Nagyon is szem előtt van például a Kossuth Lajos utca 11.
A volt Úttörő Áruház (Holczer Simon, majd Nagykovácsi Milenko nagyhírű divatházának helyén) 1950-ben nyitotta meg – újra – a kapuit, s működött is a Kossuth Lajos utca 9. sz. alatt a rendszerváltást követően is egy évig. Aztán, kiürítve, bezárva, hosszú-hosszú évekig várta tovább már elodázhatatlan végzetét: helyére és a jobb oldali szomszédja helyére új épület, szállodával kombinált irodaház került, mégpedig akkora, mely a mögötte lévő, Reáltanoda utcában is két ház, a 10-es és a védett(!) 8-as lebontásával járt.
Még megvan a hátsó szomszédok közül a Reáltanoda utca 12., de üres a hajdani Blaskovics-palota, melynek istállójában „lakott” Kincsem, a világhírű mén. Az istállót és a kocsiszínt utóbb az Úttörő Áruház használta raktárnak. Az 1877-ben Bukovics Gyula tervei szerint megépült kis neoreneszánsz városi palota, melyben vendégül látták anno a német császárt, a szerb és a spanyol királyt és a walesi herceget is, ma lehetne akár a főváros egyik büszkesége, turisztikai nevezetessége is, de a megmaradásának lehetőségei is elég bizonytalanok manapság. Már 1982-ben aggódni kellett (pl. a városvédő televíziós műsorban) fogyatkozó belső értékei miatt, de a több lakássá feldarabolt ház lépcsőházának ólmozott díszüvegét akkor még sikerült helyreállíttatni.
Érdekes ma olvasni Wehner Tibor: Úttörő Áruház! Vigyázz, pihenj! c. írását, mely közel 20 éve, 1992. novemberében jelent meg az Élet és Irodalom hasábjain és azt, amit Metzler Ottó írt az Adalékok… sorozat Belváros kötetében 1993-ban. Felemelték a hangjukat a négy ház tervezett lebontása ellen. Mai – hasonló – tapasztalataink nyomán nyugodtan mondhatjuk, ebben a kérdésben nincs változás: a kutya ugat, a karaván halad…
Az épületcsoportból mára még megmaradt Kossuth Lajos utcai ház közel sem olyan híres, mint a szomszédjai (voltak). Becker Károly építtette 1890-ben Kauser József tervei szerint. Vadas Ferenc 1991-ben elkészült tudományos dokumentációjából még az is megtudható, hogy a vasmunkák Schlickéknél és Gregersenéknél készültek, s ki mindenki más dolgozott, épített, faragott, vagy asztalos munkát végzett a háromemeletes, belső udvaros, eklektikus épület megszületésénél, melynek kupolás, mára néhány feltűnő ablakcsere után is jellegzetes manzárdja hozzátartozik a belvárosi utcaképhez. Földszintjét átalakították, s a szomszédos Úttörő áruházhoz csatolták. Ma üres ez is, portálja, kapuja gondozatlanul mocskos, lazán fityeg a házon az „eladó” feliratú molinó…
Azért mégis csak jó lenne ha megmaradhatna a ház, nem csak a róla készült dokumentáció! Ha jó gazdára lelne ez is, a mögötte lévő Blaskovics-palota is, ha a telkük helyett a házakat hasznosíthatná végre valaki!
