Barion Pixel
Press "Enter" to skip to content

Veöreös András: Nem a házakat, hanem a bennük őrzött történeteket védjük (Videó!)

Veöreös András műemlékvédelmi szakmérnök, egyetemi docens, a Széchenyi István Egyetem Építészettörténeti és Városépítési Tanszékének vezetője, az ICOMOS Magyar Nemzeti Bizottság elnöke az RMVFSZ 2026. évi Országos Találkozóján olyan kérdéseket vetett fel, amelyek a Budapesti Városvédő Egyesület és az egész város- és faluvédő mozgalom számára különösen időszerűek.

Előadásának egyik legerősebb állítása szerint civil értékvédők nélkül a műemlékvédelem nem valósítható meg. A hatósági munka és az egyetemi oktatás fontos eszköz, de amikor ezek önmagukban nem elegendők, döntő szerep jut azoknak a helyi közösségeknek és civil szervezeteknek, amelyek felismerik az értékeket, időben jelzik a veszélyeket, tiltakoznak, kezdeményeznek, jó példákat mutatnak és képesek mozgósítani környezetüket.

Mit védünk valójában?

Veöreös András rámutatott, hogy a műemlékvédelem tárgya az elmúlt mintegy 150 évben jelentősen kibővült. Ma már nem kizárólag középkori templomokra vagy kiemelkedő palotákra gondolunk. Védeni lehet településszerkezetet, történeti tájat, ipari emléket vagy akár a 20. század második felének építészetét is.

Ugyanilyen fontos azonban annak felismerése, hogy egy történeti épület értéke nem kizárólag a homlokzatában rejlik. Az utcahálózat, a telekszerkezet, az épület tömege, a falak, boltozatok, padlók, ajtók, ablakok és más részletek együtt teremtik meg azt, amit a hely szellemének, genius locinak nevezünk.

Az előadás egyik legfontosabb gondolata a hitelesség kérdése volt. Egy régi ablak, kilincs vagy parketta nem pusztán használati tárgy. Történelmi dokumentum: őrzi készítője munkáját, korának technológiáját és mindazokat az emberi történeteket, amelyek az évtizedek során hozzákapcsolódtak.

Veöreös András érzékletes példával világította meg ezt: ahogyan senkinek nem jutna eszébe a Tihanyi Apátság alapítólevelét „korszerűsíteni” azért, mert ma már másképpen írunk magyarul, ugyanígy érdemes történelmi dokumentumként tekinteni egy régi épület eredeti szerkezeteire is.

A régiségértékből csak elvenni tudunk

Az előadás Alois Riegl gondolatai nyomán különbséget tett egy épület mai értéke és régiségértéke között.

Egy épület használati értékét javíthatjuk. Korszerűsíthetjük, jobb műszaki állapotba hozhatjuk. A történeti értékkel azonban más a helyzet.

Ha kicserélünk egy eredeti kilincset vagy felszedünk egy történeti parkettát, annak történeti értékét nem tudjuk később visszaadni. A régiségértékből elvenni tudunk, hozzátenni nem.

Ez különös felelősséget ró mindenkire, aki régi épületekkel foglalkozik: tulajdonosokra, tervezőkre, kivitelezőkre, hatóságokra és civil értékvédőkre egyaránt.

Nem minden régi épületet kell ugyanúgy védeni

Fontos tanulsága volt az előadásnak a műemlék és a tágabb értelemben vett épített örökség megkülönböztetése.

Veöreös András szerint nem az a megoldás, hogy minden értékes régi épületet ugyanolyan szigorú szabályok szerint kezelünk. A különböző értékekhez különböző védelmi módszerek szükségesek.

Ha minden épített örökséget a legszigorúbb műemléki elvek szerint akarunk megőrizni, az társadalmilag vállalhatatlan terhet jelenthet. Ha viszont a valóban kiemelkedő műemlékeket kezeljük túl lazán, visszafordíthatatlan értékvesztés következhet be.

A feladat tehát az érték pontos felismerése és az ahhoz illeszkedő védelem megtalálása.

A felújítás csak a kezdet

Az előadó világosan felvázolta a szakszerű műemlék-helyreállítás menetét: tudományos kutatás, műemléki értékleltár, műszakiállapot-felmérés, tervezési program, szakmai kontroll, majd megfelelő kivitelezés.

De hangsúlyozta azt is, hogy a munka nem ér véget az átadási ünnepséggel.

A valódi értékvédelem egyik legfontosabb eleme a folyamatos karbantartás.

Találó megfogalmazása szerint: ha egy régi ablakot 10 évente lefestünk, 100 év múlva is ugyanaz az ablak maradhat. Ha 30 évente lecseréljük, 100 év múlva is lesz ott ablak – csak már nem ugyanaz.

Ez a gondolat a BVE mindennapi értékvédő munkájában is különösen fontos: sok esetben nem látványos rekonstrukciókra, hanem időben elvégzett, szakszerű karbantartásra lenne szükség.

Szemléletformálás nélkül nincs hosszú távú védelem

A műemlékvédelem másik alapvető eszköze az előadás szerint az ismeretterjesztés és az oktatás.

Épületbemutatások, városi séták, konferenciák, kiadványok, a Kulturális Örökség Napjaihoz hasonló programok mind azt szolgálják, hogy minél többen megértsék: mit védünk, és miért fontos megőrizni.

Ez az RMVFSZ és tagegyesületei számára is fontos iránymutatás. A városvédelem nem lehet kizárólag szakmai kérdés. Akkor válhat igazán eredményessé, ha egy település lakói sajátjuknak érzik annak értékeit.

A jó példák közösséget is építenek

Az előadás 2. részében számos helyi kezdeményezés szerepelt: települési arculati kézikönyvek, a legszebb házat vagy kaput elismerő helyi díjak, a Fertő-táj értékvédelmi kezdeményezései, a soproni Winkler Oszkár-díj, a Budapest100 és a Sopron100, valamint a Torockó-program.

Az értékvédelemnek nem mindig tiltással kell kezdődnie. Sok esetben elismeréssel, ösztönzéssel, példamutatással és közösségépítéssel eredményesebben lehet elérni, hogy az emberek maguk akarják megőrizni környezetük értékeit.

„Ezek nélkül az egyesületek nélkül nincs értékvédelem”

Veöreös András előadásának talán legfontosabb, a találkozó közönsége számára közvetlenül megfogalmazott üzenete az volt, hogy a helyi civil szervezetek nélkülözhetetlenek.

Ők vannak jelen a településeken. Ők jutnak hozzá elsőként az információkhoz. Ők ismerik fel, ha egy épület vagy városrész veszélybe kerül. Tiltakozhatnak, kezdeményezhetnek, szakmai kapcsolatokat teremthetnek, és jó példákkal ösztönözhetik a helyi közösséget.

A műemlékvédelem végső soron nem a cserepekről, ablakokról és vakolatokról szól, hanem az emberekről. Azokról, akik ezeket az épületeket létrehozták, rólunk, akik ma használjuk és őrizzük őket, valamint azokról a következő generációkról, amelyeknek továbbadjuk őket.

Az előadás Széchenyi gondolatával zárult:

„Csak a múlt megbecsülésén épülhet fel a jelen.”

A 2026. évi Országos Találkozó egyik legfontosabb tanulságaként ehhez talán azt tehetjük hozzá: az értékmentésben valóban gyakran az utolsó pillanatban vagyunk – de éppen ezért mindig van dolgunk.

Az előadás felvétele:

#VeöreösAndrás, #műemlékvédelem, #örökségvédelem, #építettörökség, #értékvédelem, #civilértékvédelem, #városvédelem, #faluvédelem, #kulturálisörökség, #műemlék, #településkép, #ICOMOS, #BVE, #RMVFSZ, #OrszágosTalálkozó

Be First to Comment

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.