Oldal kiválasztása
Szia Attila!

Kérlek, hogy olvasd el a mellékelt levelet. és amennyire csak tudod, firkáld össze és gyomláld ki belőle, ami nagyon sok. Szokása szerint nagyon kihozott a sodromból Vitézy Dávid … Mihály nem akar tiltakozni, őt nem érdekli, én meg meg akarom írni… de te tudjad, mi fér bele a Városvédők lelki világába. Alább a hivatkozott interjú Vitézyvel.

Köszönöm Klári

Vitézy Dávid

Ide kattintva elolvashatják az interjút, mely “kiverte a biztosítékot” Garay Klárinál. E sorok írója (aki csak a technikai személyzet tagja a BVE-ben) úgy látja, nem jó ötlet “lereszelni” Garay Klára mondanivalójának élét… Garay Klára a BVE talán legharcosabb aktivistája, elszántsága, elhivatottsága, ügybuzgalma néha talán kontra-produktív is, de mi így szeretjük.

Az Egyesület titkáraként úgy látom, hogy a közösségünk nincs valódi, cselekvő helyzetben. Nagyon nehezen tudunk érdemi segítséget adni a hozzánk érkező kérésekre. Válaszaink gyakran azzal kezdődnek, hogy nem vagyunk hatóság… Főleg információkkal próbálunk segíteni a hozzánk fordulóknak, kit vagy milyen intézményt érdemes megkeresni, műemlékes, restaurátor, jogász szakembereket, intézményeket próbálunk ajánlani, aminél jó lenne többet tenni.

Garay Klára észrevételeit olvasva mégis egyfajta jó érzés töltött el, mert bizony sokat változott a Liget Projekt már az alatt a másfél év alatt is, amit az Egyesületnél töltöttem. A cikkek, kiállítások, konferenciák, tiltakozások, bejárások, a műemlékes eseményeken a részvétel úgy tűnik nem volt hiábavaló.

Vajon, hogy lehetne valamit javítani a helyzeten? Talán mindannyian jobban járnánk ha higgadt, érdemi egymásra figyeléssel, nem átallom leírni emberi és szakmai alázattal viseltetnénk egymás iránt. A másik fél, vagy a véleményének eliminálása, a kisebb-nagyobb eredmények elismerésének hiánya, a hibás döntések szakmai, pénzügyi nem utolsó sorban érzelmi károkat okoznak, elfecséreljük egymás ennél többre hivatott energiáit. Jó ez így?

És most lássuk Garay Klára “Vitézy Dávid tragédiája” című nyílt levelét:

Garay Klára

Újságírói alapvetés, hogy helyreigazítási kérelmet azon a fórumon kell kérni, ahol a téves információk elhangzottak. Egy Vitézy Dáviddal készített interjú a Városligeti Ingatlanfejlesztő ZRT. honlapján jelent meg. Címe: Nehéz döntés után új utakon a Közlekedési Múzeum. A fent nevezett honlapról engem igen régen letiltottak, így nincs lehetőségem a ZRT. olvasóihoz, vagy Vitézy Főigazgató Úrhoz közvetlenül szólni.

Az interjú tanúsága szerint a Főigazgató Úr változatlanul a saját maga által kreált világban él és onnan tesz esetenként félrevezető nyilatkozatokat. Ha az újságíró megkérdezi, hogy egyetért-e Ráday Mihállyal abban, hogy alkalmasabb lett volna a Közlekedési Múzeum számára az Eiffel- csarnok, mint a Diesel-csarnok. 30 esztendeje minden bölcsességével kioktatja Ráday Mihályt arról, hogy önsorsrontó hozzáállás azon keseregni, amit már nem választhatunk. A tiszteletlenségét hagyjuk, az a dramaturgia része. Ráday Mihály nem is szorul az én védelmemre. De csúnya hazugság azt állítani, hogy Ráday Mihály az után javasolta az Eiffel-csarnokot a Közlekedési Múzeum számára, miután oda az Operaház műhelyeinek tervei elkészültek.

Aki csak minimálisan is követi az eseményeket, tudja, hogy 2012. óta számos szakmai szervezet, civil szervezet és magánember tiltakozik a Városliget múzeum negyeddé alakítása ellen. Ezen elsők között volt Ráday Mihály, aki az Eiffel csarnok előnyeit ecsetelte a Közlekedési Múzeum Városligeti elhelyezése ellenében. Számos, ma is fellelhető írásos és elektronikus bizonyítéka van annak, hogy Ráday Mihály javaslata megelőzte az Eiffel csarnok Operai felhasználásának javaslatát!

Az önsorsrontás pedig kifejezetten nem Ráday-sajátosság! A főváros és az ország számos városának számos műemléke köszönheti fennmaradását neki és az általa vezetett Budapesti Városvédő Egyesületnek!

Ha város-sors-rontásra akar bukkanni a főigazgató úr, sokkal közelebb is megtalálja!. Kiérlelt és minden részletre kiterjedően, széleskörű társadalmi egyeztetés után megvalósuló városfejlesztés helyett a Főigazgató Úr tevékeny részese egy koncepciótlan, a színfalak mögött zajló, a hatályos törvényeket semmibe vevő, városkép rombolásnak. Sűrű külföldi tanulmányútjain mindig csak a fejlesztések végeredményét nézte, és nem a jó megoldásokat előkészítő közösségi tervezés, és a széles nyilvánosságnak a sikeres projektekre gyakorolt hatását! Azt gondolja, hogy elég Amerikában körülnézni és azt itthon megvalósítani! Azokban a kérdésekben, amelyekben urbanistáknak, tájépítészeknek, városszociológusoknak, közlekedési szakembereknek, műemlékeseknek, örökségvédőknek, környezetvédőknek kollektív bölcsességével kellene dönteni, lediktálja az általa külföldön bevált megoldásokat!  Így nincs lehetőség a hatályos jogszabályok tiszteletben tartásával az egész város hasznára váló döntések megszületésére. Bőven van lehetőség a mutyikra, titkos tervekre, a hatástanulmány nélküli, környezet és világörökség, valamint városkép romboló giga beruházások erőszakos megvalósítására.

Külön visszataszító játszma, hogy mondandója elején “minden tiszteletéről” biztosítja Ráday Mihályt… majd valótlanságot állít róla, és önsorsrontónak nevezi! Mint a nagyok! Szégyenletes! Ha a Főigazgató Úr elvárja a tiszteletet a saját munkája iránt, vajon miért nem teszi ő is ugyanezt… ha nem is Rádaytól kapta az ötletet, hanem véletlenül neki is ez jutott eszébe…

Feltehetően önmagával készítette az interjút, így a legrövidebb kérdésre is képes tízsoros mondatokban válaszolni, és hinteni a port a gyanútlan olvasó szemében. Téved a Főigazgató Úr, amikor azt hiszi, hogy

  • csak a Városliget beépítése kapcsán lehet elkezdeni azon gondolkozni, hogyan újuljon meg a Közlekedési Múzeum.
  • Tévesen tájékoztatta a lakosságot arról, hogy “szóba került” a múzeum föld alatti bővítése. Óriásplakátokon reklámozták, sőt tervpályázatot kiírtak és eredményt hirdettek, olyan múzeum építésére, melynek az alagsorába elhúzható zöld tető alá tolták volna be a mozdonyokat és a hajókat.  Majd miután a Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság kimondta, hogy szabálytalan volt az egész eljárás, és új eljárás lefolytatására kötelezte a ZRT-t… rájöttek, hogy akár egy – a városligetinél – alkalmasabb helyszínen is megvalósíthatnák!
  • Jó lenne, ha a főigazgató úr tájékoztatná a nyilvánosságot arról, hogy ez a tervezés – elvetés – újra tervezés – kitérő hány milliójába került a magyar adófizetőknek.
  • Mennyivel fog többe kerülni a Közlekedési múzeum építése, ha megépül a Pfaff Ferenc féle régi tornyos-bornyos, kilátós rendezvény helyszín is, a Diesel csarnok is, de gondoskodni kell az űrhajózás, a repüléstörténet és számtalan vonat, mozdony, hajó, busz elhelyezéséről is… melyek számára még mindig nem lesz elég hely?
  • Jól látható, hogy nem tudja mekkora tiltakozás övezi a Városliget beépítését. A gondolkodó budapestiek 2012. óta az összes múzeum rozsdaövezetben való elhelyezését kérik, szó sincs arról, hogy “a budapestiek mentális térképén” a Városligetben lenne a helye a Közlekedési Múzeumnak! A fővárosiak ugyanis tudják, hogy a Városligetben közparknak van helye és nem régi, idejét múlt, a XXI. század követelményeinek meg nem felelő épületeket építeni, melyeknek hasra ütés szerűen találunk funkciót!
  • Rosszul tudja a Főigazgató Úr azt is, hogy a Néprajzi Múzeum az 56-osok terének betontengerének helyére épül. Ugyanis javában tart a Történelmi Rondó 100 éves fáinak kivágása, átültetés imitálásával.
  • Sajnos azt is rosszul tudja a Főigazgató Úr, hogy a Városligetben múzeumok épülnek. Nem múzeum a Zene Háza, a Biodom, a Városligeti Színház, de a mélygarázs sem. Ahogyan a Magyar Innováció háza is fedőnév egy rendezvény helyszín és egy kilátó közpénzből történő megépítéséhez!
  • A Néprajzi Múzeum is csak bitorolja a “MÚZEM” elnevezést, hiszen az alapterületének 20 %-án, az alagsorban kapnak helyet a kiállítások. A gyűjtemény raktározása állományvédelme, kutatása, restaurálása a Szabolcs utcai épületekben lesz… ahogyan arról véletlenül szintén hallgat a Főigazgató Úr!
  • Szívesen hallottunk volna arról is, hogy vajon mi kerül abba a Múzeumi Raktározási és Restaurátor központba a Szabolcs utcában? Amikor azokat az épületeket megtervezték, még az volt a cél, hogy közel legyen a Közlekedési múzeumhoz, a Fotográfiaihoz, az Építészetihez, a Ludwighoz és az Új Nemzeti galériához. Ma ezen múzeumok közül 3 nem ide épül! Vajon menet közben módosították az OMRRK terveit? Vagy újra alkalmatlan helyen lesznek a gyűjtemények?
  • Az építkezés csúszásából adódóan évekkel tovább kell raktározni a bezárt múzeumok anyagát, és évekig esik ki a bevételük, generációk esnek ki abból, hogy élményeik között szerepeljenek ezek a múzeumok!

Kedves Főigazgató Úr! EZEK a sorskérdések!

Az a sorskérdés, hogy miért dobták sutba Budapest hosszú távú településfejlesztési terveit? az OTÉKOT? Az Építési törvényt!? A Környezetvédelmet? A lakosság egészséges környezethez való jogát?  A Világörökség panorámáját?

Az Ön személyes sorsát én azért tartom tragikusnak, mert “bűne a koré”… de ön is alakítója ennek a bűnös kornak! Azzal hogy boldogan elfogadja, hogy hol ezért, hol annak az ellenkezőjéért kell lelkesednie, mellette vagy ellene érvelnie.

De talán nem kellene rugdosnia azt az oroszlánt, akinek a fogait az ön főnökei verték ki, városvédő oroszlán karmait baltával vágták le.

Végezetül kívánom Önnek, hogy majd ha Ön is háromnegyed évszázados lesz, legyen mire büszkének lennie, és legyen valaki, aki megvédi egy nyegle fickó sértegetéseitől.

Budapest, 2018. április 28.                                                          Tisztelettel (szeretnék lenni)

Garay Klára, a Városliget barátja