Titkár: +36/30/9-642-179 [email protected]
Oldal kiválasztása

Hunfalvy János 200 éve Nagyszalókon született 1820. június 9-én, és Budapesten 1888. december 6-án hunyt el. Német anyanyelvű földműves család fia. Édesapja latinos műveltséggel bírt. A faluját a tatárjárás után szász hospesek alapították. Római katolikus temploma gótikus, 13. századi, a 15. században átépítették. Az evangélikus temploma 1788-ban épült barokk-klasszicista stílusban. (Fivére volt Hunfalvy Pál – 1810-1891- nyelvész, történetíró. a magyarországi összehasonlító finnugor nyelvtudomány egyik megteremtője. MTA-nak és a Kisfaludy Társaság tagja. A Magyar Néprajzi Társaság első elnöke.)

Hunfalvy János földrajztudós, egyetemi tanár. 1859-ben tartotta MTA székfoglalóját, ahol elsőként földrajzi témát választott, és 1865-től rendes tagja, 1887-ben igazgatója volt. (Fotója: hu.wikipedia.org.)

Tanulmányait 1832-től Késmárkon az Evangélikus Líceumban folytatta. 1835-ben beíratták a miskolci evangélikus gimnáziumba, ahol elkezdett magyarul tanulni. Ekkoriban lett a Tátra alji Hunsdorfer fiúból Hunfalfy. Itt Podmaniczky Károly két fiával Árminnal és Frigyessel együtt tanul, Pál bátyja a családnál nevelősködik. Frigyes (1824-1907) később Pest-Buda, majd Budapest fejlődésének fő támogatója, és a Fővárosi Közmunkák Tanácsának 32 évig alelnöke volt. (1870-ben alapították.)

Ekkor már magyar, szlovák, német nyelvet beszél, de jártas a latin és francia nyelvekben is. Eperjesen jogot és teológiát tanult. Itt ismerkedett meg Greguss Ágosttal, Szemere Bertalannal (1812-1869) Pulszky Ferenccel (1814-1897) a reformkor neves politikusaival. Gyakran a Dessewffy család gazdag, értékes könyvtárában olvas. Nyelvtudását az angollal és göröggel bővíti, de a héber, spanyol és olasz nyelvekkel is foglalkozik. 1838-tól Pestre költözik, és az Athaneumnak dolgozik.

1841-ben a két testvér névváltozási kérelmet nyújt be Pest-Pilis és Solt vármegyéhez, hogy Hunfalvira változtathassék a nevük, amit 1842-ben engedélyeznek. Ők már korábban is Hunfalvynak írták. 1845-46-ban pedig a berlini és tübingeni egyetemeken képezte magát. Hazatérte után, 1846 nyarától, a késmárki jogakadémia tanára, ahol Pál bátyja már 1842-től a jogi tanszéken tanít. A berlini egyetemen Karl Ritter (1779-1859) földrajztudós, geográfus munkáját választotta példaképének. Később a Rajna vidékén, Belgiumban és Hollandiában járt tanulmányutakon.

1848-ban részt vett a szabadságharcban: a késmárki és szepességi nemzetőrség megszervezésében, és nemzetőrnek állt, ezért börtönbe zárták. Hét hónapig az eperjesi börtönben raboskodik ítélet nélkül. 1850-tavaszán szabadul. Néhány hónapig el sem hagyhatja a várost, csak ősszel mehet vissza Késmárkra, ahol egy évet a líceumban tanít. De ismét felfüggesztik, és rendőri felügyelt alá helyezik. 1852 őszétől Bácskába utazik, is újra nevelőnek áll. Itt ismerkedik meg Leiningen Westerburg Károly (1819-1849) aradi vértanú tábornok özvegyével, aki gyermekei nevelésével bízza meg. Velük 1853-ben Pestre költöznek.

1851-52-ben megjelent a három kötetes Egyetemes történet c. írása. Ez tudományos sikert hozott,1877-ig hétszer adták ki. A Család könyve c. folyóiratot 1855-től Greguss Agosttal (1825-1882, egyetemi tanár, az MTA tagja, esztéta) szerkesztették. 1856-64 között megjelenik a Magyarország és Erdély eredeti képekben c. három kötetes nagy munkája, amit Rochbock Lajos több mint száz képével illusztrált. Ez Hunfalvy történelemre, művészettörténetre, néprajzra, földrajzra kiterjedő írásaival máig az egyik legjobb színvonalú országbemutatás.

1857-ben felhagy a nevelősködéssel, és feleségül veszi a budai gyógyszerész Schmidt család Hermina leányát. A 19.században új szakasz indul, a földrajzi felfedezésekben. Levelezésbe kezd Magyar Lászlóval, akinek kiadja a naplóját, kutatási eredményeit, térképeit, rajzait. Segíti Karacs Ferencnek (1770-1838) a kiváló rézmetszőnek az európai országokat ábrázoló térképlapjai atlaszba kötve megjelenhessenek.

Az MTA-nak 1858-tól levelező tagja, de 1859. június 6-án tartja székfoglalóját földrajzi témából. 1861-68-ig az Akadémia Statisztikai Bizottság kiadványának szerkesztője. Tudományos munkásságának legfontosabb témája a földrajz.

1860-ban az Akadémia megbízza Magyarország természeti viszonyainak leírásával. Ez hiánypótló munka, I. kötete 1863-ban, a II. 1864-ben, a III. 1865-ben jelenik meg. Ezért a kitűnő európai színvonalú művért Marczibányi-díjjal jutalmazták. (A Marczibányi-díjat Marczibányi István (1752-1810) végrendeletének értelmében birtokai jövedelméből 1815- április 20-án létrehozott 50 ezer forintos alapítványból ítélték oda magyar tudományos és irodalmi munkák, valamint nyelvtudományi pályázatok jutalmazására. A díjat a család több más tagja is növelte. 1847-ig a Marczibányi Intézet, később 1944-ig a MTA kezelte. 1815-1830 közt a Magyar Nemzeti Múzeum éves közgyűlésén került sor a kiosztására. 1831-1845-ig nem osztották ki. Az utolsó átadás 1944-ben volt. A családja Arad, Csanád és Szerém vármegye gazdag földbirtokosa volt. Pozsonyban, Nagyszombaton végezte iskoláit, Egerben jogot tanult.1800-ban I.Ferenc magyar király és osztrák császár udvari tanácsosává nevezte ki, ezért Pestre, majd Budára költözött. Mecénási tevékenysége: a Ludovika Akadémiának 50 ezer Ft-os támogatást nyújtott, Budán a Császár fürdőt megvásárolta és az Irgalmas rendieknek adományozta kórház és menhely létrehozására, az Erzsébet apácáknak házat építtetett Budán, régiséggyűjteményét a MNM-ra hagyta, Léván piarista gimnáziumot alapított, több templom felújítását támogatta.)

A budai Politechnikumban 1861-től a földrajz, statisztika és a történelem tanára.

 (1782-ben II. József alapította Geometricum Institutum névvel. A vári dézsmaházban kaptak elhelyezést először, majd leköltözött az iskola a Ferenciek kertjében álló régi kisebb épületbe. Pesten több helyen kaptak elhelyezést, sőt kis időre újra Budára került.59 évig működött. 1850-ben az Ipartanodával (alapítva 1846.nov.1. V. Ferdinánd) összevonták. Ferenc József császár az Indusrieschulét Joseph Polytechnikum néven 1856. szeptember 30-án felsőfokú tanintézetté emelte. A tanulmányi idő négy év volt. 1860-ban visszaállították a magyar nyelvet, és Stoczek József fizikus (1819-1890) lett az iskola igazgatója.1863-64-es tanévtől az építészeti tanszék első vezetőjének Szkalnitzky Antalt nevezték ki (1836-1878).

1872-től a Ferencvárosban a Nágel házba, ami a Lónyay és a Gönczy Pál u. sarkán áll, nyitották meg a világ első műszaki Egyetemet 1872.nov. 6-án. Ebben az épületben kapott helyett a Budáról elköltözött Politechnikum is. Az egyetem 1882-ig működött és a kor legjelesebb mérnökei tanultak és oktattak. (Csonka János, Bánki Donát, Zielinski Szilárd. Steindl Imre, Schulek Frigyes és Hyeronimi Károly a budai politechnikumban tanult.

1867-ben a kiegyezés után Házmán Ferencnek Buda első polgármesterének (1810-1894- Amerikából hazatéréséig, első városi tanácsnok, aki a budai tanácsteremben magyarul szólalt fel, Buda és Pest egyesítőjének egyik első kezdeményezője.) Hunfalvy János volt helyettese itthon.

1870-től az újonnan létesített földrajzi tanszék első tanára az egyetemen, Eötvös József kultuszminiszter nevezte ki Ez azt jelentette, hogy tanszék felállítását neki kellett megszerveznie. (1871-ben az Első Nemzetközi Földrajzi Kongresszus Antwerpenben volt. Részt vett a Hágában, Szentpéterváron, Párizsban, Londonban, Velencében és Rómában megtartott statisztikai és földrajzi kongresszusokon is.) Ő képviselte, mint a téma legjobb ismerője a magyar földrajzot külföldi konferenciákon, és több nyelven beszélt.

A tanszék 4. volt Európában, Párizs, Berlin és Göttinga után. Itt 18 évig tanított. Több mint 100 hallgatónak adott elő heti 5-10 órában a földrajz legkülönbözőbb témáiban.1871-ben Tóth Ágoston (1812-1889) térképésszel megkezdi a Földrajzi Társaság megszervezését. 1872-ben a Magyar Földrajzi Társaság egyik alapítója és haláláig elnöke. A leíró földrajzot alkalmazta. Hazánkra vonatkozó része ma forrásértékű. Pl. Magyarország és Erdély eredeti képekben I-III. kötet 1855-64. Pest és környéke,1859, amit Rochbock Ludvig illusztrált. (1824-1893- nürnbergi festő és rajzoló). Ő 1855 körül dunai látképek sorozatát rajzolta. 1856-63 között Magyarországot utazta be, tájakat és építményeket örökített meg sok metszeten és akvarellen. Rajzairól német mesterek acélmetszeteket készítettek. Hunfalvy adatai megbízhatóak, művei forrásértékűnek számítanak. Ő adta ki Magyar Lászlónak (1818-1864), földrajzi felfedező Afrikából és Xantus Jánosnak (1825-1894) ornitológus Amerikából hazaküldött úti jegyzeteit. 50 kötetre tehetjük munkáinak és értekezéseinek számát. Írt több földrajz tankönyvet is. Keleti Károllyal (1833. Pozsony, 1892. Budapest, statisztikus) az Akadémia nemzetgazdasági és statisztikai közleményeit is szerkesztette. A Földrajzi Közlemények első száma 1873-ban, a három város egyesítésének évében, jelent meg először. Tagja az Országos Közoktatási Tanácsnak. A Társaság 1880-tól rendszeresen hirdetett ifjúsági pályázatokat. Az egyetemen 1875-76-ban dékán, 1887-88-ban rektori tisztséget látott el.

Élete második fő művét, amit öt kötetre tervezett, az Egyetemes Földrajzot csak az 1880-as években kezdte írni. 1884-ben jelent meg az I. Dél-Európát bemutató kötet, a II. A magyar birodalom földrajza, különös tekintettel a néprajzi viszonyokra 1886-ban. Mindkét munkája remekműve a leíróföldrajznak. 1888. decemberében a megerőltető munka miatt az egyetemen rosszul lett és 6-án, 68 évesen tüdőgyulladásban elhunyt. A többi kötetet már ifjú munkatársa Thirring Gusztáv (1861-1941) Tátra-járó és kutató adta ki. az általános iskolákban és a gimnáziumokban is nagyobb hangsúlyt kellene adni hazánk földrajzának és néprajzának megismertetésére.

Budán, ahol lakott, utcáját Hunfalvyra nevezték át (2.sz. ház). Sírját a Fiumei úti Sírkertben a 9/2-1-25-MTA-parcellában találjuk. Előzőleg a Német-völgyi temetőben pihent, de ennek 1963. március 19-i felszámolása után hamvait és síremlékét átszállították a Kerepesi temető 9/II-es parcella első sorába.

Összeállította: dr. Horváth Péterné Város- és ipartörténeti csoport