Vahot Imre
200 éve született

Vahot Imre ügyvéd, színműíró, lapszerkesztő és lapkiadó 200 éve, 1820. február 25-én született Vachott néven Gyöngyösön nemesi családból. Édesapja az Eszterházy hercegi uradalom ügyésze volt, édesanyja Hercsuth Zsuzsanna révén Kossuth unokatestvére. A helyi katolikus iskolában tanult, majd 1836-tól Eperjesen folytatta. Ott megválasztották a nyelvművelő társaság jegyzőjévé. 1837-ben már a Rajzolatokban jelentek meg művei. 1838-ban Sáros megye írnoka, majd Pestre költözött és jogot tanult. Jogászként magyar nyelvből és irodalomból tartott felolvasásokat Zách nemzetség c. tragédiáját írta, de a cenzúra csak jóval később, 1846-ban engedte megjelentetni. Egészsége megromlott, ezért Graefenbergbenfélévig vízgyógyászattal kúrálta magát. (Wesselényi Miklós (1796-1850) is itt gyógyíttatta szembetegségét évekig, csak 1843-ban tért haza.) A priesznitz-ről és az ottani gyógymódokról könyvet is írt. Megjegyzem nálunk is elterjedtek voltak ezek az egészségjavító módok, a Városliget szélén működtek ilyen intézeteink. Felépülése után Ausztriában, Cseh- és Poroszországban utazgatott. Bécsben Henszlmann Imre (1813-1888) régész ösztönzésére a műkincseket tanulmányozta. 1840-ben hazatért Pestre és 1841. március 19-én ügyvédi vizsgát tett, de nem praktizált, az irodalomnak élt. Felesége Mitrovszky Mária, két leányuk és egy fiuk Gyula született, de 1857-ben elváltak. Mikszáth szerint szép szőke asszony volt. Gyula később sokat tett azért, hogy apja színműveit Rákosi Jenő (1842-1929) színházában előadják és emlékiratait kiadják.

1842-43-ban az irodalommal foglalkozott, írásai az Athenaeumban és a Figyelőben jelentek meg. Szót emelt a Nemzeti Színház és a magyar színjátszás ügyéért. Egressy Gáborral és Bénivel jó kapcsolatot tartott. A szerző népszínművei és vígjátékai többségében kéziratban maradtak, de néhányat tetszéssel nézték és hallgatták a korabeli színházi látogatók. A Nemzeti Színházban 1843-1861-ig 15 művét játszották.

1843-ban kiadója volt Pozsonyban az Országgyűlési Almanachnak. Kossuth Lajos (1802-1894) Pesti Hírlapjában az újdonság és művészeti rovatot vezette. Vahot 1844-től átvette Erdélyi János sógorától a Regélő Pesti Divatlap szerkesztését (1833-44-ig működött, Róthkrepf Gábor alapította az első magyar szépművészeti folyóírást, ami hetente kétszer, szerdán és szombaton jelent meg). Utódja a Pesti Divatlap lett, amit 1844-júliusától 1848-június 25-ig adták ki. Vahot Imre is támogatta a fiatal írókat. Egy évig 1844. márciusától Petőfi Sándort segédszerkesztőnek alkalmazta, aki 1845-közepén kilépett a Pesti Divatlap szerkesztőségéből. Erről a költő is versben emlékezett meg. („Eddig Thalia papja voltam, Most segédszerkesztő leszek, Isten veled regényes élet! Kalandok isten veletek!” Bucsu a színészettől.) Április közepén megszakadt a barátság egymással. Vahot, a radikális haladás szükségességét hirdette, és támadta a népies irányzat követőit. Petőfi verseinek egy részét továbbra itt is kiadták. Petőfi a Felvidékre indult barátaihoz. (Tompa Mihály (1817-1868), Kerényi Frigyes (1822-1852) és Petőfi Sándor 1845 tavaszán írták a költői verseny során az Erdei lak c. versüket.) Vahot Imre 1846-ban Magyar föld és népei című folyóiratot adta ki.

1849-ben mikor a császári sereg bevonult Pestre, Vahot Imrét is elfogták, rövid ideig börtönbe csukták. 1849 után vállalkozásaiban a korszak legmagasabb színvonalú szépirodalmi és tudományos ismeretterjesztő kiadásokra is nagy hangsúlyt helyezett, sok képmelléklettel. Ezek mindig híres emberek voltak. 1850-es években kalendáriumok kiadásával is foglalkozott. 1851-ben a Remény c. szépirodalmi és művészeti folyóirat szerkesztője, 1856 elején a Budapesti Visszhang c. lapnál lett segédszerkesztő. 1857-től 1862-ig a Napkelet c. hetilapot szerkesztette.1860-ban indult a Budapesti Képes Újság, de 1861-ben betiltották. 1865-ben a kiadói munkák csökkentek, Vahot anyagilag már az írói segélyegylet támogatására szorult.

Öccse, Vachott Sándor (1818-1861), költő, író, ügyvéd. Sándor neje, a jónevű Csapó János pesti ügyvéd leánya, Csapó Mária, az ő húga Csapó Etelka, akiért Petőfi is rajongott. Sajnos fiatalon,1845-ben elhunyt és az árnyas Váci úti temetőben hantolták el. Cipruslombok Etelka sírjánál c. versével búcsúztatta. Huga, Vachot Cornélia Erdélyi János első felesége volt (1817-1842).

Vahot Imre vallomása szerint Petőfit, mint költőt Ő fedezte fel. De tudjuk, hogy Vörösmarty Mihály (1800-1855) volt, aki párfogásába vette, a pálya kezdetén indulását segítette. Az ő és Bajza József (1804-1858) ajánlására vállalta a Nemzeti Kör a verseinek kiadását az Athenaeumban.

A cikkben említett reformkorban alapított lapok és kiadók:

Az Athenaeum Kiadó Magyarország egyik legnagyobb könyvkiadója volt 1841.december 1-től 1948-as államosításig. Alapítója Emich Gusztáv (1814-1869). A kor legjelentősebb íróinak, költőinek szépirodalmi munkáit adta ki, de kölcsönkönyvtárként is működött. Petőfi Sándornak 1844-ben A helység kalapácsa, 1845-ben a Szerelem gyöngyei című kötete, 1847-ben összes költeményeinek gyűjteményes kiadása és sok más verse itt jelent meg. A szabadságharc alatt 32 művet adtak ki. 1850-ben saját nyomdát vásároltak.1860-ban már kétszáz alkalmazottjuk volt. A Bécsi Képes Krónika hasonmás kiadása 1867-ben Párizsban a Világkiállításon aranyérmet kapott. Az MTA Emichnek az „Akadémiai nyomdász” megtisztelő címet adta. 1868-tól vállalataiból részvénytársasággá alakultak, első igazgatónak Osterlamm Károlyt választották. Igazgatósági tagok voltak: id. és ifj. Emich Gusztáv, Kemény Zsigmond és Jókai Mór. Az Athenaeumot 1917-től Miklós Andor (1880-1933) vásárolta meg, annak elnöke lett. Az új kiadó helye a VII. kerület Ostváth u.4-6-8/irodaház a Rákóczi út 54. alatt épült háromemeletesnek, ma csak ez a ház áll, átalakítva a homlokzata.1895-ben vásárolták meg a telket, az épület tervezője Krumholtz Ágoston építész volt. A színvonal tartásához nagyban hozzájárult Sárközi György költő. A kiadót szoros kapcsolat fűzte a Nyugatosokhoz. A legnagyobb példányszámban megjelenő Est számos írónak, költőnek adott rendszeres lehetőséget a publikáláshoz. Kiemelkedő szerepe volt a magyar irodalomban. A nyomda új modern székháza a X. kerület Kozma utcában áll. Az államosítás után 49 kisebb nyomdát olvasztottak bele.1948-98-ig csak nyomdaként működött, azóta ismét könyvkiadással is foglalkoznak. Az eredeti épület a régi Kígyó téren állt, ma Ferenciek tere 4-5.sz. Egyemeletes barokk városi palota építtetője Gyarmathay Sándor Mihály volt a 18. sz. közepén. Utódja, Gyarmathy Albert a ház kétharmadát eladta Emich Gusztávnak, aki a magyar könyvkiadás és kereskedés kiemelkedő alakja volt. 1841-ben nyitott önálló kereskedést a Kígyó téren, majd 1848-ban nyomdát is alapított. 1850-ben ő adta ki a Pesti Naplót, jeles írókat foglalkoztatott, és megvásárolta az egész épületet. Később hozzáépítettek, majd 1873-ban az udvari részt lebontották. Hikádé Antal építész végezte a munkálatokat 1873-ban. Az eredeti palota nagyon hasonlított a belvárosi Péterffy-palotához, ez is timpanonos, a földszint felett két részes övpárkány tagolta, és három részes barokk főpárkány zárta le. Timpanonjában két női fekvő szoboralak volt, csúcsán kővázával. A kosáríves záródású kapu záróköve felett Szent Flórián szobra állt. Ma a Kiscelli Múzeum őrzi. Valószínűleg id. Mayerhoffer András (1690-1771) tervezte mindkét palotát. Ma csak a Százéves Étterem áll. A régi házat az Erzsébet híd építésekor bontották le Ekkor néhány kis tér is eltűnt: Rózsa vagy Hal tér, Kígyó tér, Sebestyén tér és kialakult a Ferenciek tere.

Athenaeumot, mint folyóiratot először Vörösmarty Mihály és Bajza József adták ki 1837-1843 között. Ez politikai és társadalmi, irodalmi folyóirat volt. Hetente kétszer jelent meg. Bajza volt a hazai műkritika megteremtője. Vörösmarty versei is itt jelentek meg. A következő ilyen című lapot 1873-74-ben Beöthy Zsolt (1848-1922) szerkesztette, ez társadalmi, politikai és irodalmi, művészeti hetilapként ismerjük. Ezt követte a MTA philosophiai és államtudományi folyóirata, ami 1892-1947-ig jelent meg. 1991-ben pedig Bacsó Béla (1891-1920) filozófus és esztéta szerkesztésében 10 példányszámban az Athenaeum humántudományi folyóiratot olvashattuk.

A Pesti Divatlap a Regélő utódja volt. 1844. júliusától hetenként jelent meg. Erdélyi János (1814-1868) nyomtatta ki Budán az Egyetemi Nyomda betűivel. 1844-július 6-tól Vahot Imre szerkesztette. 1844-45-ben Erdélyi János, azután Vahot adta ki. (De Erdélyi János kiadásában, ill. engedélyével. Mikor év közepén a sajtócenzúra megszűnt, Vahot saját nevén adta ki új lapját a Budapesti Divatlapot, a Nemzetőr c. melléklappal. A kiadó helye a mai Váci u. 59. sz. alatti Rottenbiller-ház II. emeletén volt. A belsőudvaros, klasszicista sarokházat Zofahl Lőrinc 1837-ben tervezte. Az előfizetési díj helyben 5 Ft, postán 6 Ft, házhoz vitelkor 6 Ft 30 krajcár volt.

Hetente egyszer jelent meg, negyedrétű két íven, majd nyolc rétben, rózsaszínű borítékban. A társas élettel és szépirodalommal, képzőművészettel foglalkozott. Ellátták sok illusztrációval, színpadi képekkel, írók és művészek arcképeivel, nemzeti és népdalok hangjegyeivel. Még a Honderűnek is vetélytársa volt. A Pesti Divatlapban jelent meg Petőfi Sándor 25 verse, köztük a János vitéz c. elbeszélő költeménye is. Ezenkívül alig egy év alatt, 20 számot egyedül korrigált és lefordított három novellát és egy regényrészletet egyéb munkái mellett.

1848. június 25-én megszűnt, utódja a Budapesti Divatlap lett (a Budapest nevet már ekkor is használták), ami év végig negyedrét alakban került kiadásra, a Nemzetőr c. melléklappal.

A divatlapok népszerűsége az 1840-es években emelkedett. Már bekapcsolódtak a politikai életbe is, három nevezetes ilyen lapunk volt ebből az időszakból. A Honderű 1843-48, amit Pethrichevich Horváth Lázár szerkesztett, a magyar arisztokrácia magyarosodásának elősegítését tűzte ki célul. Az Életképek Frankenburg Adolf szerkesztésében, ami 1844-től a korszak fiatal íróinak fórumává vált, a legszínvonalasabb, legpolgáribb irodalmi folyóirat, ezt követte a Pesti Divatlap 1844-48, konzervatívabb, a közízlést jobban kiszolgáló lapja.

Vahot Imre műveiből válogattam néhányat:

Országgyűlési szállás, vígjáték, 1844, a Nemzeti Színházban 17-szer játszották 1848-ig. 1861-ig a színházban 15 darabja volt műsoron. Költő és a király. Történelmi vígjáték Mátyás korából 1846. A magyar menekültek Törökországban 1850, Ködfátyolképek Pest, 1853. három kötet, Magyarország és Erdély képekben 1-4. kötet. Vándorórák. Utazási kalauz Bécstől Triesztig és több olasz várost is felsorol 1859. Két kötet. Honvédek könyve: történelmi adat-tár az 1848-1849-ki magyar hadjáratból 1861. Az 1862. londoni világkiállítás emlékkönyve 1863. A budai császárfürdő leírása 1863. Lisznyay Kálmán élet-és jellemrajza 1863. Budapesti Kalauz 1864, A magyar főváros ismertetése. Magyar honvéd vagy Budavár bevétele 1849-ben, 1870-ben pályadíjas színmű lett. Gróf Batthyány Lajos az Első magyar miniszterelnök élet-és jellemrajza 1873, Levelei Egressy Gáborhoz 1856-1860, Válogatott színházi írásai 1840-1848.Vahot Imre és Petőfi Sándor emlékezete 1-2.kötet, Bp. 1880, ezt halála után 1884-ben már Gyula fia adta ki. Magyar táj- és életképek. Vallomások, tanulmányok és útirajzok válogatás, szerkesztő és szöveggondozók Fülöp Lajos és Lisztóczky László, Pallas, Gyöngyös 2006.

1879. február 21-én halt meg 58 évesen Budaújlakon. Sírját a Fiumei Úti Sírkert 34-1-1-24 parcellában találjuk. 2001-től védett.

A megemlékezést összeállította:

dr. Horváth Péterné Város- és Ipartörténeti Csoport