Lycium fa,
ördögcérna, goji bogyó?

Egy református biológia tanár nem hagyhatja ki, hogy a Lycium fát meglátogassa Debrecenben. A története a tájékoztató táblán olvasható:
Hála és tisztelet Bálint papnak (kinek születési és halálozási dátuma sem maradt fenn, és Török Bálint (1527-1618), a város földesura hozta magával Pápáról 1536-ban) és a helyi reformátusoknak, amiért ebből a cserjéből fára emlékeztető alakzatot neveltek, és őrzik, gondozzák (így megakadályozva, hogy ellepje a környéket). Magától ennek a cserjének ugyanis semmi hajlandósága nincs a „fává növekedésre”. Ne tekintsük hát a természet csodájának, de tekintsük az emberi akarat és jó szándék diadalának.

A legendák szépségét nem homályosíthatja el olyan hűvös logika, hogy mit keresett a vita hevében Ambrózius, pápista pap kezében a lycium cserje egy ága. Pedig biztosan megírásra lenne érdemes a történet: egy kínai, a Himalája hegység lábánál élő növény útja Debrecenig az 1500-as évek táján… Szeretnék a múltba látó történetmesélő lenni.

Szilágyi Sámuel püspök úr sem élhetett hivalkodó házban, ha ez a „fa” árnyékolta az ablakát. A lycium cserje nem nőtt ugyan fává, de a református vallás meggyökerezett, és hívei tiszta szívvel követik a reformátorok tanításait. Lutherhez hasonlóan elítélik a főpapság mértéktelen költekezését, erkölcstelen életét, a búcsúcédulákon keresztül megvalósuló vagyongyarapodást. Meggyőződéssel valljuk, hogy Isten és ember között nincs szükség közvetítőre. A templomokban nincs szükség fényűzésre, mert elvonja a figyelmünket a lényegről. A kálvinisták eltávolították a templomokból a festményeket, szobrokat, és az egyszerű, munkás életben látták az üdvözülés útját.

Szerencsére bölcsen nem zárattuk be a színházakat és más szórakoztató helyeket.

Hol találjuk ezeket az utódokat? Kis túlzással azt mondhatnánk, hogy minden gondozatlan útszélen, árokparton, vasúti töltésen. Dísznövénynek ültették egykor (ma is árulják), és kivadult. Magról és gyökér sarjakról egyaránt terjed. Hivatalos néven Lycium chinense. Van neki szép magyar neve is: ördögcérna! A debreceni cserjén is látjuk, hogy milyen kuszán nőnek a hajtásai. (NINCS törzse, ezért sem fa!)

De nézzük meg a szabadon növő társait. Ugye, hogy pontosan olyan, mintha maga az ördög tekergetné, csavargatná a hajtásait! Örültünk is ennek a „kínai jövevénynek”, mert „gondozást nem igényel”. Ültették hát mindenhova. Ha gondozást nem igényel, hagyhatjuk szabadon és korlátlanul elterjedni? Sajnos hagyjuk, holott máris túlszaporodott! Irtani kellene, nem ültetni! Ugye, hogy milyen sokat változott e növény megítélése 4-500 év alatt?!

Na de hogy jön ide a goji bogyó?

Úgy, hogy ennek az ördögcérnának, lyciumnak a szép virága nyomán, szép piros bogyó termései lesznek. Innen a farkasbogyó elnevezés. Akik fiatalító elixírre vágynak, meg akarják őrizni az egészségüket, lassítani az öregedést, mélyen a zsebükbe nyúlnak, hogy megvehessék a kínai goji bogyót! Aszalt állapotban, ivólében, krémben, kapszulában kapható a minden betegséget távol tartó, kínai csodakészítmény.

A magyar szak szakirodalom szerint a termés, a levelekkel együtt mérgező, hallucinogén vegyületeket tartalmaz. A mérgezés tünetei: pupillatágulat, nyálkahártya kiszáradás, szapora szívműködés, izgatottság, ritkábban légzésbénulásos halál. Legyünk tehát óvatosak, ha a közeli vasúti töltésről, vagy üres telekről leszüretelnék a termését!

És ha mérgező, akkor milyen feldolgozás után lesz belőle csodaszer? Vagy mit tartalmaznak a csodakészítmények? Esetleg a hatóanyagok szintetikus változatát? Ha valóban ennyi csodabogyót leszüretelnének a termőhelyeken, már régen kipusztulás fenyegetné, nem a túlszaporodás! Több a kérdés, mint a megnyugtató válasz. De így járnak azok, akik mindenáron egzotikus gyógynövényekkel akarják orvosolni gondjaikat. Mennyivel más a marketingje, mintha azt írnák: egy kivadult, útszéli gyomcserje termését használják! Lehet, hogy a debreceni cserjét ültető Ambrózius pap is fogyasztott a hallucinogén termésből? Nem tudhatjuk.

És én mit sajnálok?

Azt, hogy a reformált vallás fantasztikus tanításai nem terjednek olyan gyors ütemben, mint ahogyan a goji bogyó csodatévő hatásáról szóló hiedelmek. Még olyan lassan sem, mint az országot lassan elborító idegen növények ismerete.