Mese a Hiszékeny Városlakóról
Írta: Garay Klára
Egyszer vót, hol nem vót, az Óperenciás Városligeti tavon innen, a Hajdani Rondón túl, élt egyszer egy Hiszékeny Városlakó. Megmutatták neki a Ligetbe építendő múzeumok látványtervét. Szép vót, színes is vót, villogtak a dollár jelek a szeme előtt, mint Dagobert bácsi előtt, amikor pénzes turistákat látott (na persze, hogy a népes családjával egyetemben, hogy másképp?) Hitte a jó ember, hogy csak ott vágják ki a fákat, ahol nincsenek azok a szép, gyufaskatulya formájú, zöld múzeumok. Mert mindenütt máshun ződ vót. Még a múzeumok teteje is. Há’ hogyne marana meg a ződ felület? Még nőni is fog!
Emberünk ezzel a naaaaagy várakozással tekéntett a jövőbe: lesz ződ, lesz turista, lesz pénz.
El is kezdődött az építkezés. De az nem úgy kezdődött ám, ahogy a szép színes gyufaskatulyákat rárakták a Városliget füvire! De nem ám! Hanem úgy, hogy
- Kivágták a fákat az épületek alapozásának helyin. Engedéllyel…ahogy köll…pótlás majd Csepelen…ahogy köll. Oszt elkezdtek ásni. Ástak, ástak napestig. Egy ideig csak lefelé. Nagy behemót jószág ám egy illyen múzeum! Nemcsak felfelé nő, hanem lefelé is. Mosdó, ruhatár, miegymás is lesz az alagsorban, egy-két mélygarázs is kell. Hiszékenyünk még örült is, hogy illlyen csudát 100 éve nem látott az a híres Európa!
- Hanem aztán, amikor már elérték a régi mocsár szintjit, elkezdtek oldalirányba is ásni. Odasiet Hiszékeny Úr, és kérdi a komát: Mi a fenét csinál, hogy így eltévedt az ásójával? Nem tévedt el bíz’ ő mondja a koma. Minden irányba ásni köll, mert köll a hely a fődbe’ a közművezetékeknek! Hogy minek? Hát a villany, víz, csatorna, telefon, gáz, internet, tán gyalog fog besétálni a múzeumba? Vagy repülőn? Elcsudálkozott a mi Hiszékenyünk, hogy erre ő nem gondolt!? De most már késő bánat, eb gondolat. Tudhatta vóna, hogy ahol elindul az árokásó gép, és szépen mind az öt múzeumhoz vezető árkokat kiássa, ott fű, fa virág meg nem marad! Elvagdossák a gyökerit, oszt tavasszal nem hajt ki többet. De lehet, hogy a levegőben lógó gyökereivel az augusztus is elköltözteti az árnyékvilágba. Szánta bánta Hiszékeny, hogy erre nem gondolt! Pedig láthatta vóna a 4-es Metro építésinél, meg a Kossuth téren is, hogy hivatalosan csak 200 fát kell kivágni, a többi 200 elpusztul magától. Senki nem tehet semmit. Mehet a tűzifa a szegényeknek.
- Aztán egy szép napon, kutyasétáltatás közben azt veszi észre, hogy újabb nyomvonalakon ássák az árkot! Szerencsére az évek alatt összebarátkozott a munkásokkal, igyekezett is hamarost megtudni tőlük, hogy mivégre árkolják most körbe a Ligetet minden eddiginél szélesebb és mélyebb árkokkal? Nézze csak Barátom…így a munkás. Itten lesznek az alagutak. Micsodák? Az alagutak! Mér? Óvóhely is lesz, tán feni a fogát ránk valaki? Nem, nem Bátyám! Hanem alagút azé’ köll, mer a nyugati turisták nem szeretnek megázni, levegőt szívni, várost nézni, hanem lent, az alagútban masíroznak múzeumról múzeumra. Ezt még a mi Hiszékenyünk se hitte! Annyira nem lehetnek bolondok, akármennyire nem magyarok is, hogy ne akarják a VÁROST látni! Nézze egykomám- így a munkásember- nem tudom, hogy mikor járt maga utoljára a városban…de a városban már nincs látnivaló, mert minden pénzt ide építenek be. Itt fog csillog-villogni minden, a többi omlik, romlik, foszlik, málik…nincs látnivaló. Hiszékenyünk már egyre kevésbé hitt abban, hogy jó lesz ez neki. De a fogkrémet nem lehet visszatolni a tubusba!
- Alig ment el néhány esztendő, Hiszékenyünk már napirendre tért a beígérthez képest ötszörös fapusztulás sokkjából….hát a fejlődés áldozatokkal jár, amikor újra láncfűrészek hangjára ébredt. Még állt néhány fa, most azokat vágta a Fűrészes ember! Rohant is a jó lélek, hogy aszongya: Hát ezek a szegény fák meg mit vétettek kendnek, hogy illlyen kegyetlenül bánik el velük? Nekem ugyan semmit nem vétettek, de lássa csak a TERVET! „Újragondolták” a közlekedési utakat! Meg is keskenyítették őket, hogy több maradjon a zöld felületeknek! Ezek a fák itten pont útjában vannak az új útvonalaknak! Nem lehetne ott vezetni az új utakat, ahol a fasor megyen? Persze hogy nem! Különben is nézze meg az új, fiatal fáknak mindnek egyforma lesz a koronája, nem nőnek csak úgy kesze-kuszán, mint ezek a vénségek! Maga semminek nem tud örülni???!! De ember! A régi utak mentén voltak a régi hatalmas fákból álló fasorok! Én úgy szerettem őket, hogy még a fasoron belül is mind más volt! Egyénisége volt, sorsa volt! Na és? Majd lesznek új utak és új fasorok, új sorsok! Na de azok csenevész nyavalyások, még a kutya sem tud meghúzódni az árnyékukban! Majd megnő ez is…mondja a Fűrészes ember.
Hiszékenyünk szíve ezt már nem bírta elviselni! Egyébként is az évekig tartó építkezések, a kivágott fák okán a környéken már több volt a por, meg a szén-dioxid, mint a levegő. Hiszékenyünk levegő után kapkodott….majd a szívéhez kapott és meghalt.
Ha a mi emberünk illlyen hiszékeny nem lett vóna, a Városliget is tovább tartott vóna.
