Titkár: +36/30/9-642-179 [email protected]
Oldal kiválasztása

Iparművészeti remekművek a Zeneakadémia épületében

Az 1907-ben átadott Zeneakadémia palotája a XX. század eleji magyar képző- és iparművészet számos magas kvalitású alkotásának az otthona.

Az Országos Magyar Királyi Zeneakadémia tervezésére báró Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter kérte fel 1902-ben Korb Flóris (1860-1930) és Giergl Kálmán (1863-1954) építészeket.

Az építészpáros a Zeneakadémiához készített első tervváltozatai a magyar szecesszió stílusjegyeit mutatja. Mind az első, mind a második tervváltozat iparművészet-történeti jelentősége abban áll, hogy az Iparművészeti Múzeum 1896-ban átadott épülete után közintézményen itt használták volna fel újra a homlokzat egészét beborító anyagként a Zsolnay-kerámiát.

Az első terv még az építtető Vallás- és Közoktatási Minisztérium azon elképzelését tükrözte,

hogy egyetlen épület legyen az otthona a Magyar Országos Zeneakadémiának és a Magyar Országos Színművészeti Akadémiának.

Az építészek tervükben a két intézményt építészetileg azonos hangsúllyal kívánták megjeleníteni. A főhomlokzaton a középrizalitot egy-egy toronyszerű épületrész fogta volna közre, amelyek földszinti részére terveztek egy –egy keskeny, szegmentíves bejáratot az oktatási intézményekbe. A homlokzati elképzelés Lechner Ödön (1845-1914) hatását mutatja, az oromzaton túlnyúló függőleges lizénák, valamint a népművészeti motívumokból kibontott hullámzó oromfal alkalmazásával.

A második terv 1903-ban készült el, miután megszületett a döntés arról, hogy a tervezett épületben csak a Zeneakadémia nyer elhelyezést.

Az építész páros az 1902-ben készített tervet úgy dolgozta át, hogy a főhomlokzat középrizalit részét építészetileg jobban kiemelték azzal, hogy a Zeneakadémia bejárati traktusait csak erre az épületrészre koncentrálták. A terven látható középrizalit az Iparművészeti Múzeum főbejáratának nyitott előcsarnokát idézi.

A későbbiekben tervváltoztatásokra került sor, annak hatására, hogy a miniszter a szecessziós építészeti törekvések térnyerését- különösen Lechner Ödön irányzatát – gátolni igyekezett. Ennek esett áldozatul az épület külső kialakítása, ahol a Zsolna-kerámia alkalmazását mellőzték. Ily módon ellentét feszül az 1907-re megvalósult épület külső, illetve szecessziós belső kiképzése között. Bár a homlokzat díszítésében Stróbl Alajos, Maróti Géza és Telcs Ede szobrászművészek működtek közre, ezek az alkotások mégsem szervesülnek a homlokzaton, nem olvadnak egységgé.

A belső kialakításra „keleties” ornamentikának szecessziós felfogásban való megvalósítása jellemző. A Zsolnay-kerámia elsősorban a földszintet és az első emeleti előcsarnokot díszíti. A zöld és kék színű mázas csempeburkolatokat eosin (eozin) mázas frízsor szegélyezi, mely impozáns megjelenésével emeli az előcsarnok fényét. A lépcsőfordulókban elhelyezett kék színű eosin mázas gömbök mindhárom szinten megtalálhatók, így a lépcsőházat az előtérrel egységgé olvasztják. Ezeknek az elemeknek a szimbolikája tömbféle értelmezésre ad lehetőséget, lehet, hogy az antropomorf, ember-szerű forma volt az alkotók kiindulópontja, de az is lehet, hogy a belső tér egységének hangsúlyozása volt a céljuk.

A XX. század hajnalának legnépszerűbb hetilapja, a Vasárnapi Ujság az épület átadásának évében a következő szavakkal mutatta be a Zeneakadémia földszinti előterét és hangversenytermét: ”Nyugodt, komoly, méltóságos oszlopcsarnokban vagyunk. Zöld majolika koczkalapokkal s fehér erekkel futtatott sötétszürke műmárvány takarókkal vannak borítva a díszes előcsarnok oszlopai és falmezői. Az egyenes vonalú oszlopok csillogó lapjairól gyöngéden, lágyan simuló tört fénysugarak áradnak a szökőkút keretét alkotó mozaik falakra és frízekre. A promenoir jobb- és baloldali részében van a szokatlanul nagyméretű ruhatár, melynek a folyosóba kapcsolt mindkét határvonalán színes üvegmezőkre tagolt ajtók tompítják az arányok nagyságát. A promenoir központjából s a körbe futó folyosókról összesen nyolcz kényelmes bejáró vezet abba a terembe, melyre szinte vértanúi türelemmel évtizedeken át vártak a zene iránt érdeklődők. Ez a nagy hangversenyterem. Díszítése pazar, terjedelme nem az iskolák szokásos méreteihez van szabva. Két emelet magasságban a különböző stílusok szerencsésen modernizált elegyedésében gyönyörködik a belépő. A terem hatalmas nézőterével szemben a palermói Capella Palatina egyszerű és nemesen idealizált művészetére emlékeztető keretben Magyarország első hangverseny-orgonája ötlik a szemünkbe.”1

Az előcsarnok és a lépcsőházak tereinek kialakításában döntő szerepe volt Róth Miksa (1865-1844) munkásságának, aki mind festett ólom és maratott üveg, mind mozaik munkáival jelentősen hozzájárult a Zeneakadémiában található művészeti értékek gazdagításához.

A Zsolnay-kerámia burkolatok és a Róth Miksa ólmozott üvegek restaurálását 2013-ban a Consall Team Kft. és a Dream World 96 Kft. munkatársai végezték Czifrák László szilikát restaurátor vezetésével.

A Róth Miksa ólmozott üvegek restaurálása során alapvető feladat volt, hogy minden ablak lekerüljön még az épület helyreállítási munkálatainak megkezdése előtt az ablaktokokból. Ennek két fontos oka volt: egyrészt, hogy szakszerű és részletes állapotfelmérést lehessen róluk készíteni, másrészt, hogy az épület helyreállításának ideje alatt biztonságba lehessen tárolni a páratlan szépségű üvegeket. Az ólmozott üvegek ezután az épületen belül kialakított helyszíni restaurátor műhelyben kerültek kibontásra az ablakszárnyakból, hogy a faszerkezetek helyreállítása is biztonságosan elvégezhető lehessen. A közel 350 ablakszárny szakszerű kibontása és visszaépítése önmagában is komoly feladatot jelentett, és a tényleges restaurálásai munkálatok 10 hónapot vettek igénybe. A 330 nm kerámiaburkolat restaurálása során a legfontosabb cél az volt, hogy minden sérült darab az eredeti esztétikai megjelenésének megfelelően kerüljön helyreállításra.

A sérült felületek retusálása az eredeti színhatások elérése érdekében un. retuspisztolyok segítségével készültek, melyek felületi védelmét és eredeti mázjellegű fényhatását egy speciális lakkbevonat biztosítja.

Róth Miksa mozaik munkája, amely egy kúthoz kapcsolódik a földszinti előcsarnok középső részén, a két nézőtéri bejárat közötti homorúan ívelt főfalon található.

A két oldalról geometrikus, felül ívesebb mintájú bordűrrel szegezett, ornamentális elemekkel ellátott, aranyháttér előtt jelenik meg két-két zenélő egészalakos allegorikus nőalak. Bár testtartásuk szinte azonos, de arcuk, hajviseletük és kéztartásuk, valamint ruházatuk egymástól eltérő. E részletek előadásmódja eltérő, ami a mozaikos szakemberek szerint magas fokú művészi igényességről tanúskodik.

A két-két nőalak a Zeneakadémia fekete márvány, aranyozott feliratú építési-tábláját fogják közre. A tábla fölött mozaikból kirakva a Magyar Királyság teljes államcímre látható.

A nőalakok és a kompozíció szélén található geometrikus ornamentikát tartalmazó mozaikfelületek között álló téglalap elrendezésben szinte díszítés nélkül aranyfelületek figyelhetők meg. A mozaik együttes felső sarkaiban egy-egy maszk látható. A mozaik alatt tardosi vörös mészkőből faragott díszkút került kialakításra.

A Zeneakadémiának ebben az évben zajló teljes körű felújítása során a mozaikok restaurálását dr. habil. Balázs Miklós DLA mozaikművész és Kürtösi Brigitta Mária festő-restaurátor művész jegyzi. A vízköpő fejet Kürtösi Brigitta, a kút kőelemeit Kovács Attila kőszobrász-restaurátor állította helyre.

Jegyzetek:1 Csudáky Bertalan: Az Országos Magyar Kir Zeneakadémia új épülete.:In: Vasárnapi Ujság 1907. 54. évfolyam 19. szám május 12. 2. old.

Millisits Máté
művelődéstörténész, művészettörténész