Oldal kiválasztása
Kandó Kálmánra emlékezve, dr. Horváth Péterné Ili február 23-24-i Nyugati és Keleti pályaudvari idegenvezetése kapcsán elkerülhetetlen  volt a Keleti pályaudvar homlokzatán található négy szobor sorsának felelevenítése…

Ráday Mihály Városvédőbeszédek 1. kötetének 223. oldalán olvassuk: A múlt évben százéves Keleti pályaudvar homlokzatáról 1935 óta hiányzik négy szobor: ipar, közlekedés, tudomány, mezőgazdaság. Dr. Németvölgyi Loránd kutatott utánuk, és végül a Közlekedési Múzeumban megtalálta a négy allegorikus szobor – fényképét, melyek a fényképeket tartalmazó 2. kötet 105.oldalán találunk, de ide is bemásoljuk:

 

Az Új városvédőbeszédek 42. oldalán ez áll:

A MÁV folyamatosan felújítja a Keleti pályaudvart. Sor kerül a hiányzó négy szobor pótlására is , és szeretnénk, ha visszakerülne a homlokzatra a két eredeti tábla. Ha szemben állnak a Keleti pályaudvarral, látják, hogy bal oldalt is, jobb oldalt is van egy tábla, amelyre ma az építés és a centenárium évszáma van fölírva. Korábban, mint a korábbi képek és rajzok ábrázolják, más feliratok voltak itt, de ma már nem tudják, hogy mi volt az eredeti szöveg. A táblákat az ötvenes években szerelték le, cserélték ki. Kéri a MÁV mindazokat, akik tudják, mi volt az eredeti feliratok szövege, jelentkezzenek. (Akkor nem került sor a négy szobor pótlására, a tatarozás 1999-ben fejeződött be. Jelentkező sem volt, aki az eredeti feliratok szövegét ismerte volna.)

Az Új városvédőbeszédek 462. oldalán ezt olvassuk

… szeretnék … beszámolni önöknek arról, hogy folyik a Keleti pályaudvar tatarozása. Ez persze csak keveseknek újság, hiszen híradás van róla bőven.

Sokan aggódtak, hogy vajon meddig kell várni az órára a homlokzaton. Megvan, jelentem tisztelettel. És elkészült újra, mire adásunk képernyőre kerül, talán már szerelik is vissza a helyére azt a szoborcsoportot, amely a homlokzaton volt, és amelyet eléggé megviselt az idő az elmúlt 115 évben.

Elmentünk, megnéztük abban a műhelyben, ahol dolgoztak rajta Szilágyi Mihály és munkatársai. Az eredeti szoborcsoport anyaga korrodálódott, úgyhogy kénytelenek voltak újra elkészíteni az egészet. A régit azért – úgy gondolom – össze fogják rakni, és valahol majd megőrzik. A hatalmas szoborkompozíció hamarosan látható lesz a Keleti pályaudvar homlokzatán. Persze csak messziről. Ezért gondoltuk, érdekes lehet talán közelről megnézni mekkorák ezek a figurák – amikor még a földön vannak, amikor még csinálják őket.

A házon, mármint a Keleti pályaudvar homlokzatán ott van George Stephenson, a gőzvontatás és James Watt, a gőzgép megalkotójának szobra, ott van a pályaudvar születési évszáma és a centenáriumáé. Megvan az óra, készül az oromdísz-kompozíció, csak egyvalami hiányzik. Pontosabban négy valami, még négy szobor a homlokzaton az üvegfal előtt, amelyeket minden régi ábrázoláson megtekinthetnek. Ezeket nem állítják helyre. Egyszer valamikor régen e műsorban már szóvá tettem, hogy a négy szobrot pótolni kellene.

Most – ki tudja miért -, miközben az egész Keleti pályaudvar tatarozása folyik, és nyilván nem két fillér, pont ez a négy szobor marad el megint.


Szerencsére változott a helyzet, a szobrok visszakerültek a helyükre. Erre (is) vonatkozó érdekes kiegészítést kaptunk Kummer Istvántól kaptuk:

  • A főhomlokzati üvegfalat tagoló párkányon négy allegorikus szobor áll: fonónő (könnyűipar), a bányász (a nehézipar megtestesítője), marokszedő nő (mezőgazdaság) és kereskedő (kereskedelem) alakjai. 1935-36-ban ezek rejtélyes módon eltűntek a homlokzatról. Valószínű, hogy a szobrok kőanyagának tönkremenetele miatt távolították el azokat. A most látható fülkeszobrok az eredeti rajzok és egyéb anyagok alapján készült hasonmások. A 2003-ban újonnan elhelyezett 4 szobor alkotói: Janzer Frigyes és Gyurcsek Ferenc.
  • Az épületet építésekor villanyvilágítással látták el: a Ganz gyár által felszerelt 70 db ívlámpa Zipernovszky Károly munkája volt, ezen kívül 644 db izzólámpa világított.

Egy 2002. december 27-i Népszabadság számol be arról, hogy hamarosan visszakerülnek a szobrok a pályaudvar homlokzatára:

View Fullscreen

Ráday Mihály Városvédőbeszédek 1. kötetének 157-158. oldalán a Kandó mozdonyról van szó:

Kubinszky Mihály nagyszerű könyve, amely a minap jelent meg az üzletekben, régi magyar vasútállomásokat mutat be, elpusztult, lebontott épületeket, s ma is meglévő csodáit a hajdani ácsmesterek keze munkájának. Az Új Tükör a múlt héten számolt be az ipari emlékek szerte a világban tapasztalható megbecsüléséről. Tehát sok minden arra ösztönzött, hogy végül is szóljon ez a műsor a hajdani ipar remekeiről is, darukról, antennákról, közlekedési eszközökről. A legmeggyőzőbbek számomra azok a mondatok voltak, amelyeket az Óbudán nemrégiben felállított Kandó-mozdony előtt hallottam Bakos Istvántól.

Bakos ISTVÁN, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Villamosenergetikai Intézetének igazgatója: 1978-ban szóltak a Keletiből, hogy ott van ez a mozdony. Ha nem gondozzuk, nem visszük el – tönkremegy. Valakinek eszébe jut, nincs még „kiváló vasgyűjtő” jelvénye, aztán elviszi a MÉH-be… Utánanéztünk, hogy mit lehetne tenni. A szokásos ügymenet mellett teljesen kilátástalannak tűnt, hogy a mozdonyt meg tudjuk menteni. Sok vállalatvezetővel, különböző társadalmi funkciójú emberrel beszéltünk, aztán lassan kiderült, hogy ezt hivatalosan nem lehet csinálni, de társadalmi összefogással, önkéntes alapon — talán megy! Kezdődött azzal, hogy a terepet kellett rendezni úgy, hogy a műemlékvédőknek is megfeleljen, városképbe beleilleszkedjék. A mozdonyt is rendbe kellett szedni. A maga korában Európa egyik legjobb mozdonytípusa volt: Kandónak az elve, hogy a közhasznú hálózatról kell a mozdonyokat táplálni, ma már köztudott. És a mai energiaszegény világban talán az sem mellékes, hogy ez a mozdony lejtmenetből tudott visszatáplálni, amit egyetlen jelenlegi mozdonyunk se tud!

Kandót mi példaképnek is állítjuk a fiatalok elé, fenntartás nélkül. Embernek, mérnöknek egyaránt nagy volt. Akkor is volt nemzetközi helyzet, gazdasági helyzet – akkor sem volt könnyű… Ezt 1920 és 1930 között csinálta meg. Az elméleti kínlódás, a harc az anyaggal… De a tíz évben benne volt a sok értetlen emberrel való harc is! Mert, ha valaki újat akar, akkor aggályoskodni mindig könnyű, és ezt az aggályoskodást azok részéről lehetett tapasztalni – ezt én is már csak irodalomból tudom -, akiknek beleszólásuk volt. Mert akkor később mondhatták azt, hogy ugye, én megmondtam… Ha kudarc lett volna… Egyszerűen elhárították a felelősséget, és pont azok az emberek, ugye, akiknek a dicsőség, a siker hivatalból jutott… De hát ez ma is így van, azt hiszem…

RÁDAY:Milyen segítséget kaptak ezekhez a munkálatokhoz?

BAKOS ISTVÁN: Részben pénzbeli, részben társadalmi munkát adtak a vállalatok, tizenöt-húsz vállalat. Ha csak a legjelentősebbeket sorolnám föl, akkor is összejönne ennyi.

RÁDAY:Ez, ami itt áll, egy mozogni nem képes mozdony. Mi ebben a jó?

Bakos ISTVÁN: Ez egy igazi műemlék. A magyar villamosvontatás ilyen mozdonyokkal indult. Másrészt a század első évtizedeihez az is hozzátartozik Ady, József Attila mellett, hogy volt egy Kandó Kálmán! A nemzeti kultúránknak ez ugyanúgy része, mint a költészet, irodalom, építészet…! Egyébként az az érzésem, hogy nevelésünkben sokkal több haszna lesz, mint bármilyen példabeszédnek. Éjszakánként itt voltak kinn a diákjaink, amikor elhoztuk. Olyan lelkesen dolgoztak, amilyet én még eddig nem tapasztaltam. Úgy látszik, hogy van olyan, amivel nagyon meg lehet őket fogni. Vagy egy más oldal: a környék gyerekei idejárnak a szüleikkel; minden gyerek már mozdonyvezető vagy villamosmérnök akar lenni! És azért ez sem közömbös!

Látva ezt a felújított mozdonyt, már biztos voltam benne, hogy téves szemlélet az, mely szerint csak azt a tárgyat érdemes megőrizni, amelyik eredeti funkciója szerint működik. Mint kultúrtörténeti emlékekre, szükség van darura, rádió- antennára, mozdonyra és — régi villamosokra is.


Végül olvasóink figyelmébe ajánljuk Csontos Tamásné “A szerelvény Budapest Keleti pályaudvarig közlekedik…” című írását, mely a 2010. szeptemberi ESE Híradóban jelent meg:

View Fullscreen

A címkép forrása a SzoborLap.hu, az utóbbi két cikket pedig az Arcanum adatbázisában találtuk.