Bár az Egyesületen belüli csoportok beszámolóit jellemzően nem önálló cikkben publikáljuk, úgy érezzük, hogy a Csendvédelmi Csoport tevékenysége – súlyához és társadalmi jelentőségéhez mérten – nem kapta meg a szükséges figyelmet.
A Csendvédelmi bizottságot, ami a Budapesti Városvédő Egyesületen belül működik Prof. dr. Széchey Béla kb. 2007-2008 tájékán hozta létre. Mindig nagyon sokat tanultunk Bélától, például azt, hogy hogyan kell egy csend mozgalmat megszervezni, hogyan kell ebben a nehéz témában kutatni, eredményesen dolgozni és hogyan lehet és kell érvényesülni. 2024 eléjén a professzor elhunyt, eltávozott tőlünk örökre. Egy kiváló oktatót és pedagógust kísértünk el utolsó útjára, a farkasréti temetőben.
A professzor szakmai képzettsége és idegen nyelvtudása rendkívül magas szintet ért el. Nemcsak a természettudományokban volt jártas, hanem a teológiában és a filozófiában is. Ma is nagyon hiányzik nekünk a szellemisége. Ma már pontosan tudjuk, hogy a professzornak miben volt teljes mértékben igaza. Tudniillik, hogy nem csak a levegő, a víz, a klíma, az állatok, a növényzet szorul a védelmünkre, hanem sajnos ma már a csend is. Ez viszont nem mindenki számára köztudott. Lassan, de biztosan tűnik el a csend, főleg a nagy városokban. Azonban, ha őszinték akarunk lenni, akkor azt is mondhatjuk, hogy tulajdonképpen egy kegyetlen zaj-diktatúrában élünk, sőt egyre inkább. (Robert Sarah).
2002 -ben találkoztam először Szarvason Bélával az országos éves környezetvédelmi (Zöld OT) találkozón. Megkérdeztem tőle, hogy vállalja -e az aktív szereplést a Csend Nap rendezvény alkalmából. Béla rögtön beleegyezett és 2002 április 26.-án megrendeztük az első magyarországi csend napot. Akkor még volt egy környezetvédelmi minisztérium és ugyan ebben az évben volt egy nagyméretű nemzetközi Környezetvédelmi konferencia Johannesburg-ban az un. A Fenntartható Fejlődés Világcsúcs találkozó (WSSD), azaz Rio plusz 10. Az Egyesült Nemzetek Szervezete környezetvédelem világcsúcs 2002-ben.
Mivel kíváncsi voltam, hogyan szerepelt ott a világ kongresszuson a zaj téma és mennyire tekintették fontosnak a világ minden tájáról érkező szakemberek ezt a kérdést. Ezért megkérdeztem egy volt kollégámat, Feiler Józsefet, aki a magyar delegáció tagjaként vett részt az eseményen. A kérdésem az volt: Hogyan szerepelt Johannesburgban a zaj téma (Rio de Janeiro plusz 10)
Kicsit humoros és ironikus választ kaptam tőle: „Nagy volt a csend zaj ügyekben”. Sajnos be kell látnunk, hogy 2026-ban a zaj helyzet nem sokkal jobb, mint anno 2002 -ben volt. Ez az állítás egyaránt vonatkozik a nemzetközi helyzetre és a nemzeti térre is. Sőt bizonyos tekintetben ma már a zaj-rezgés dilemma még problematikusabbá és súlyosabbá vált, mint valaha a múltban.
A zajvédelem a környezetvédelem mostohagyereke, ahogy először a Levegő munkacsoport, majd utánuk mi is gyakran hangoztatjuk.
A kapott válasz azonban fordítva is igaz: „Nagy a zaj csendügyekben.” Sőt túl nagy.
Nem csak itt Magyarországon, de többé – kevésbé mindenhol a világon ez a helyzet uralkodik és érezhető. Nálunk itt Magyarországon ráadásul, azért is rendkívül súlyos és kritikus a helyzet, mert még a jó akaratú és jó szándékú emberek és mozgalmak is ritkán hajlandóak konstruktívan együttműködni. A hathatós együttműködés még a civil szférában is gyakran fullad kudarcba, viszálykodásba. Nem ritka nálunk, hogy egy csoporton belül, inkább az ellenségeskedés dominál, ami igen kontra produktív. Egyénileg nézve nagyon jól tejesit a magyar, de mint a közösség tagja, mint csoport a társadalmi összefogás az érvényesítés gyakran eredménytelen, gyakran egyenlő a nullával. A magyar inkább egy individualista típusú ember.
Aztán az is gyakran előfordul, hogy hazánkban a nem megfelelő ember olyan munkakörben dolgozik, ami tulajdonképpen nem neki való. De nem hajlandó ezt beismerni. Ez sajnos már nagyon sok helyen tapasztalható a munkavilágban. Ezek a foglalkozás alkalmassági kérdések és dilemmák igen súlyos következményekkel járnak. Ez minden szintű munkakörre vonatkozik, minden szektorban, az „egyszerű” takarítási munkától az egész államigazgatási és miniszteri feladatkörig.
Papp Miklós – görögkatolikus lelkész egy inkább teológiai megközelítéssel másképen elemezi ugyanezeket a jelenséget. Előadásaiban sokszor utalt az un. Don Quijote-szindrómára vagyis a szélmalomharcra.
A filozófus Szabó Lajos (1902–1967) úgy fogalmazott még anno: Magyarország tulajdonképpen nem egy közösség, hanem egy társadalom.
Ebből kiindulva a BVE csendvédelmi bizottságának továbbra is a legfőbb szándéka és célja a fővárosi, és vidéki városok, települések lakókörnyezetének zaj- és rezgésvédelme, valamint a „csend”, mint alapvető emberi érték megőrzése és megvédése.
Tevékenységünk főbb fókuszpontjai:
- Közlekedési zaj és rezgés : zaj- és rezgéskárok monitorizálása és elemzése. Közúti, légi, vasúti, hajózási stb.
- Városfejlesztési projektek: Szakmai véleményezéssel kísérni a nagy és kisberuházások környezetvédelmi és zajvédelmi vonatkozásait.
- Építőipari és épület felújítási ipari zaj és rezgés kérdései.
- Szórakoztató ipar: kültéri rendezvények, fesztiválok, szabadtéri hangoskodások, zajkeltése.
- Panaszkezelés: Kapcsolatot tartani a lakossággal, segíteni a zajpanaszok kivizsgálását, pl. „bulinegyed” vagy egyéb akusztikus zavarások ügyében, az Airbnb problémák, a túl-turizmus dilemmái stb. A panaszok illetékes szervekhez való továbbítása és koordinálása.
- Szemléletformálás: Rendszeres üléseinken és előadásainkon keresztül népszerűsíteni a csendvédelmi szempontokat. További Csend Napokat szervezni, ahogy azt tettük az ITT és MOST Egyesülettel közösen, mint például a híressé vált veszprémi csendnapon. Ezt a kezdeményezést a Nádasdy Ökológiai Akadémia és Alapítvány is támogatta.
- A csend nap bevezetése, mint jeles országos és hivatalos zöld nap. Ahogy van víz nap, van föld nap legyen a továbbiakban a csendnek is egy napja. Vezessék be ezt is itt Magyarországon. Az első lépest már megtettük 2002-ben Budapesten. Továbbra is ragaszkodunk és követeljük a Csend Nap emléktábla elhelyezését a Clark Ádám téren, a nulla ponton. A csend nap népszerűsitését akár iskolai pedagógiai feladatnak tekinthetjük. A jövő generációt jobban kellene felkészíteni arra, hogy a csend is egy fontos értéket képvisel. Mert a jövő már inkább az övék. Mi majd szépen – remélhetően csendesen elbúcsúzunk valamikor.
Befejezésül:
Továbbra is reménykedünk abban, hogy minél többen csatlakozni fognak hozzánk, tehát a csendmozgalmainkhoz és a BVE Csendvédelmi bizottságához. Bízunk benne, hogy utánpótlásunk is lesz, mert nagyon nagy szükség lenne rá, a gazdasági- szociális jólét és a környezetvédelemi fejlődés érdekében. A professzor kívánságát és vízióját szeretnénk tovább vinni. A BVE Csendvédelmi bizottsága továbbra is mindent megtesz, ami tőle elvárható a fenntartható fejlődésért.
Várjuk az új és régi érdeklődőket. Gyertek el, a havonta egyszeri találkozónkra a BVE irodájába. Minden hónap második kedd 16:00 órakor.
Csendes üdvözlettel
Szabó Erik
BVE Csendvédelmi bizottság, 2026.01.25.
Be First to Comment