A korábbi évekhez hasonlóan, idén sokan gyülekeztünk a Podmaniczky Frigyes szülőházán elhelyezett míves emléktábla előtt. Talán érdemes itt egy pillanatra megállni. Nem mindegy, hogy néz ki egy emléktábla. Főleg a pénzhiány, az érdektelenség, vagy a kettő együtt oda vezet, hogy egyre jobban csökken az igényes, művészi táblák száma. A sok-sok hezitálás, engedélyek után járás, a szükséges fedezet előteremtése nagy munka, gyakran mégsem hozza a remélt eredményt.
Néha megkeresnek bennünket az irodában lelkes városjárók, és érdeklődnek, néhány kiemelkedően szép emléktábla után. Bocsánat a kitérőért. Lehet és kell örülni annak, hogy egy-egy új tábla mostanság is gazdagítja a városképet, bővíti az előtte elhaladók ismereteit. Dr. Horváth Péterné és sokak közreműködésével hamarosan felavatják az Arany János utca 34. falán azt a Hild-táblát, mely jelzi, ebben Hild József tervezte épületben halt meg a híres építész…
Idén, 2019. június 20-án 11 órakor a Budapesti Városvédő Egyesület, a Város- és Faluvédők Szövetsége (Hungaria Nostra) és a Város és Faluvédő Alapítvány képviselőivel, a Belváros-Lipótváros Budapest Főváros V. Kerület Önkormányzatával közösen koszorúzott.
A megjelenteket Surányi András, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke köszöntötte és összefoglalójában ismertette Podmaniczky életútját, meglepően sok, és sokirányú szerepeit, funkcióit a főváros életében.
Wholmuth István kulturális tanácsnok ünnepi beszédében arról beszélt, hogy a múltunk megőrzésének, értékeink továbbadásának fontos eszközei az ilyen táblák és megemlékezések:
Kutas László szobrász- és éremművésznek – az emléktábla alkotójának – a dédnagybátyja Podmaniczky Frigyes. Különlegesen intim betekintést adott a család történeteiről, a “kockás báróhoz” való kötődéséről, nem utolsó sorban óhajtván jó lenne, ha “a mostani polgármester veszekedésben úgy nyúlnának a városhoz, ahogy Podmaniczky Frigyes nyúlt”:
Gonda János (Magyar Építőművészek Szövetsége) a dicső múlt, a jelen és a jövő kapcsolatáról beszélt, a kapott tudás megőrzésének és továbbadásának fontosságáról, folytatni, folyamatosan újraértelmezni, lakhatóvá tenni. Megköszönte a rendező szervezeteknek, hogy figyelnek ezekre az értékekre:
Azután egy bringás – az alapos rendőri biztosítás ellenére – mint kés a vajba, belehajtott a tömegbe, repülnek a kamerák, szakad a nadrág, ám valaki akkor sem esik kétségbe 🙂
Ráday Mihály megemlítve Podmaniczky örök érvényű figyelmeztetését a “jó karban való fenntartásról”, a kerületek önállóságáról, együttműködésük szükségességéről beszélt, a Fővárosi Közmunkák Tanácsa (FKT) szellemében.
Ezt követően került sor a Podmaniczky-díjasok Országos Találkozójára a szomszédos Eötvös József Gimnáziumban (a Reáltanodában) annak okán, hogy a közelmúltban leplezték le az épületben azt a táblát, melyen az iskolában egykor tanuló, Budapestért dolgozó építőművészek neve olvasható. A további részletek, meghívó, ide kattintva érhető el.
Végül néhány fénykép Tihanyi Károly barátunktól:
Be First to Comment