Dr. Horváth Péterné: Wein János bányamérnök  

Wein János neve elválaszthatatlan Budapest korszerű vízellátásának történetétől. A bányamérnökből lett vízműigazgató a 19. század végén olyan vízvezetékrendszer megtervezésében és kiépítésében vállalt kulcsszerepet, amelynek alapjai ma is meghatározzák a főváros ivóvízellátását.

Wein János Németbogsányban született, 1829. január 10-én. Gyermekei Margit, Mano és Dezső. Magyar bányamérnök, a budapesti vízvezeték hálózatának egyik tervezője és kivitelezője és a Fővárosi Vízművek első igazgatója.

Apja a falujában iskolaigazgató tanító volt. Nagyváradon és Temesváron végezte a gimnáziumot. Ezután beiratkozott Bécsben a politechnikumba. 1848-ban hazajött és beállt a nemzetőrségbe. Részt vett a környék bányavárosainak védelmében. 1848 őszétől járt a Selmecbányai Bányászati Akadémiára. De innét 20 évesen beállt Görgey hadseregébe honvédnek. A branyiszkói hágónál tüzérként harcolt. A szabadságharc végével visszatért Selmecbányára és folytatta tanulmányait. Az egyetemi évek alatt Maderspach Viktorral (1837-1927) barátkozott, aki 1853-ban meghívta cégéhez Ruszkabányára. Itt 1855-ben feleségül vette Viktor húgát, Antóniát. A család haczasel-vaspataki vasgyárát is vezette, de ez nem volt sikeres. Ezért elvállalta a Hunyad-vármegye mérnöki állást is. 1866-ban viszont Budára költözött és betársult a Chór és Wein nyomdába.

1869-től William Lindly (1808-1900) londoni angol mérnök munkatársa lett. (Aki a fiaival együtt több mint 30 európai város víz- és csatornahálózatait tervezte.) Ő volt az első korszerű, és ideiglenes vízművet tervezte és felépítette Pestnek is. 1873-ban az egyesítés után az újonnan alakult Vízvezetéki irodát vezette 1889-ig. Lindly a Duna vízének szűrésével próbálkozott, Wein, aki a főváros geológiáját jól ismerte, a természetes szűrést javasolta.  Elsőnek a vízmű kibővítését ajánlotta, ami a mai Országház helyén volt. De 1880-ban megtervezte és fel is építette a végleges budai vízművet 1881-ben az újlaki Duna parton, ennek gépháza ma is működik. Ez a főváros legrégebbi ma is üzemelő vízműve. Amikor építették a legmagasabb műszaki megoldással készült ipari létesítmény volt. (A vízmű a Duna víz szűrését végzi, azért itt létesítették ezen a partszakaszon, mivel itt volt a legvastagabb kavicsréteg. Később a vizét Pestre is átvezették a Margit-hidra felszerelt csövekkel.)A ma is használt vízvezetékrendszer Wein János tervei szerint működik, 1882-re készült el. Ez Buda magassági viszonyaihoz igazodott, és hat övezetre volt osztva. A pesti oldalon viszont megkezdődött a Parlament építése, ezért északabbra kellett áthelyezni a gépházakat és kutakat.  1884-ben Wein Jánost felkérték, tegyen javaslatot Káposztásmegyer közelében, Dunakeszi határában megépítendő vízműre. 1889-ben megbízták Salbach B. drezdai vízműigazgatót, az ottani talajvizek és viszonyok tanulmányozására. De csak 1892-ben kezdték a tervezést és 1893-ban indult meg a munka, amit a kolerajárvány is lassított.

Kajlinger Mihály dolgozta ki a végleges vízmű tervét. Wein ezt már nem tudta befejezni, mivel 66 éves volt. 1896-ban munkája elismerése alapján nyugdíjazták. Budapesten 79 évesen, 1908. április 2-án asztmában halt meg.  A Krisztinavárosi temetőben sírja már nem található. A Kongressusi Központ van a helyén.

Utódjának, aki szintén kiváló szakember volt, Kajlinger Mihályt (1860-1924) gépészmérnököt választották, aki a tervezést és a kivitelezést is végezte.

A XIII. kerület 2010. március 22-én parkot nevezett el róla a Victor Hugó u. utca 39. játszótérnél, és a víz világnapján felállították mellszobrát is. (Rákosi Péter munkája.) Napjainkban egyre többször foglalkozunk a főváros vízellátásával. Ezért emlékeztem meg Wein János mérnök kiváló munkájáról.)

Horváth Péterné BVE Város- és Ipartörténeti csoport.

#WeinJános, #Budapest, #FővárosiVízművek, #Vízellátás, #Várostörténet, #Ipartörténet, #BudapestiVízvezeték, #ÚjlakiVízmű, #Káposztásmegyer, #Duna, #Mérnöktörténet, #Közműtörténet