A budavári Mátyás-korabeli zsinagóga ismételt feltárásának és helyreállításának szükségessége
A Zolnay László régész és Schreiber Sándor professzor által 1964-ben feltárt, dokumentált nagyzsinagóga a Táncsics Mihály u. 23.sz. ház Babits Mihály sétány felöli előkertje alatt van betemetve.
Az 1461-ben épült kéthajós, középen három oszlopos, csúcsíves boltozatokkal is lefedett, gazdagon tagozott nagyméretű későgótikus csarnok külmérete 26,26×10,73 méter. Építői feltehetőleg a királyi udvari építőműhely mesterei voltak.
A zsinagóga ebben a formában 1526-ig működött, amikor is a győztes török szultán Buda teljes zsidó lakosságát Törökországba szállíttatta. Az 1530. évi ostrom idején az elhagyott épület boltozatai beomlottak, és csak 1541-ben tudták a visszatérő zsidók ismét használhatóvá tenni. Mivel a törökkori Budán nem voltak megfelelő mesteremberek boltozatok készítésére, fagerendás födémmel fedték le a teret.
Buda 1686-os visszafoglalásakor az ostromló katonák a zsinagógát felgyújtották, és az összeomló épület maga alá temette mindazokat, akik a templomba menekültek. Az ostrom után beköltöző új lakosok azután az épület romjait teljesen betemették.
1964-ben véletlen alkalomból fedezték fel a maradványokat. Kiderült, hogy a templom középkori padlószintje 4,40 méterrel van lejjebb a jelenlegi terepnél, felette egyáltalán nincs épület, így falai átlagosan 4 méter magasságig megmaradtak a gazdag tagozású középoszlopokkal együtt. A megkezdett ásatásokat és a zsinagóga helyreállítását azonban pénzügyi és politikai okokból akkor nem lehetett folytatni, így végül is mindent vissza kellett temetni, és a kiemelt faragott kő és egyéb leletanyagot múzeumi raktárba szállítani.
1993-ban – mint a 30 évvel ezelőtti eredménytelen próbálkozások egyik résztvevője – azt gondoltam, hogy a politikai helyzet megváltozásával reménye lehet annak, hogy ezt a rendkívüli történelmi, kegyeleti és művészi értékű műemléket ismételten feltárhassuk és helyreállíthassuk.
Tervvázlatot és költségvetést készítettem, mely szerint el kell távolítani a többméteres betöltést és a helyére rakni a megmaradt kőemlékeket, feltárt falak állagbiztosításával és a tér lefedésével azután teljessé tehető a csarnok rekonstrukciója.
Mivel a zsinagóga legvégső állapotában már vízszintes, gerendás födémmel volt fedve, indokoltabbnak látszik a csúcsíves boltozatok helyett ennek visszaállítása, míg a belső térben is inkább a romos állapot jellegének megtartására kell törekedni a statikai állagbiztosítás és konzerválás mellett. A 4,40 méter szintkülönbség miatt egy zárt lépcsőt kell építeni a Bástyasétány felől, így a csarnok megközelítése, de még a kivitelezése is a lakóház forgalmától elkülönítve, a lakók zavarása nélkül történhet. A visszaállításra kerülő tér nem szolgálna szertartásra, erre igény nincs. Berendezése múzeumi célt elégítene ki, ami lehet a magyarországi középkori zsidóság történelme, vagy akár más is. A régészeti, építési és belső berendezési munkálatokra 1993-ban készült költségvetés az azóta eltelt idő inflációs rátáival indexálva mai áron 240 millió forintot tesz ki.
Sajnálatos módon az akkori utánjárásom, valamint a számos hazai és külföldi személyiséggel való kapcsolatfelvétel nem vezetett eredményre. A támogató megnyilatkozásokon túl a szükséges pénzösszeg előteremtése akkor sem történt meg. Most azonban remény van arra, hogy a budai vár nagyszabású újjáépítési programja keretében a magyar kulturális örökségnek ez az egyedülálló jelentőségű objektuma is helyreállításra kerüljön. A kiszámított előirányzati költség szinte eltörpül azokkal a milliárdokkal szemben, amelyek akár a Szent György téri építkezésnek, akár a Táncsics-börtön munkálatainak költségeit jelentik.
Dr. Budai Aurél
