Press "Enter" to skip to content

Ápolástörténeti múzeum

Akiknek nemcsak foglalkozás, hanem hitvallás: múzeum a kórházban

Florence Nightingale (1820-1910) az angolok csalogánya, ápolónő, a krimi háború idején saját elhatározásából kiment a csatatérre, s kezében lámpással szedve össze a még élőket, gondoskodott róluk. Ő akkor még nem tudta, de tettével kórházi reformot hajtott végre, ami futótűzként terjedt el az egész világon.

A Szent János kórház kápolnája mellett, 2004 tavaszán kis múzeum született,  „Ápolórendekre és ápoló közösségekre emlékezve”. Ápolástörténeti gyűjteményének anyagát a  Magyarországi református egyház Bethesda otthonápolási szolgálata részére Kocsis Istvánné gyűjtötte és állította össze, majd azt a Fővárosi Önkormányzat Szent János Kórház Ápolástörténeti Múzeumának ajándékozta. A bejárat melletti falon, fekete bársony háttéren, üvegének négy sarkán négy segítő kézzel, arany betűk sorolják fel az Ápoló rendeket és Ápoló közösségeket. Ki hitte volna, hogy ennyi  létezett?! De 1952-ben egyetlen éjszakán betiltották a rendeket, áldásos munkásságukat megszüntették, utánpótlást sem nevelhettek. Nem csoda, ha 53 év alatt elfeledkeztünk róluk. Ez a kiállítás – és a hozzá kísérőnek kiadott, bőven illusztrált, szép kis könyv – emléket kíván állítani „kötelességtudó és áldozatos tevékenységüknek a gyógyításban, betegápolásban és karitatív segítségnyújtásban”.

Üvegszekrénykékben babák állnak, melyeket gondos kezek maguk-varrta, gondosan és precízen másolt egyenruhákba öltöztettek: a különböző ápoló rendek korhű munkaruháiba, ünnepi viseletébe és ahol változott, ott mai munkaruhába. Ahány baba, annyi szín és annyi stílus!

Egymás mellett, köröskörül a szobában katolikus, református és evangélikus ápoló rendek: a Kékkeresztes Márta Betegápoló nővérek, a Bethesda kórház diakonisszái, a Ferences szegénygondozó nővérek, a Ferences Mária misszionárius nővérek , a Tiszántúli református egyházkerület diakonisszái, a Nyíregyházi református diakonissza testvérház, a FÉBE Evangélikus Diakonissza Egyesület nővérei, a Szent Kamillárius rend, az Istenes Szent Jánosról elnevezett betegápoló irgalmas rend, Assisi Szent Ferenc leányai, Szent Erzsébet ápolói, a Szatmári Irgalmasrend nővérei, Páli Szent Vince Szeretetlányai, Irgalmas Nővérek, a Szeretet Misszionáriusai (Teréz anya fehér ruhájában!) és Kossuth Zsuzsanna (1817-1854), a magyar Florence Nightingale, 1849 áprilisától „Országos főápoló” korabeli viselete. Európában először ő volt az összes tábori kórházak főápolónője. 70 új tábori kórház felállításához nyújtott segítséget, biztosította felszerelésüket, személyzetüket, élelmezésüket. Világos után elfogták, de osztrák katonatisztek közbenjárására a hadbíróság felmentette, mert tanúsították, hogy egyformán gondos, gyengéd ápolásban részesített osztrákot és magyart egyaránt. Amerikában halt meg 1854 nyarán, harmincnégy éves korában. Földi maradványai a mai napig ott nyugszanak. Magyar sors…

Az ajtóval szembeni szekrénykében az Ápolói fogadalom szövege Florence Nightingale képével, egy Betegápolói oklevél, alatta fényképeken csinos fiatal (civil) ápolónők szépen több sorban egymás mellett – mögöttük felirat: „Ötéves tervvel az egészséges, boldog, szocialista Magyarországért!”  Nem hiányzik itt semmi…

A falakon az egyes rendekkel kapcsolatos személyiségek portréi, történetek, dokumentumok. Vitrinekben képek, könyvek („Orvosi intelmek”) és orvosi eszközök: patika mérleg, fémfecskendő, injectiok, sterilizált eszköztároló kád, stb. stb.
Egyedi a kiállítás, szeretettel készült, szeretetet áraszt, sokszáz nővér áldozatkész munkáját tükrözi. Érdemes megnézni –  mi a Templomtörténeti Csoport templomsorozatának harmadik kötete készítése közben fedeztük fel – lehetőleg min. 4-5-ös csoportokban, mert egyelőre csak előzetes egyeztetés után látható. (Kocsis Istvánné, Tel.: 458-4599)

Kovács Mária