Surányi András felvételei
[nggallery id=1]
Ma is áll még egy WilliamTierney Clark által tervezett híd Angliában is. Formájában a Hammersmith-ihez és a Shorham-ihoz, valamint a mi Lánchidunkhoz is hasonló, csak méreteiben sokkal kisebb.
1832-ben épült Buckinghamshire grófságban, a Temze felett, Marlownál.
Marlow polgárai egyesületet alapítottak a híd körüli teendők vigyázására és W. T. Clark (1783-1852)emlékének ápolására.
Már 16 éve emléktáblák is megörökítik ezt a „rokoni kapcsolatot”. Egy Budapesten, egy pedig Marlow-ban.
1998-ban, Budapest egyesítésének 125. évfordulóján Ráday Mihály egyesületi elnök kezdeményezésére, a Budapesti Városvédő Egyesület meghívására a Marlow-Bridge Society küldöttsége fővárosunkba látogatott, hogy részt vegyen annak az emléktáblának az elhelyezési ceremóniáján, amellyel a két híd rokonságát kívántuk megörökíteni a mi Lánchidunkon, emléket állítva egyúttal a nagyszerű angol tervezőnek is.
Az emléktábla ma is látható a híd pesti oldalának déli kandeláber-csokra alatt.
Váci Sándor (Alex Vaci), Londonban élő magyar mérnök azzal a javaslattal kereste meg 2011-12 telén Csorba Lászlót, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatóját és Ráday Mihályt, a Budapesti Városvédő Egyesület elnökét, hogy támogassák elképzelését, melynek célja a magyar fővárosban méltó emléktáblát állítani William Tierney Clark angol mérnöknek, a budapesti Lánchíd tervezőjének.
Mivel Buda és Pest középkori elkülönültségéből valóban a Lánchíd teremtette meg a modern Budapestet, hasznos lenne, ha a budapesti városlakók, illetve a Budapestre érkező turisták többet tudhatnának meg erről a kiemelkedő 19. századi mérnökemberről, akit – bár nincsenek rokonságban – hasonló vezetékneve miatt sokszor összetévesztenek a Lánchíd kivitelezését vezető, majd Magyarországra települő másik Clarkkal, Adammal – írta.
W. T. Clark London egyik Temze-parti negyedében, Hammersmith-ben élt, és itt tervezte azt a lánchidat, amely – erősen átépítve – ma is áll, és amely eredeti formájában annak idején annyira lenyűgözte Széchenyi István grófot, hogy ezért Clarkot választotta az első budapesti híd állandó tervezőjének. Váci Sándor elképzelése szerint párhuzamosan a Hammersmith Bridge talapzatra is kerülne elhelyezésre emléktábla, annak angol nyelvű változata. Ennek finanszírozását az egyik legjelentősebb angol szakmai egyesület, az Instituton of Civil Engineers vállalta. A táblák párhuzamos készíttetése természetesen lehetővé teszi a költségek ésszerű tervezését is.
Váci Sándor a neves (a fővárosban is több köztéri munkájáról ismert) szobrászművészt, Kutas Lászlót kérte fel a táblaterv elkészítésére. Eszerint a bronz relief hármas tagolású lenne, középen a portréval, két szélén pedig a Lánchídra, illetve a tervezőre utaló rövid szöveggel. A pesti oldal jobb nagy hármas kandeláberének talapzatán lehetne méltóképpen elhelyezni, hiszen a másik oldalon már ott a fent említett tábla.
Csorba és Ráday az ügy mellé álltak, segítettek a tábla szövegének végső megfogalmazásában és a terv megvalósításához, kivitelezéséhez szükséges budapesti kapcsolatokat, s anyagi támogatásokat felkutatni, illetve előteremteni, az engedélyeket, hozzájárulásokat beszerezni.
A bronztábla-hármas elkészült, s már ott a híd lámpacsokrán az Akadémia felőli oldalon. Középen Kutas portréja Clarkról, hátterében a lánchíddal, ettől jobbra és balra a kísérő szöveg olvasható magyar és angol nyelven.
És június 12. kánikulai délutánján sor került az elkészült három részből alkotott emléktábla-együttes felavatására.
” William Tierney Clark élete számos olyan értéket hordozott, amelyeket szeretnénk megtartani és a jövő számára örökül hagyni” – mondta Szentes Tamás főpolgármester-helyettes ünnepi beszédében. Hangsúlyozta: az építész elhivatott volt, szerette a szakmáját, és maximalista volt mind magával, mind munkatársaival szemben. A híd építésekor személyesen ellenőrizte a különböző beszállítók által gyártott elemek minőségét, és nagy hangsúlyt fektetett az építésben részt vevők kiválasztására is. “A legjobb minőséget akarta elérni, mert ő az örökkévalóságnak dolgozott.”
A Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Városvédő Egyesület koszorújának elhelyezése után a Magyar Tudományos Akadémia épületében tartott fogadáson Váci Sándor az ugyancsak Kutas László által készített bronz emlékérmekkel köszönte meg az akcióban részt vevők munkáját
Be First to Comment