Oldal kiválasztása

„Áldott szép Pünkösdnek gyönyörű ideje,
Mindent egészséggel látogató ege,
Hosszú úton járókot könnyebbítő szele!”

Balassi Bálint (gyarmati és kékkői) a magyar reneszánsz költészet legnagyobb alakja 425 éve 1594. május 30-én hunyt el Esztergomban. 1554. október 20-án a pártázatos Zólyom várában született 465 éve. Apja Balassa János (1518-1577) földesúr, felső-bányavidéki főkapitány, anyja Sulyok Anna (1525-1577). Számos magyar főnemessel volt rokonságban: Bocskai, Bánffy, Báthory, Thurzó és a Haller család.

Nevelője Bornemissza Péter, később Nürnbergben folytatta tanulmányait. Sok nyelven beszélt: horvátul, németül, latinul, olaszul, szlovákul. 1459-ben apját Miksa magyar király hűtlenség vádjával letartóztatta, Délnyugat-Lengyelországba menekülnek. 1572-ben kapott kegyelmet. 18 évesen Rudolf király koronázási ünnepségén juhász táncára az udvar is felfigyelt. 1575-ben a török elfoglalta a nógrádi váraikat és a hozzátartozó birtoktesteket. Erdélyben a török harcokban is részt vett. 1576-ban Báthory István lengyel királlyá koronázásakor a kísérethez tartozott. Rudolf királynak 1578-ban hűségesküt tett, aki hadnagyságot adományozott neki. (Eger, Zólyom, Palota) 1584-ben feleségül vette unokatestvérét Dobó Krisztinát, és elfoglalta Sárospatakot. Ezt a házasságát a rokonság 1591-ben érvénytelenítette. Egy fia, Jánoska 1585-ben született. Protestáns hitről 1586-ban katolikus vallásra tért, a jezsuitáknál keresett kapcsolatot. 1589-ben Lengyelországba ment. Később részt vett Kékkő (a Balassák ősi fészke) és Divény saját váraik ostromában. 1594-ben pedig Esztergomban török elleni ütközetben a katona-költőt ágyúgolyó sebesítette meg, ami végzetesnek bizonyult.

Röviden a történelmi eseményekről: 1541-es Buda elfoglalása után a török veszély állandósult. Az esztergomi vár a bányavárosokat és Észak-Magyarországot védelmező végvár lett. 1543-ban Szulejmán (1494-1566, uralkodott 1520-tól) kéthetes ostrommal elfoglalta, és szandzsák székhelyé tette. 1587-ben hajóhidat vertek a Dunán (talán Sinán tervezte), ami 1594-re az erődrendszerük része lett. Régi adatok szerint 1590-ben 2200 fő katona és 1000 naszádos szolgált a városban. Esztergom az oszmán-török uralom fontos színhelye, mert a Dunán szállíthatták az ostromszereket és az élelmiszerek utánpótlását. 1594. májusában Mátyás főhercegnek (későbbi uralkodó) 30-35 ezer katonájából, kétharmada volt magyar. 1543-1683-ig tartott a török megszállás a városban. Ekkor október 9-én a híres párkányi csatában Sobieski János seregével (a 1590-es években történt többszöri sikertelen próbálkozás után) felszabadította Esztergomot.

A magyar nyelvű reneszánsz szerelmi líra megteremtője, első európai hírű költőnk. Korai időszakában (1570-84) főleg vallásos és szerelmes műveket írt. Ilyen az 1572-ben németből fordított „Beteg lelkeknek való füves kertecske”, amit Krakkóban ki is nyomtattak. Ezekben a könyörgés, a fohászkodás hangja jelenik meg, a lelki béke vigaszt jelentett számára. Szerelmes verseit Losonczy Annához (Ungnád Kristóf egri, később érsekújvári várkapitány, feleségéhez, Júlia néven írta. Viszont Lengyelországban bujdosása alatt, a Cealia-versek Wsselényi Ferenc nejéhez, Szárkándy Annához szóltak. Ő rendezte ciklusba szerelmes verseit először. Mint reneszánsz gondolkodó, a szerelmet az emberi értékek csúcsának tekintette. Ezekben a versekben a virágok metaforáit kedvelte (viola, rózsa).

A második korszakában (1585-89) az antik szerzők kerültek előtérbe. Petrarca hatása is jelentős. „Szép magyar komédia” c. drámájában, amit Cristoforo Castelletti pásztorjátékából fordított, megteremtette az udvari színjáték műfaját. Ez a mű kéziratos másolatban maradt ránk. Költészetének nagy részét, világi verseit a Balassa-kódex kéziratos könyv őrzi. Ezt 1656 után egy másoló készítette. Munkáiban az arányosság, a szimmetria, is a reneszánszra mutat.

1591-ben hazatért az Oceánum-tenger (lengyel) partjától. Saját lakhelyéért Lipótújvárért is harcolni kellett. Ekkor a hosszú pereskedések (vagyoni és egyházi eljárások) miatt tokaji borok és erdélyi lovak eladásából kapott pénzből élt. Amit 1593-ig írt a körmendi Batthyány-levéltárban maradt fenn. Ekkori szerelmét Fulviának nevezte el. Az írásaiban már öntudatos költőnek ismerjük meg.

       Fulviáról
Lettovább Juliát, s letinkább Céliát
       ez ideig szerettem,
Attól keservesen s ettől szerelmesen
       vígan már búcsút vettem,
Most Fulvia éget, ki ér bennem véget,
        tüzén meggerjedtem.

Szerelmes verseit csak 1874-ben, komédiáját 1958-ban találták meg, ami az előkerült Fanchali Jób-kódexnek köszönhető. A Balassi-strófa, a magyar ütemhangsúlyos verselés nevezetes formája, 19 szótagból áll (6-6-7).

Balassi Bálint élete az ország három részre szakadásával kezdődött, halála a 15 éves háború elején következett be. Az új határ mentén az összecsapások szinte állandósultak, kisebb háborúkká váltak. Ezekben vett részt, amit a Katonaének c. verse példáz.

„Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
       Szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
       kivel ember ugyan él?
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
       ad, ki kedves mindennél
Ellenség hírére vitézeknek szíve
       gyakorta ott felbuzdol
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
       vitéz próbálni indul.
Holott sebesedik, öl, fog vitézkedik,
       homlokán vér lecsordul.

1593-ban a 15 éves háború (1591-1606) kezdetén a törökkel (Murád szultán) I. Rudolf király seregében újra katonáskodott. 1594- május 19-én Esztergomban (az ókorban Isternek hívták a Dunát, a név is innen lehet) egy rohamnál ágyúgolyó elroncsolta mindkét lábát. A vérmérgezés miatt május 30-án, 11 napos hosszú szenvedés után az Esztergom-szentkirályi katonai táborban hunyt el, Dobokay Sándor jezsuita szerzetes volt mellette. Betegen befejezte az I. zsoltár fordítását és kiadását. Rimay János költőt nevezte ki utódjául. Ő írja mesteréről „mint az sas az több apró madarak elött”.

Szepességben, Hybe /Hibbe 12. sz. bányásztelep 14. századi gótikus katolikus templom kőpadlója alatt a családi sírboltban nyugszik, Ferenc testvérbátyja, (aki néhány héttel élte túl) és apja és anyja mellett. Az alig 40 éves Balassa Bálint vitéz főúr és nagy költő e templomban temettetett el, írja a kőlap. A Magyar Tudományos Akadémia is elhelyezett 1906-ban egy emléktáblát a templom külső falán. 2004-ben a magyar és szlovák minisztérium emlékoszlopot állíttatott.

Mellszobra a Margitszigeten a Művészsétányon áll, az eredetit Tarr István készítette 1969-ben. Mivel elveszett, 1999-ben pótolták, Szőllősy Enikő munkájával. Az Andrássy úton a Köröndnél pedig Pátzay Pál alkotását látjuk, ami 1959-ben készült, 3 m-es bronzalak. Körülötte áll a szigetvári hős Zrínyi Miklós, a drégelyi vár védője Szondy György és Vak Bottyán kuruc generális. Amikor az Andrássy utat vezetem mindenkor megemlékezünk róluk.

Egyetlen fennmaradt képe a költőt 33 éves korában ábrázolja, ami 1650-ben készült a családi galéria számára. A róla elnevezett intézmény a fővárosban a kulturális Balassi Intézet, valamint az V. kerületben a B.B. utca. Esztergomban a Balassi Bálint Múzeum és az országban több iskola is őrzi a költő, író és fordító emlékét. Megjegyzem, hogy a zalavári és a kapornaki konventek hiteleshelyeinek oklevelei is őriznek Zalaegerszegen családi iratokat Számtalan szakemberünk állította össze a költő korát, életét és munkáit. Csak néhányat említek: Endrődi Sándor, Eckhardt Sándor, Zolnai Béla, Varjas Béla, Kiss Ibolya, Radvánszky Béla Dienes András, Nemeskürty István, Székely Júlia, Ágh István, Gömöri György, Kovács István. Első életrajzát 1899-ben Erdélyi János írta meg.

Összeállította: Dr. Horváth Péterné BVE Város- és ipartörténeti csoport