Fabó Bea: Kovács Mária búcsúztatása

Az élet megviselte, mégis energiákkal és hatalmas gyermeki lelkesedéssel tevékenykedett, amíg lehetett.

Kovács Mária, a Budapesti Városvédő Egyesület Templomtörténeti Csoportjának alapító tagja, 2025 augusztusában, 95 éves korában hunyt el. A Deák téri evangélikus templomban búcsúztattuk őt szeptember 12-én.

Jómódú polgári családban született. A családi résztulajdonban lévő Imperial Szállóban (Baross tér) élte élete első 18 évét. Zsidó származású apai nagyapja az 1920-as években evangélikus hitre tért, 1944-ben a család egy részét Auschwitzba deportálták. 1944-ben a szállodát a németek foglalták le. A háború után a család rendbe hozta, felújította. Pár év múlva, karácsony szent estéjén a szállót lefoglalták, majd államosították. Andrássy úti társbérletben éltek tovább.

A Deák téri Evangélikus Leánygimnáziumban tanult. Egyetemre nem kerülhetett; gyors- és gépírás, valamint német–angol–francia kereskedelmi levelező szakon végzett. 1951-ben a családot Mezőberénybe telepítették ki; rettegtek, hogy Szibériába kerülnek. Két év után – Nagy Imre miniszterelnöksége alatt – visszakerültek a fővárosba, bujkáltak. 1956-ban édesanyjával elhagyta az országot egy szál ruhában, ridiküllel, pénz nélkül. Bécsből Ausztráliába utaztak. Öt év múlva Mária Angliába vándorolt, elvégezte a könyvtár szakot, és dolgozott többek között a BBC-nél, valamint a British Museum könyvtárában. Szeretett itt élni, sokat utazott szerte a világban, de honvágya 1981-ben hazahozta. Ezután az MTA Könyvtárában dolgozott, valamint egy angol nyelvű nemzetközi lapot szerkesztett. Nyugdíjba vonulása után több egyesületben is aktívan munkálkodott: részt vett egyházi iskolák újraélesztésében, könyvtárak felállításában, a levegő- és vízszennyezés, valamint a passzív dohányzás elleni küzdelemben.

Támogatott sok intézményt és magánszemélyt, köztük a Rákóczi Szövetséget, felvidéki magyar kisdiákokat, moldvai csángókat, a Zrínyi Ilona Ösztöndíjprogram keretében a „Fogadjon örökbe egy magyartanárt” mozgalmat, valamint a Deák Téri Evangélikus Gimnázium szociálisan rászoruló diákjait 16 éven át. Közülük minden évben ketten, az utóbbi 2 évben már 5-en kaphatták meg az adományt.

Templomtörténeti Csoportunkban 1988-tól, megalakulásától fogva oszlopos tag volt. Budapest evangélikus templomainak történetét vállalta megírni. Ezeket a helyszíneken kifüggesztettük, illetve 2000-től kötetekbe foglalva, kerületenként megjelentettük. Az Evangélikusok Lapjában is indított egy sorozatot, amelyben sorra közölte a történeteket. Ezenkívül templomtörténeti köteteink angol nyelvű rezüméit is ő készítette, nagy alapossággal és lelkiismeretességgel.

Nemcsak a szellemi, hanem a fizikai munkából is kivette a részét: köteteink terjesztésében segített, vállalta a kiszállítást és az elvitelt.

Nagy veszteség csoportunknak, és a tisztességes polgári élet és gondolkodásmód számára is. Isten nyugosztalja!