Barion Pixel
Press "Enter" to skip to content

Aktuális

Koszorúzás és megemlékezés a Podmaniczky emléktáblánál

Podmaniczky-emléktáblaSzokásunkhoz híven az idén is koszorúzással egybekötött megemlékezést tartunk a báró Podmaniczky Frigyes szülőházán elhelyezett emléktáblánál.

(V. ker., Ferenczy István u. 12.).

A koszorúzás időpontja: június 19.15 óra.

Minden emlékezőt és érdeklődőt szeretettel várunk!


Csendes eső, csengő hangok

Csúf időben szép hangversenyt hallhattunk az Epreskertben

Epreskerti koncertHol szemerkélt, hol elállt, hol kifejezetten zuhogott az eső csütörtök reggeltől, érthető volt hát a nap teltével szaporodó kérdésfeltevés: meg lesz-e tartva az idén is a városvédő egyesület pünkösdi hangversenye az Epreskertben?

A válasz rendületlenül az igen volt; csak ezúttal a helyszín pár lépésre került a hagyományostól, az egykori józsefvárosi kálváriának a festő és szobrásztanulók szeme elé ideköltöztetett barokk épületétől. A most fellépő Vox Caelestis vegyeskar tagjait a Stróbl Alajos számára készült klasszicista műterem fedett bejáratának oszlopai között sorakoztatta fel Szebellédi Valéria karnagy.  Az eső ellenére összegyűlt közönség velük szemben, esernyők alatt; aki nem hozott magával, a fák ágai alatt keresett némi védelmet, s hallgatta a színvonalas – a Monteverdi-kezdéstől többek között Bárdos, Kodály dalokon át zárásként előadott spirituáléig tartó – programot, s az utolsó hang elültével nagy tapssal köszönte meg az ellenséges időjárás ellenére kapott kellemes élményt.

Epreskerti Esték


Winkler Gábor

Búcsúzunk – nagyon nagyon szomorúan…

Az Akadémiai Díj a Magyar Tudományos Akadémia által 1960-ban alapított díj, amelyet az MTA elnöke ad át minden év májusában, az MTA éves közgyűlésén. A kiemelkedő tudományos munkásság elismerését jelentő kitüntetéseket Lovász László elnök adta át a Magyar Tudományos Akadémia 186. közgyűlésének első napján, a 2015. május 4-ei díszünnepségen – adták közre a hírforrások.

Az idei díjazottak között van Winkler Gábor, az MTA doktora, a Széchenyi István Egyetem professor emeritusa, aki az építészettörténet, az urbanisztika, a műemlékvédelem és az építészeti tervezés területén kifejtett sikeres és eredményes szakmai, oktatói és kutatói tevékenységéért, a 19. század építészetének kutatása területén végzett iskolateremtő munkásságáért és nemzetközileg is elismert életművéért kapta a díjat.

Winkler Gábor szíve – az elismerés átvételét követő 15. napon, éppen csak három nappal túlélve a 74. születésnapját – május 19-én reggel 9-kor megállt.

Nagyon nehéz beszélnem, írnom róla. Vannak hivatalos szavak, amik, amelyek ilyenkor előjönnek és vannak érzelmesek, amiket az ember közeli kedves rokonról, barátról írhat le, mondhat el… Éppen a napokban jutott az eszembe, hogy ha valaki 70 évet megélt, s utána távozik, tulajdonképpen mennyire természetes – lehetne. De nem az. Ha az öröklét esélye egyenlő a nullával, mégis, miért ne élhetne még éveken, évtizedeken át, akit szeretnek, becsülnek, akitől tanulni lehet, s akit szeretettel követnének még tanítványai?

Tudjuk, hiszen néhány másodperc alatt bárki megnézheti a világhálón, hogy dr. Winkler Gábor 1995-től a Soproni Egyetem építéstani tanszékvezető egyetemi tanára volt, Pápa főépítésze, a Magyar Tudományos Akadémia Építészettörténeti és Elméleti Bizottságának tagja, 2000-től 2006-ig elnöke. 2003-tól a Széchenyi István Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, 2011-től ugyanott emeritus professzor. A műemlékesek nagy nemzetközi szervezete, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke volt, s 1993 és 2011 között az Europa Nostra (Hága) tanácstagja.

Ez utóbbiról néhány szót. A különböző magyarországi települések civil szervezeteit tömörítő Város- és Faluvédők Szövetségét tagjai sorába vette a páneurópai szervezet, az Europa Nostra – Hungaria Nostra néven. Winkler Gábor az 1986-ban megalakult Szövetség alelnöke volt, s a nemzetközi szervezetben – a felvételünktől kezdve – ő képviselte minket, a magyar szervezetet, az épített örökség védelméért tenni kész magyarokat, tulajdonképpen a városvédők „külügyeit” is magára vállalva. Sokszor – más forrás időnként nem lévén – saját költségén is elment a nemzetközi tanácskozásokra, hogy a képviseletünket elláthassa hatékonyan.

Az Europa Nostra Tanácsának tagjaként, s azután is ő véleményezte a Magyarországról benyújtott pályázatokat, értékelte őket, lobbizott értük. Számos Europa Nostra-díjas – követésre is ösztönző, példa értékű – hazai ügy neki köszönheti a megkapott nemzetközi elismerést. Pontosabban neki köszönhették volna, neki, a Város- és Faluvédők Szövetsége képviseletében eljáró szerény embernek, ha tudomásukra jutott volna mennyit tett Winkler azért, hogy az elismeréseket éppen egy-egy hazánk-béli pályázat nyerje el. A díjazottak megérdemelték az elismerést, ehhez kétely nem fér. De nagyon sokan versenybe szállnak ezért a díjért évről évre, s nehéz egy-egy ügyet sikerre vinni az erős nemzetközi mezőnyben a (saját országának pályázatai iránt is – érthetően – elfogult tagokból álló) nemzetközi zsűriben. Nem tudhatták a pártfogoltak, mennyit köszönhetnek Winklernek, azt, hogy milyen sikeresen, mennyire jól képviselte ügyüket. Jól megfigyelheti az, aki kezébe veszi „A példa ereje” című (a Budapesti Városvédő Egyesület gondozásában megjelent) könyvecskét, melyben megtekinthetők ezek a díjazott „projektek”. Winkler Gábor végtelenül szerény volt, sohasem hangsúlyozta saját érdemeit, küzdelmeit szerényen mosolyogva látta el… Akárcsak a Város- és Faluvédők Szövetsége magyarországi tevékenységében vállalt jelentős munkáját.

Sokszor és sokat dolgoztunk együtt, barátok voltunk. Néha úgy éreztem, akár lehetnénk testvérek is. Nem tudok róla higgadtan, személyes emlékek nélkül írni.

Mindössze tizenhárom hónap van köztünk, ennyivel születtem utána, de sohasem hittem, hogy előttem megy el. Különösen azután nem, hogy tizenhárom éve – a VFSz Országos Találkozójára, Debrecenbe autózván az országúton – együtt szenvedtünk balesetet, s (csodák csodája) mind a ketten életben maradtunk. Hát idén, azon az augusztusi napon már nem tudjuk felköszönteni egymást – újjászületésünk évfordulóján…

Rengeteget dolgozott, írt könyveket, tudományos értekezéseket, újságcikkeket, kis- és nagyközönség egyaránt számíthatott rá, s hitele volt Győr városban, ahol lakott, Pápán, ahol főépítészként dolgozott, s Sopronban, ahol az ifjúságot ragadta magával óriási tudása, előadói és kitűnő kapcsolatteremtő képessége. És persze az ország minden településén, ahol – vállalván a sok civil feladatot (régebbi kifejezéssel „társadalmi munkát”) – megjelent, megszólalt. Nem is tudom, hogyan lesz ezután nélküle?

Nem vesztette el a türelmét, s hosszan csatázott a győri Frigyes-laktanya együttesének megőrzéséért, s többször meggyőződhettem arról, milyen jól sikerült annak az öreg háznak a felújítása, ami a soproni belváros legkellemesebb, leghangulatosabb négycsillagos vendégváró épülete lett Wollner Szálló néven – Winkler tervei nyomán. De felsorolhatatlan egy ekkora életmű egy nekrológban. És nem is szükséges – úgy gondolom.

Kapott elismerést a civilszervezetektől, vagy azok előterjesztésének eredményeként (mint a Podmaniczky-díj, Hild János-emlékérem, Kós Károly-díj), s állami kitüntetéseket is (mint az Ybl Miklós díj, a Forster Gyula-díj, s a Széchenyi-díj), s most, az utolsó pillanatban az Akadémia elismerése is megjött.

Talán minden hivatalos elismerésnél többet jelent az a kitüntető figyelem, az a szeretet, ami felé irányult – ha így mondani lehet. Felnéztek rá fiatalok és idősek egyaránt.

Winkler Gábor csendben ment el, ahogy élt. Szerettem és szerettük, becsültük sokan.

Nagyon hiányzol már is, s biztos vagyok abban, sokáig megőrzi mindenki az emlékedet, s nemcsak azt. Nem csak azt, hogy élt köztünk egy kitűnő ember, de azt a tudást is, amit tőled kapott, kaptunk, s hasznosítjuk majd a továbbiakban is Magyarország épített örökségének védelme, megóvása és helyreállítása érdekében.

Ráday Mihály


Liget – állásfoglalás


Mindent a maga helyén”

Múzeumliget vagy tudatos városfejlesztés

Városfejlesztési konferencia a MUT szervezésében.

Időpont: 2015 április 17. 8h 30 – 14h-ig

Helyszín: MTA központi épület, Budapest Széchenyi tér 9.

Regisztráció: 8.30

Az esemény a MUT honlapján itt.

Előadások I. blokk: Városfejlesztés

Kezdés: 9.00

  • Döntési mechanizmusok a városfejlesztésben  

Körmendy Imre építészmérnök, a MUT elnöke

  • Budapest fejlesztése, a nagy projektek és a Múzeumliget

Schneller István építészmérnök, egyetemi tanár

  • A kulturális turizmus jelene és lehetőségei Budapesten

Schultz Éva művészettörténész, turisztikai közgazdász

Felkért hozzászóló:

A Liget Budapest hatástanulmányainak bírálata

Pákozdi Imre közíró

Előadások II. blokk: Zöldfelületek

Kezdés: 10.30

A pesti Városliget – az első városi népkert – története és használatának változása

Jámbor Imre tájépítész,egyetemi tanár:

A Fővárosi Állat és Növénykert fejlesztése és a Biodóm

Persányi Miklós főigazgató /vagy Paulinyi Gergely DLA építész, Mérték Group Zrt)

Felkért hozzászóló: 

Egy tervpályázat tanulságai, a Nemzeti Galéria elhelyezése)    

Zoboki Gábor DLA habil.,építész, egyetemi tanár

KÉRDÉSEK AZ ELŐADÁSOKHOZ

Szünet: 11.30

Előadások III. blokk: Történeti épületek hasznosítása

Kezdés: 12.00

Előadás:

Nemzeti kulturális intézményeink a fővárosban

Marosi Ernő művészettörténész, prof. emeritus, a MTA r. tagja

Felkért hozzászólók:

A Kilián laktanya lehetséges hasznosítása

Bugár-Mészáros Károly építészmérnök  

Technikai múzeumok jövője

Erő Zoltán építészmérnök

„Alea iacta est” Az alternatív lehetőségekről

Ráday Mihály (történeti épületek hasznosítási lehetőségei)

Történeti épületek hasznosítási lehetőségei

Kévés György építészmérnök

VITA 13.00

A konferencia zárása, állásfoglalás elfogadása 13.30

A konferencia moderátora: Osskó Judit építészmérnök

A konferencián való részvétel ingyenes, de előzetes regisztráció szükséges a MUT honlapján a [email protected] e-mail címen.

A konferencia a Magyar Építészkamara továbbképzési rendszerében 1,5 pontot ér.