Baliga Kornél, a Budapesti Városvédő Egyesület elnöke üdvözölte a megjelenteket, és egy rövid visszatekintést adott az Egyesület történetéről. Kiemelte, hogy a ’90-es évek elejétől egészen a 2010-es évekig itt, ezen a helyen, az Eötvös u. 10-ben működött az Egyesület, ami akkor az otthonuknak számított.
Az Egyesület megalakulását Ráday Mihály kezdeményezte barátaival 1982-ben, és 1983-ra sikerült is bejegyeztetniük a szervezetet. Az Egyesület eleinte a Fővárosi Tanács néhány termében működött.
Kezdetben Ráday Mihály nem lehetett elnök, csak alelnök, fölé pedig egy elnököt rendeltek, aki akkor a Fővárosi Tanács elnökhelyettese, Stadinger István volt. Nehogy túl nagy befolyása legyen Rádaynak, mellé rendeltek olyan személyeket, mint Radó Dezső, aki a Főkert igazgatója volt, vagy Czétényi Piroska, a Budapesti Műemléki Felügyelőséget vezette.
Ezzel tulajdonképpen nagy jót tettek az Egyesületnek, mert olyan emberek alkották az első vezetőséget, akiknek valóban volt ráhatásuk a dolgokra. Ha az Egyesület kitalált és elhatározott valamit, például ha egy közterület vagy park volt az érintett, akkor Radó Dezső rögtön tudott intézkedni, ha pedig műemlékről volt szó, akkor Czétényi Piroska volt az illetékes. Végül is az Egyesület nagyon kényelmes helyzetbe kerül, sőt az ezt követő évtizedben nagyon megerősödött. Ráday Mihály kitartó munkálkodása és az „Unokáink sem fogják látni” című műsor hatására komoly, a társadalmi öntudatot indukáló folyamat indult.
Baliga Kornél példaként említette a pécsi Pannonia Szálló helyreállítása kapcsán, hogy a Hungar Hotels vezetősége Ráday Mihály közbenjárására úgy döntött, hogy nem modernizálni kell az épületet, hanem korhű stílusban helyreállítani, mely munkára Kornélt kérték fel. Korábban, mielőtt a városvédő mozgalom beindult volna, erre esély sem lett volna.
Sajnos a 2010-es évek második felére a helyzet egyre romlott, az „Unokáink sem fogják látni” című műsor megszűnt, ezzel és az Egyesület elvesztette a széles közönséggel való kapcsolattartási lehetőséget.
Jelenleg az Egyesület komoly kihívásokkal néz szembe. Nem vagyunk hatóság, nincs közvetlen befolyásuk a döntéshozatalra. Egyébként úgy gondoljuk, nem lehet az ilyen ügyeket hatalmi szóval intézni, csak kérhetünk és ajánlhatunk.
Azt szeretnénk, ha a régi és az új csoportok, a szövetséges egyesületek, valamint a helytörténeti csoportok és klubok a partnereink lennének ebben. Nem csak abban, hogy terjesszék az általunk képviselt gondolatokat, hanem abban is, hogy segítsenek minket, hogy jó és szakmailag helytálló ötleteink legyenek, és próbáljunk valamilyen módon létrehozni egy olyan törzsanyagot, amelyhez bárki bármikor hozzáférhet.
Csak néhány tagunk önkormányzati képviselő, ami kevésnek bizonyul a nagyobb hatás eléréséhez. Az Egyesület fő célja mindezek ellenére Budapest teljes megújítása, mind külső, mind belső tekintetben. Hangsúlyozta, hogy ehhez a helyi csoportok és a lakosság aktivizálása nagyon fontos.
Vitkay Kati javaslata alapján az Egyesület a helytörténeti csoportokat és klubokat egyfajta szövetségbe szervezné, hogy együttműködve juttassák el a városba a közösség üzenetét. Ez a hálózat segítene abban, hogy közösen tudjanak fellépni a város örökségének védelméért és a közösségi tereinek megóvásáért. Emellett terveik között szerepel az épületállomány és a zöldfelületek megújításának elősegítése, valamint újabb helyi és szakmai csoportok létrehozása.
Baliga Kornél a szakmai csoportok fontosságának hangsúlyozása során bejelentette, hogy megalakult az Épület rehabilitációs csoport. Már vezetője is van, Tasnádi György építész és belsőépítész személyében. Tasnádi egy különösen izgalmas ötletet vetett fel: a még meg nem épült, Városligetbe tervezett, hatalmas, japán stílusú Új Nemzeti Galéria helyett egy sokkal jobban illeszkedő helyszínt javasolt, a Tőzsdepalotát látná ideális helyszínnek.
Időközben az ötlet pozitív visszhangot kapott, olyannyira, hogy a Tilos Rádió rögtön lecsapott rá, és Ránki Júlia, aki nagy barátja az Egyesületnek, már egy beszélgetésre is meghívta őket.
Baliga Kornél végül reményét fejezte ki, hogy a jövőben sikerül még több aktív tagot bevonni és hatékonyan dolgozni a város megóvásán és fejlesztésén. Közös célunk, hogy Budapest még élhetőbb és kulturálisan gazdagabb város legyen.
Tasnádi György bemutatkozásában kiemelte, hogy építészeti és belsőépítészeti pályája rendkívül szerteágazó és izgalmas projekteken keresztül fejlődött. Kezdetben nagy épületek kivitelezésében vett részt, ahol a műszaki tervezés és a megvalósíthatóság volt a szakterülete, de a monoton, falanszteri világ hamar kiábrándította. Új lehetőségeket keresett, és különleges munkákat, műemléki felújításokat vállalt, amelyek során sok tapasztalatot szerzett.
Később az Iparművészeti Egyetemen végzett, ahol évfolyamelső lett, de a kreatív önkifejezésben korlátokba ütközött, mivel a mérnöki attitűdje miatt gyakran visszafogták. Emellett a hajótervezés területére is tett kirándulásokat, Európa legnagyobb folyami úszóművén dolgozott, ami érdekes kitérő volt az acélszerkezetek világába.
Számos bútortervezési és kiállításszervezési projekt is fémjelzi pályafutását, például Brassóban egy katolikus templom oltárasztala… Az élete komoly fordulópontja lett, amikor a Zsolnay Porcelánmanufaktúrában termékfejlesztési vezetőnek nevezték ki, és a műszaki, iparművészeti, valamint marketing feladatokat egyesítve dolgozott. Az itt szerzett tapasztalatai az interdiszciplináris gondolkodás irányába orientálták.
Egy az életét súlyosan érintő egészségügyi válság után a Magyar Halászati Kultúráért Alapítványnál lett kuratóriumi elnök, ahol a ráckevei Halászati Múzeum megalapításán dolgozott. Emellett Ráckevéhez kapcsolódóan felfedezett olyan történeti érdekességeket is, mint például Petőfi, János vitézének ihletőjét.
Olyan városi túrákat szervez, mint a „Magnás Fertály” és a „Újdonságok a Városligetben”, valamint előadásokat tart, amelyek a művészeti placebo jelenségektől az átalakuló Budai Vár történetéig terjednek. Az utóbbi időben cikkeket és könyveket ír.
Köszönte, hogy meghallgatták, és remélte, hogy a városvédelem területén is hasznos munkát végezhet.
Földváry Gergely, a Budapesti Városvédő Egyesület szakmai alelnöke, aki emellett a Budapesti Honismereti Társaság alelnöke, és a Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény vezetője köszöntötte a résztvevőket, majd elmondta, hogy azért hívták össze a találkozót, hogy a meghívott szakmai közösségek együttesen, a célok összehangolásával egymás támogatásával igyekezzenek megvalósítani az elképzeléseinket. Nagyon fontos lenne a kerületek közötti szorosabb együttműködés, például kertészeti csoportok vagy más helytörténeti események kapcsán. Egy ilyen hálózat segíthetne abban, hogy tudják, kihez fordulhatnak tanácsért vagy együttműködésért.
Örömét fejezte ki, hogy különböző helytörténeti gyűjtemények képviselői is jelen vannak, akik az elmúlt évek során már segítették egymást.
A Budapesti Városvédő Egyesület célja, hogy az egész fővárost átfogva segítse és összefogja a helyi csoportokat. Nem irányítani akarják ezeket a csoportokat, hanem megosztani velük a tapasztalatokat, és elérni, hogy közösen lépjenek fel történeti és városvédelmi ügyekben.
Megemlítette a BVE és a XII. kerület vezetésével kialakított, többéves jó kapcsolatot könyvkiadás és kiállítások rendezése tekintetében.
Gergely hangsúlyozta, hogy bár ez egy kezdeti találkozó, a cél egy rendszeres összejöveteleket szervező fórum létrehozása, ahol mindenki bemutathatja a bevált módszereit, és mások is átvehetik azokat. Együtt sokkal hatékonyabbá válhatnánk. A Budapesti Városvédő Egyesület komoly szerepet vállalna abban, hogy elősegítse a különböző kerületek és egyesületek munkájának sikeresebbé tételét.
Összefoglalva reményét fejezte ki, hogy a találkozó segíti az együttműködés megerősítését és a közös célok elérését.
Heilauf Zsuzsanna, a Tomori Lajos Helytörténeti Gyűjtemény képviselője érdeklődött, hogy a jövőben terveznek-e rendszeres találkozókat, például kéthavonta, egy fix helyszínen. Felvetette azt is, hogy talán egy honlap létrehozása is megoldás lehetne, ahol mindenki megoszthatná az információkat. Példaként említette a Budapesti Honismereti Társaság weboldalát. Rendszeres találkozót javasolt, mondjuk minden második hónap csütörtökén, az segítene a szervezésben, és szerette volna megtudni, milyen terveik vannak ezzel kapcsolatban.
Földváry Gergely a felvetésre elmondta, hogy azért is jöttünk ma össze, hogy közösen ötleteljünk és kidolgozzuk, hogyan lehetne ezt az együttműködést a legjobban megvalósítani. Legyen szó rendszeres találkozókról vagy akár online kommunikációs csatornákról. Mi magunk (Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény) is szívesen népszerűsítjük a különböző múzeumok Budapest történetéhez kapcsolódó programjait. Fontos lenne, hogy a releváns előadásokat, programokat megosszuk egymással, hogy minél több emberhez eljussanak.
Egy közös e-mail lista vagy más kommunikációs csatorna nagy segítség lenne, hiszen így a programok szervezői kapcsolatba léphetnének egymással, jobban össze tudnánk hangolni az eseményeinket, elkerülve a dátumütközéseket, mert sajnos több kiállításmegnyitó vagy előadás is egy időpontra esik. Már ezekkel az apró lépésekkel is sokat segítenénk egymásnak.
Emellett fontos, hogy időnként személyesen is találkozzunk, legalább kezdetben kéthavonta. Ez lehetőséget adna arra, hogy kiderüljön, mi működik jól, és mi az, amin még változtatni kellene. A közös ötleteink segítenének abban, hogy a helytörténeti munkánk ne legyen ennyire elszigetelt. Bár sokan dolgozunk ezen a területen, gyakran mégis úgy érezzük, hogy egyedül vagyunk. Pedig valójában sokan foglalkozunk Budapest helytörténetével, és nagy előrelépés lenne, ha összekapcsolnánk a munkánkat, és támogatnánk egymást.
Tasnádi György ismét szót kért, hogy tisztázza a Nemzeti Galéria új helyszínével kapcsolatos elképzeléseit. Hangsúlyozta, hogy nem mindenki ismeri a témát, ezért röviden összefoglalta a lényeget: a Tőzsdepalota lenne a legmegfelelőbb helyszín az Új Nemzeti Galéria számára, nem pedig a Városliget. Az egész ügy egy évtizedre nyúlik vissza, amikor egy japán csoport (SANAA) nyerte meg a galéria tervpályázatát, dekonstruktivista stílusban tervezett épülettel, amely nagy íves betontetők sorozatából áll, és a japán építészet jegyeit hordozza. Sokan kritizálták ezt az építészeti formát, mondván, úgy néz ki, mintha egy tetőszerkezet kártyavárként omlanak össze.
Tasnádi kritikája azonban mélyebbre megy: kérdésesnek tartja, hogy egy magyar nemzeti identitást kifejező intézményt miért helyeznének egy idegen szimbolikát hordozó épületbe, hiszen ez szimbolikai zavart okoz. Egy nemzetközi vállalat központja teljesen rendben lenne ilyen formában, de egy nemzeti jelentőségű intézménynél más elvárások kellenének.
Az épület mérete is problémás: 54.000 négyzetméteres alapterületével a Pólus Centerhez hasonlítható, ami hatalmas fenntartási költségekkel járna, és kérdéses, hogyan lehetne ezt gazdaságosan üzemeltetni.
Tasnádi két megoldási javaslatot tett (ha e sorok írója jól értette). Az első lehetőség – amit már többen is felvetettek – hogy a Tőzsdepalotába költöztetnék az intézményt, amit szakmai alapon az előadó alátámasztott számításokkal és helyreállítási tervekkel. A második, talán kevésbé reális, de izgalmas ötlet az iparcsarnok visszaépítése a Városligetben, modern funkciókkal kiegészítve.
Végül Tasnádi reményét fejezte ki, hogy javaslatai érthetőek voltak, és elősegítik a konstruktív párbeszédet a Nemzeti Galéria ügyében.
Bálint Imre a Szecessziós Magazin szerkesztője rövid bemutatkozására némi félreértés miatt nem került sor, de Imre és társai kiemelkedő munkája elismerése végett ide másolunk egy korábbi bemutatót, hogy azért kiderüljön, miről készült beszélni.
Szöllősi Marianne hozzátette, örömmel látja, hogy többen is hangsúlyozták: az internetes kapcsolattartás lényeges voltát. Bár a személyes találkozók mindannyiunk számára fontosak, az online kommunikáció elengedhetetlen a napi szintű kapcsolattartáshoz.
A javaslata az, hogy abban az e-mailben, amelyben most meghívtak minket, helyet kaphatna egy általános tájékoztató is, amely tartalmazná a legfontosabb honlapcímeket és elérhetőségeket. Így mindenki tudná, hol találja meg például a szecessziós épületekről szóló honlapot, a Budapesti Városvédő Egyesület weboldalát, vagy azt, hogy kinek kell írni, ha valamilyen feladatot szeretnénk megosztani vagy megbeszélni. Ez különösen akkor lenne hasznos, ha például egy egyesületnek, mint az Újpesti Városvédő Egyesületnek, van Facebook-oldala, de azt nem mindenki találja meg könnyen. Egy ilyen online nyilvántartás lehetővé tenné, hogy könnyen böngészhessünk a kapcsolatok között, és ha valaki hiányozna a listáról, jelezhetné, hogy szeretne felkerülni.
A folyamatos online kapcsolat biztosítaná, hogy mindig naprakészen informálódjunk és kommunikáljunk egymással. Ami a személyes találkozókat illeti – legyen az negyedévente, kéthavonta, vagy akár kéthetente – ezt közösen eldönthetjük később. De az online kapcsolattartás mindenképp alapvető.
Végül arra is felhívta a figyelmet, hogy szükség van arra, hogy rendezvényeinket Budapest-szerte megfelelően hirdessük. Az egyik legfontosabb dolog az lenne, hogy ha valaki előadást vagy programot szervez, azt időben és széles körben meghirdessük. Lehet, hogy Budafoktól Újpestig akad öt érdeklődő, aki eljönne, ha tudna róla. De ha az információ nem jut el hozzájuk, akkor minden szervezési igyekezetünk hiábavaló.
Szabó Erik elmondta, hogy sok-sok éve dolgozik a Budapesti Városvédő Egyesület Csendvédelmi Bizottságában, és büszkén említette, hogy a híres Széchey Béla professzor úr tanítványa volt. Rámutatott, hogy az élhető város alapvető kérdése, hogy figyeljünk az akusztikai ökológiára. Hangsúlyozta, hogy a környezetszennyezés nemcsak hangban vagy látványban jelentkezik, hanem lelki szinten is, és ez komolyan érinti a városlakók életminőségét.
Felidézte, hogy jó pár évvel ezelőtt megszervezték a csendnapot, a céljuk az volt, hogy Magyarországon legyen egy nap, amikor mindenki csendben marad, meditál, és átgondolja, hogyan lehetne élhetőbbé tenni a várost. Sajnos ez a csendnap sosem valósult meg, és bár 2003-2004 körül még voltak csendes rendezvények, végül ezek is megszűntek, és mostanra csak a zaj maradt.
Szomorúan jegyezte meg, lassan már csak egyedül marad a Böszörményi úton keddenként 14 órakor az összejövetelüköm, mert senkit nem érdekel ez a téma. Nincs utánpótlás, ami elkeserítő. Mégis, úgy érzi, érdemes lenne erről beszélni, hiszen a környezetvédelem, az akusztikus szennyezés is éppen olyan fontos, mint a kulturális kérdések. Reményét fejezte ki, hogy mások is csatlakoznak majd ehhez a törekvéshez.
Benedek Klári elmondta, hogy van egy 27 éves unokája, aki építészmérnök és belsőépítész, és aki nagyon érdeklődik a városvédelmi munka iránt. Már a MOME-n (Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) is vannak olyan projektek, amelyekben hallgatók kötelezően együttműködnek szakmai partnerekkel, jó lenne, ha egy ilyen kapcsolatfelvétel is megtörténne.
Baliga Kornél biztosította a résztvevőket arról, hogy ki fogják találni, hogyan tegyék rendszeressé ezeket az alkalmakat, és arról is gondoskodni fognak, hogy a jövőbeli eseményekről időben értesüljenek.
Zárásként megköszönte mindenkinek a részvételt a mai beszélgetésen, és reményét fejezte ki, hogy a jövőben még több hasonló, sőt, akár még bővülő, tartalmasabb találkozót is tudnak majd szervezni, akár ezen a helyszínen, akár máshol.
Sajnos fotós barátunk, Tihanyi Károly végül nem jutott el a rendezvényre, így csak nagyon amatőr telefonos képekkel illusztráltuk az összejövetelt.
Be First to Comment