Eltűnt a Ligetből Madárfejű Lajcsika

A Városligetben volt már minden, pénzért mutogatott szakállas nőtől motorversenyeken át szocialista népünnepélyekig, most Múzeumi Negyed lesz. Az egykori mocsaras terület és szőlőskertek helyén fokozatosan jött létre a legnagyobb pesti pihenő- és szórakozóterület; a plebsz és az elit együtt és mégis külön tette magáévá a Ligetet, mindig az aktuális politikai széljárásnak megfelelően. Kikapcsolódás, állami reprezentáció és a sör-virsli elmúlt száz éve: a Fortepan városligeti fényképeiből válogattunk.

Lövölde a városligeti Vurstliban, 1906-ban. Az akkor még Városerdőként ismert területen 1810 körül jelentek meg a mutatványosok, a XIX. század közepére ez lett a pesti népszórakoztatás fellegvára. A gyorsan növekvő város minden rétege megtalálható volt a Ligetben, de a Vurstli azért mindig is a szegényebbek világa volt elsősorban. Vasárnapokon cselédlányok és udvarlóik, kiöltözött suszterinasok, szivarozó napszámosok, heti robotban megfáradt gyári munkások lepték el a területet. A különféle attrakciók között eleinte a hagyományosabbak vitték a prímet: paprikajancsi, jósok, panorámások, de legnépszerűbbek már akkor is a szédületet okozó hinták és „ringspielek” voltak. A vásári rémségek, szakállas nők, Madárfejű Lajcsikák mellett a viaszfigurákkal teli Plasztikonban hírhedt budapesti gyilkossági jeleneteken is lehetett borzongani: „áldozat fehérneműben, fejéből dől a vér”, „Kiss a cinkotai rém”, „a Fehérvári úti gyilkos” bábuit kerülgették, akik leperkálták a belépőt.(Fotó: Saly Noémi / fortepan.hu)

1907-ben a jégpályán. Amíg a társadalom krémje a Vurstli alantasabbnak érzett mulatságait meghagyta az alsóbb rétegeknek, a jégpálya kifejezetten a jobb módúak ismerkedési terepe volt. Miután – úgy az 1870-es évektől – a hölgyek számára is megfelelő testmozgásnak tekintették már a korcsolyázást, a téli sport egyfajta meghosszabbított báli szezonra adott lehetőséget. A jégpálya csicsás, neobarokk csarnoka is a magasabb igények kielégítésére épült, a tó vízszintjét a hosszabb jégidő érdekében 60 centisre csökkentették. Gépi hűtésű műjégpálya ekkor még nem volt, de Budapest így is a korcsolyasport központja lett. 1895-ben itt tartották az első gyors- és műkorcsolya Európa-bajnokságot, az 1909-es városligeti világbajnokságon Kronberger Lili győzött, de megjelentek az első jéglabda csapatok is.(Fotó: Schoch Frigyes / fortepan.hu)

A tó, háttérben a Vajdahunyad vára, 1907. Bár az akkor még két nagy szigetet is körbeölelő Városligeti-tavat már az addig mocsaras terület első rendezésénél, az 1700-as évek közepén kialakították, mai formáját csak az 1896-os milleniumi kiállításra kapta meg. Az Ezredéves Országos Kiállítás a magyar államiság és nemzeti teljesítmény valaha volt legnagyobb reprezentatív csinnadrattája lett. Mikor a Népligettel és Lágymányossal szemben úgy döntöttek, hogy a Városliget legyen a helyszín, még csak ideiglenes építményekben gondolkodtak. A legtöbb kiállítási pavilont és a török kort idéző mulatóközpontot, a megkapó történelmi giccsként pompázó Ős-Budavárát később valóban lebontották, de a történelmi kiállításoknak helyt adó Vajdahunyad vára megmaradt. A kiállításra gyorsan, fából emelt eklektikus együttest népszerűsége miatt egy évtized múlva tartós anyagokból építették újra.(Fotó: Schoch Frigyes / fortepan.hu)

Kocsikázás 1915-ben, háttérben a Kis Színkör. A Ligetben 1879 óta több színház is működött. Eleinte inkább német nyelvű darabokat játszottak, de Pesttel együtt hamarosan a színjátszás is nyelvet váltott. A Liget az olcsó, a közönséggel szemben nagy igényeket nem támasztó népszínművek közege volt. Könnyű zenés-táncos darabok, operettek, varieték és kabarék voltak műsoron az 1904-ben alakult Kis Színkörben is. Csak nyaranta játszottak, 4-től 9-ig főleg saját egyfelvonásosait vitte színre a népszerű komikusból direktorrá lett Sziklay Kornél.(Fotó: Párdányi Miklós / fortepan.hu)

Kajakozás ingben-mellényben, 1916-ban. Nem tudjuk, ki ez az úriember, aki a budapesti lakosságra ekkor már teljes erejével lesújtó háborús szegénységről tudomást sem véve csolnakázik a nyugodt víztükrön, feltehetően nem a frontról hazatérő egyszerű baka, pedig egyébként ők lepték el ekkoriban a Városligetet. Ingyenes állatkerti belépővel felvértezve töltötték itt a honvédek megérdemelt kimenőjüket, a sebesült katonák mankókkal is megrohanták a ringlispíleket. A mutatványosbódék jósnői a feltett kérdésekre bizonyára fejből is megfontoltan válaszoltak, a vészjóslóan kavargó jósgömbbe ekkor már nem volt értelme belenézni.(Fotó: Németh Tamás / Urai Dezső felvétele / fortepan.hu)

A Széchenyi fürdő 1926-os átépítése közben. Már az 1880-as években terveztek egy fürdőt a kor híres bányamérnöke, Zsigmondy Vilmos artézi kútjának kihasználására, de erre csak az utolsó békeévben, 1913-ban került sor. Az 51 magánfürdő, férfi és női népfürdők és gőzfürdők modernnek számítottak, de a Széchenyi mégis veszteséges volt, főleg mert nem épült meg a tervezett gyógyszálló és a strand sem. A strandfürdőt végül a háború után csinálták meg.(Fotó: Saly Noémi / fortepan.hu)

1927-ben a Széchenyi kapott egy új szárnyat, majdnem lett itt versenyuszoda is (aztán ez mégis inkább a Császárba került) de a fő újdonság a strand volt. A korabeli indoklás szerint: .„A legutóbbi 15 évben a szabadban való fürdés, az un. strandolás nagymértékben elterjedt, ami közegészségügyi szempontból igen örvendetes jelenség.” A régi kút vízhozama már nem volt elég, ezért a harmincas években egy második artézi kutat is fúrtak, ezzel a fürdő fűtése is megoldható volt.(Fotó: Fortepan / fortepan.hu)

A Városligetben már az 1880-as években is tartottak vásárokat, de a terebélyesedő, országosból nemzetközivé lett események egyre inkább ütköztek a terület elsődleges pihenőfunkciójával. A Tavaszi Vásárok helyébe 1925-től a minden ében megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásárok (BNV) léptek. A nagy érdeklődés miatt ezek már bőven kinőtték az Iparcsarnokot, még a Műcsarnokot is elfoglalták: itt 1929-ben például rádiókat állítottak ki műalkotások helyett. „Nyilvánvaló, hogy ez a megoldás, amellyel vásárterületté tesszük a Városliget egyes utszakaszait, nem mondható ideálisnak sem a város, sem a vásár szempontjából. Elodázhatatlannak kell ezért most már tartanunk Budapest uj és végleges kiállitási területének létesitését” – írták már ekkor; de a BNV csak 1974-ben költözhetett ki Kőbányára.(Fotó: Fortepan / fortepan.hu)

Autóverseny állomása a Vajdahunyad váránál. 1931 tavaszán nagy autóshetet rendeztek Budapesten, városligeti központtal. A Műcsarnokban volt az autós-motoros kiállítás, de a csúcsesemény két grand prix, a nemzeti és nemzetközi csillagtúra volt. Előbbin Gibraltárról indulva, meghatározott szintidő alatt, 45 km/h-s átlagsebességgel kellett Budapestre érni. A kapcsolódó versenyen „a Bugatti-gyár elit-teamje”, a Peugeot-ok, Maseratik és a Mercedes-Benzzel versenyző Caracciola voltak a fő esélyesek, de a nemzetközi arisztokrácia is képviseltette magát.(Fotó: Vojnich Pál / fortepan.hu)

1935-ös légi felvételen a még parkos, virágágyásokkal díszített Hősök tere. A térre bekanyarodik az Állatkerti körút fasora is. Nem látszik jól, de az Andrássy út végén a buszmegálló kialakítása azért mutatja, hogy ekkor még baloldali közlekedés volt Magyarországon, a Jobbra tarts!-ot csak 1941-ben hirdették ki.(Fotó: Szent-Istvány Dezső / fortepan.hu)

„A magyar bor erőt ad és kitartásra buzdít!” A Városliget helyén kétszáz éve meg a pesti német polgárok szőlei nőttek, de ehhez az 1940-es kiállítás és vásár szlogenjeinek már nem sok közük van. „Alkalmazkodj a háboru teremtette viszonyokhoz!”(Fotó: Fortepan / fortepan.hu)

Zsákmányolt szovjet I-15 Csajka vadászgép roncsa az 1942-es Nemzetközi Vásáron. A magyar hadi dicsőség jegyében kiállított kétszárnyú „Sirályt” civilek és katonák szemrevételezik, néhány hónappal a Don-kanyar előtt.(Fotó: Angyalföldi Helytörténeti Gyűjtemény / fortepan.hu)

Pompás üde borvíz, horogkeresztes lobogók és cserkészlegények az 1943-as kiállításon. Középen, a sziklákon álló leányok a Sió tündér regéje szoborcsoport alakjai. A szökőkút-szoborrendszert Fáy András balatoni tündérvilágról szóló, ősmagyar regének mondott legendája ihlette. Az Iparcsarnok előtt felállított mű a milleniumi kiállításra készült el, a harmincas években felújították. A szökőkúthoz hatalmas, 700 négyzetméteres medence tartozott, hétvégenként az esti díszkivilágításban Pest nagy látványossága volt. Darabjait a háború végén széthordták, helyén épült később a Petőfi Csarnok.(Fotó: Fortepan / fortepan.hu)

A BNV 1948. júniusi megnyitóján Rákosi elvtárs beszél. Az esemény másnapján egyesült formálisan a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt, végképp eltemetve a többpártrendszer és a demokratikus Magyarország illúzióját. A Városliget a háborúban súlyos károkat szenvedett, ’45 januárjában napokig dúltak a harcok a Ligetben, az állatkerti állatokat a katonák és az éhező lakosság jobb híján megette. A ligeti romokat teljesen csak 1949-re számolták fel.(Fotó: Rádió és Televízió Újság / fortepan.hu)

A háború utáni első trolibuszvonal átadása a Városligeti fasorral szemben, a Magyar Rendőr belügyi fotósának szemével. A Sztálin 70. születésnapján forgalomba helyezett, a Generalisszimiusz tiszteletére a 70-es számot kapó járat azóta is a Kossuth tér és az Erzsébet királyné útja között közlekedik, a számozása is megmaradt. A 70-es a Városligeti fasorral szemben, a köröndnél érte el a Városligetet, ez volt akkor a Liget egyik központja. Miután a Felvonulási tér és a dísztribün építése félbevágta, a körönd elvesztette a jelentőségét.(Fotó: iMRe / fortepan.hu)

Városligeti sportnap, férfi futóverseny. Háttérben az egykori Iparcsarnok helyén kialakított pavilon. A kommunista hatalomátvétel után a Vajdahunyad várából szovjet mintára Úttörőpalotát akartak csinálni, hogy a kispajtások nevelése az iskolai tanórákon kívül is szocialista szellemben folytatódhasson. A gótikus ívek alatt többek között fémmegmunkáló műhelyt hoztak volna létre, de a tervekből végül nem lett semmi, idővel a Mezőgazdasági Múzeum is visszaköltözhetett az épületbe.(Fotó: Kovács Márton Ernő / fortepan.hu)

Az 1949-es Budapesti Őszi Vásár polgárinak tetsző látogatói sörrel és zsírpapírba csomagolt elemózsiával. Egy oszlopon még a Kossuth-címer látható, de azt néhány héten belül országszerte leváltotta a Rákosi-féle búzakoszorús, kalapácsos változat.(Fotó: Nagy Gyula / fortepan.hu)

1956. december 4-én több ezer nő tartott néma tüntetést a Hősök terénél az egy hónappal korábbi szovjet bevonulás és a forradalom erőszakos leverése ellen tiltakozva. Az „asszonyok tüntetése” egyfajta magyar Indignados mozgalomként az egyik legmegrendítőbb protestálás volt az elnyomással szemben. A Műcsarnoknál szovjet páncélautók állták el az asszonyok útját, ezért hátulról, a Városligeti-tónál kerültek, hogy eljussanak a Névtelen katona emlékművéhez. Akadt, aki bevásárlókocsival, más babakocsival, de olyan is volt, aki tolókocsival jött. Esett az eső, „A magyar anyák – hőseinknek” feliratot lemosta a víz a síremlékre tett papírlapról.(Fotó: Nagy Gyula / fortepan.hu)

Etetés levert forradalom után. Az ötvenes években egy cipőfelsőrész-készítő munkást tettek meg állatkerti igazgatónak, ehhez képest a hatvanas években sokat fejlődött az intézmény Anghy Csaba vezetése alatt, bár arról ő valószínűleg legfeljebb csak közvetve tehetett, hogy kiselefánt és orrszarvú is született itt ezekben az években.(Fotó: Németh Tamás / fortepan.hu)

A korábbi Angol Park háború utáni sorsa kicsiben sok mindent elmond arról, ami az országgal történt. Előbb a jaltai megállapodást majdnem leképezve kétharmadnyi szovjet tulajdonba került, a maradék névlegesen angol kézben maradt. 1950-ben aztán államosították, és a Vurstlival összevonva az intézményt átnevezték Vidám Parkká. Rendezésével „a dolgozók szocialista szellemű szórakoztatását” kívánták biztosítani. A szellemvasútból ugyan csak A tanúban lett a Szocialista Szellem Vasútja, a valóságban is átkeresztelték: viharvasútként a természet erőit volt hivatott bemutatni. A csodacsónak Kína gazdasági átalakítását propagáló képek között úszott, a barlangvasút utasai a régi és az új falut ismerhették meg, a végállomás előtt Moszkva és Budapest képei lógtak; csontvázakkal nem ijesztgették a dolgozókat, pedig volt belőlük raktáron bőven mindkét országban. Az elvarázsolt kastély „a letűnt uralkodóosztályokat figurázta ki”.(Fotó: Kotnyek Antal / fortepan.hu)

A hatvanas években már automata játékok voltak is a Vidámparkban. 1965-ben lett gokart, öt évvel később külföldi játékok is; a gyerekek között legnépszerűbbek a Játékház elektronikus játékai voltak. Komolyabb fejlesztések viszont nem lettek, így a park kínálata lassan elmaradt az igényektől. A Szovjetunióból hozott óriáskerék szállítás közben Záhonynál megsérült, ettől talán függetlenül 1962-ben ketten sérültek meg, amikor eltört a kerék tengelye, és a megrémült utasok leugráltak a magasból.(Fotó: Fortepan / fortepan.hu)

A városligeti cirkusz első aranykora még a századelőn volt. Akkor az orosz tulajdonú Beketow Cirkusz külföldön is ismert volt, maga Ferenc József kétszer is megtekintette a látványos állatszámokra épülő előadást. Ebben az időszakban még valódi bikaviadalokkal is próbálkozott egy vállalkozó a Városligetben, a második világháború után viszont már csak bikaviadal-paródia volt műsoron az államosított Fővárosi Nagycirkuszban. Ezen az 1965-ös képen még a régi cirkuszépület bejárata látható, egy évvel később megkezdték a bontását; néhány év sátorozás után ’71-ben nyílt meg a ma is álló épület.(Fotó: Urbán Tamás / fortepan.hu)

Mint minden évben, 1967-ben is a szovjet pavilon volt a legnagyobb a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Bár a szovjet valósággal szemben itt nagy árubőség volt, a látogatókat sokkal jobban érdekelte a Roosevelt-szobornál felállított amerikai pavilon. A Városliget jelentős részét elfoglaló BNV a fogyasztási cikkek nagy választékát állította ki, a külföldi újdonságok tömegeket vonzottak a hatvanas-hetvenes években. Hangulatfestőnek is kiváló a hirdetőoszlop a Gazdálkodj okosan látványvilágát és ethoszát idéző OTP-plakátokkal.(Fotó: Nagy Gyula / fortepan.hu)

Az Anonymus zenekar az Anonymus-szobornál. Az 1963-tól 70-ig működő (majd negyven év után újjáalakuló) együttes slágerzenét játszott, az elsők között hozták be a rythm and bluest Magyarországra.(Fotó: Fortepan / fortepan.hu)

A lerontott Kádár-kori vendéglátásban kivételnek számított az elitigényeket kielégítő Gundel. A külsőségeiben a háború előtti formavilágot őrző reprezentatív éttermet elsősorban illusztris külföldi vendégek és a politikai elit látogatta, itt bonyolították le a protokolláris pártrendezvényeket is. A vendégekről húsznál is több pincér és szakács jelentett rendszeresen az állambiztonságnak. A közönségnek a kor legjobb prímásai húzták, ezt az úri hagyományt az MSZMP vezető nótás kedvű vezető káderei is átvették.(Fotó: Fortepan / fortepan.hu)

Kombi 1200-es Zsiguli az 1972-es BNV-n. A Fiat 124 alapján gyártott szovjet kocsit ekkor hozták be Magyarországra, az egyszerű vásárlónak persze még éveket kellett várnia, hogy sorra kerüljön a Merkurnál, és boldog tulajdonosa lehessen a strapabíró népautónak. A zöldségesek kedvence körül megannyi csodás részlet: a szakértői pillantások, a hajsimítós-aktatáskás tervezgetés mellett a klasszikus stílben kivitelezett, hátratett kézben gumibotos rendőrjárás is figyelemre érdemes.(Fotó: Nagy Gyula / fortepan.hu)

A magyar nép türelmesen várja, hogy megnyíljanak előtte a fogyasztás kapui. A Szinjei Merse Pál Majálisát a létező szocializmus sorbanállás-kultúrájával vegyítő ’74-es jelenet a monstre városligeti vásárok záróepizódja, a következő évtől a BNV-k az új kőbányai vásárvárosba mentek át.(Fotó: Urbán Tamás / fortepan.hu)

1980. április 4-i ünnepség a Dózsa György úton, a Gorkij fasor torkolatánál. „Hazánk felszabadulásának 35. évfordulója” alkalmából katonai díszszemlét és (nem teljesen spontán) ifjúsági felvonulást tartottak. Párhuzamos különidejűség: másnap a Planetáriumban Űropera címmel megnyitották az első hazai lézer multimédia kiállítást.(Fotó: MHSZ / fortepan.hu)

Összetorlódott idők 2.: a vajdahunyadvári Jáki kápolnánál szovjet tisztek ismerkednek a kapuőrző oroszlánnal, 1980-ban.(Fotó: Fortepan / fortepan.hu)

Szilveszteri tévéfelvétel a Pecsában. A Petőfi Csarnok (Pecsa) az ország első ifjúsági szabadidőközpontjaként Karthago-koncerttel nyitott 1985-ben a volt BNV helyén. Ezen csak pár százan voltak, nem úgy, mint két évvel korábban a városligeti szánkózódombon, az István, a király ősbemutatóján, amit 120 ezren néztek meg. A Pecsának eleinte egész kedvező építészeti kritikái voltak, de igazán senki nem szerette meg a helyet. A „Múzeumi Negyed” projekt keretében a Petőfi Csarnokot hamarosan lebontják, a kulturális-turisztikai élményparkra irányuló, erősen vitatott gigaberuházás radikálisan átszabja majd a Városligetet.(Fotó: Rádió és Televízió Újság / Fehér Bertalan felvétele / fortepan.hu)

A nagyon érdekes írást és fotókat Mészáros Ödöntől kaptuk.