Idén április 24-én Székesfehérváron került sor az ICOMOS Műemléki Világnap megünneplésére. Különös jelentőséggel bírt ez az alkalom, hiszen a nemzetközi ICOMOS 60., a magyarországi szervezet pedig 40 éves fennállását ünnepelte. Számomra, mint régóta a műemlékvédelem ügye iránt elkötelezett szakember számára megható és felemelő volt ennyi kollégát, barátot, lelkes fiatalt és tapasztalt mestert egy helyen látni, közösen ünnepelni azt, amit együtt értünk el.
Délelőtt a Városháza dísztermében tudományos konferenciát tartottunk, ahol számos fontos előadás hangzott el. Különösen megérintett Nagy Gergely Domonkos gondolatmenete a műemlék környezetének elméleti megközelítéseiről, valamint M. Szilágyi Kinga beszámolója a történeti kertek és tájak klímaváltozással való küzdelméről. Nemcsak elméleti tudást kaptunk, de inspirációt is a mindennapi szakmai küzdelmeinkhez.
Az ünnepi díjátadó során a szakma legkiválóbbjai részesültek elismerésben. A budapesti Hermina úton található Sipeki Balás-villa, a Székesfehérvári Kőtár, a somogyszentpáli templomrom és a gyulavári Almásy-kastély gondos helyreállítása méltán nyerte el az ICOMOS elismerését. A citromdíj idén nem került kiosztásra – talán ez is azt mutatja, jó irányba haladunk.
A program érdekes pontja az Egyházmegyei Múzeumban megnyílt kiállítás volt. A díjazott helyreállítások fotói előtt állva ismét megerősítést nyert, hogy van értelme a kitartó, precíz, sokszor láthatatlan munkának, amelyet a műemlékek megóvása érdekében végzünk.
Nem tagadom, fizikailag megviselt a nap, de a rengeteg kedves szó, a segítőkész emberek, a régi barátok ölelése és a szakmai büszkeség, amit ott éreztem, feledtette velem minden fájdalmamat. Köszönöm Székesfehérvár városának, a szervezőknek és mindenkinek, aki ott volt – velünk ünnepelt, velünk gondolkodott, velünk emlékezett.
A műemlékvédelem nemcsak épületekről szól – hanem emberekről, közösségekről és arról a hitről, hogy a múlt értékei jövőnk építőkövei lehetnek.
Be First to Comment