A Budapesti Városvédő Egyesület figyelemmel kíséri a nemzetközi urbanisztikai trendeket és a digitális eszközök alkalmazásának lehetőségeit. Ennek jegyében kiemelt figyelmet érdemel a 16. Urban AI beszélgetés, amelynek fő témája a generatív mesterséges intelligencia (MI) és a várostervezés kapcsolatának mélyebb megértése volt. A beszélgetésben nemzetközi kutatók, oktatók és tervezők, Karla Saldana Ochoával (a SHARE Lab vezető kutatója és a Flordiai Egyetem Építészeti Karának adjunktusa) és Laura Narvaez Zertuche-val (a Foster + Partner partnere és vendégelőadó az ETH Zürich-en), Tabea Sonnenschein (az Utrechti Egyetem Városi Közegészségügyi Szimuláció szakos PhD-hallgatója) osztották meg tapasztalataikat az MI eszközeinek használatáról, kihívásairól és jövőbeli potenciáljáról.
A generatív MI nem csupán egy technológiai újdonság: építészeti és várostervezési alkalmazásaival a kreativitás és az adatvezérelt gondolkodás új dimenzióit nyitja meg. A szakemberek hangsúlyozták, hogy e technológiák nem helyettesítik az emberi tervezői munkát, hanem kibővítik a lehetőségeit. Egy mesterséges intelligencia segítségével paraméterezhető tárgyakat, szerkezetileg stabil, de vizuálisan is kifejező épületeket, vagy akár teljes városrészeket lehet modellezni. A magyarországi építész- és városrendező közeg számára is érdemes megfontolni az ilyen eszközök beemelését a gyakorlati munkába, különösen az épített örökség digitális dokumentálásában, vagy az új térhasználati koncepciók modellezésében.
A generatív MI akkor a leghasznosabb, ha nem önműködő „tervező” szerepben jelenik meg, hanem mint inspiratív eszköz, amelyet az emberi kreativitás és tudás irányít. A beszélgetés résztvevői hangsúlyozták: a siker kulcsa a helyspecifikus, emberközpontú alkalmazásban rejlik. A budapesti kontextusban ez különösen releváns lehet, hiszen a főváros egyes negyedeiben a történeti építészeti arculat, a lakói szokások és a társadalmi struktúrák bonyolult rendszert alkotnak. E komplexitás térképezésére, adatbázisainak elemzésére az MI kiválóan alkalmazható.
Fontos tanulság, hogy az MI-eszközök alkalmazása csak interdiszciplináris keretek között lehet sikeres. A tervezőknek egyre inkább érteniük kell az adatelemzéshez, a programozáshoz, miközben az adatkutatóknak is nyitniuk kell a térhasználati gondolkodásmódok felé. E szemlélet a hazai felsőoktatásban is megjelenhetne, például a Műegyetem, az ELTE vagy a BCE urbanisztikai, építészképzésében, ahol érdemes lenne kísérleti kurzusokat indítani a generatív MI gyakorlati alkalmazásáról.
A beszélgetés végén fontos gondolat hangzott el: az MI modellek által nyújtott lehetőségek csak akkor hoznak valós előrelépést, ha nem általános megoldásokat keresünk, hanem azokat a helyi kontextushoz igazítjuk. A „pozitív torzítás” fogalma, vagyis a tudatos, értékalapú beavatkozás az adatmodellezésbe, valós alternatívát nyújthat a globális, sematikus várostervezési logikákkal szemben.
A Budapesti Városvédő Egyesület ügyködésének is tanulságos lehet az a gondolat, hogy a digitális technológiák beemelése nem a hagyományos eszközök kiváltását, hanem azok kiterjesztését jelentheti. Olyan új területek nyílnak meg, mint a történelmi városszövetek digitális rekonstrukciója, alternatív újrahasznosítási forgatókönyvek generálása, vagy közösségi terek vizualizálása VR-eszközökkel.
Az MI nem csupán technológia, hanem egy lehetőség arra, hogy másképp gondolkodjunk a városainkról. Budapestnek is érdemes élni vele.
Akit érdekelnek a részletek, az alábbi felvételen meghallgathatja:
Be First to Comment