In memoriam Roboz Judit

 1933. július 24. – 2013. szeptember 13.

2008 végén ért el a hír, hogy néhány lelkes városvédő szeretné létrehozni az Egyesület II. kerületi csoportját. Később megtudtam, hogy a szerveződés lelke és motorja Roboz Judit. Judit, aki jóval korábban, az Egyesület „hőskorában” is jelentkezett javaslataival, úgy hogy meg is valósította azokat, szervezéssel, utánjárással. Azzal a kitartó munkával, amellyel hozzáfogott csoportunk szervezéséhez is.
A történelem szabta és ezért nem szokványosan alakult életútja szülővárosából Budapestről indult, majd fiatalon egy Balaton-környéki városkában érte az 1956-os forradalom. Soha nem tudtam meg, mert nem beszélt róla, hiába faggattam, mi is történt abban a városkában, de sokat mond az, amit hazája elhagyásának körülményeiről mégis kikényszerítettem belőle: édesanyja üzente meg a fővárosból, hogy eszébe ne jusson hazajönni, mert keresik. Ma már tudjuk, mit jelentett egy ilyen üzenet. Számára azt, hogy el kell hagynia Magyarországot. Svédország fogadta be, s Judit eltökélten talpra állt: megtanult svédül, megtanult angolul, ha kellett fizikai munkát végzett, ha kellett tanult és továbblépett.
Kapcsolata hazájával nem szakadt meg. Amikor már hazatérhetett, megkereste azokat lehetőségeket – és élt is velük – amelyek ismét szeretett szülővárosához kötötték. A Zeneakadémia Baráti Körének alelnökeként 1999 és 2009 között szervezett jótékonysági akciókat az intézmény megsegítésére, a Budapesti Városvédő Egyesület egyik legsikeresebb vállalkozásához, az Andrássy úti kandeláberek felújításához pedig eredményesen mozgósította a Magyarországi Nemzetközi Nőszövetség tagjait. Három éve az Egyesület felügyelő bizottságának is tagja.
Vezetésével a II kerületi csoport számos feladatot vállalt fel, sikerrel. Határozottan, ugyanakkor ésszerű kompromisszumra készen képviselt bennünket a kerületi vezetéssel, illetve más egyesületekkel folytatott megbeszéléseken. Magával hozta második hazájának toleranciáját és megértését mindenkivel – a körülöttünk lévő világgal – szemben. Lefegyverző belső béke sugárzott belőle, amellyel mindannyiunkat a felvállalt ügy mellé tudott állítani, munkára sarkallni.
Judit most elengedte a kezünket, de ránk hagyta örökségként a feladatokat, a munka folytatását, a városvédő ügy szolgálatát.

Czaga Viktória

***

Roboz Juditot október 11-én a svédországi Sundbybergben helyezik örök nyugalomba, ahol gyermekei élnek.