – csak egy szerény pont a nagy végtelenben. A Napként ragyogó költő alakja, homályba borította környezetét, halála pedig az irodalomtörténetet tette érdektelenné sorsuk további nyomon követésében.

Szendrey Júlia élete a költővel való találkozásától, annak haláláig, viszonylag jól feldolgozott és publikált, a nagyközönség által is többé-kevésbé ismert. Ezen túl néhány közhely, majd a második férjhezmenetel miatti megbélyegzés, egy-két pletyka, ami talán még ott ül a fejekben neve hallatán. És ez, roppant igazságtalanság!

Többen is érezték ezt, hiszen az elmúlt évszázadban időnként újra felfedezték Júlia alakját, történetét. Volt egy-egy fellobbanás, különösen az évfordulók környékén, majd ahogy a tóba dobott kő által keltett hullámok, úgy ezek is csendben elültek. A közelmúltban ismét született néhány kiadvány, többek között Júlia naplója, testvérével való levelezése témában, de nem tudom, hányan vették ezeket kezükbe és olvasták is el őket. Talán Kertész Erzsébet tette a legtöbbet Júlia alakjának népszerűsítéséért leányregénye megírásával. Sajnos, ez a több kiadást is megélt kötet csak Júlia életének első szakaszával foglalkozik…

Amikor három évtizede rábukkantam a helytörténetünk és Júlia közötti kapcsolatban egy vékonyka szálra, ezt többet nem tudtam elereszteni. Ennyi idő után úgy érzem, jól is tettem, hiszen sok örömet, izgalmat, sikerélményt kaptam általa.

Sokan úgy gondolják, a könyvtárak, a levéltárak, a közgyűjtemények jelentik a legfőbb forrást egy kutatáshoz. Ez lényegét tekintve, összességében igaz is, de a legtöbb gondolatot, a „hogyan tovább”-ra adott válaszokat a temetőkutatások adták. Számos elfeledett nagyságunk nyughelyeit keresve bukkantam rá olyan adatokra, összefüggésekre, amelyek tovább segítettek, új irányokat mutattak…

Miért mondtam el mindezt? Mert úgy gondoltam, Szendrey Júlia halálának 150. évfordulója alkalmából, szívesen mesélek az általam megismert, a bennem élő Júliáról. Az én Júliámról!

A Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budafoki Könyvtára és a Budapesti Városvédő Egyesület Promontor-Tétény munkacsoportja rendezésében

2018. november 14-én (szerda) 17 órai kezdettel,
„SZENDREY JÚLIA ÉS PROMONTOR” címmel,

vetített képes előadást tartok a XXII. Kossuth Lajos utca 30. szám alatti könyvtárban. Az előadáshoz kapcsolódva, egy kis kiállítás is nyílik, néhány apróságból…

Akinek kedve és ideje engedi, tiszteljen meg jelenlétével, én szeretettel várok mindenkit!

Bartos Mihály