Jeles évfordulók

2014 őszén „Ipartörténeti sétát” vezetek a Kulturális Örökségnapon. Ennek során a Gyár utca és környékén lévő 19. századi főleg gépgyárosok, de más szakmában is dolgozó iparosokról emlékezek meg. A Terézváros a Belvároson kívül a legsűrűbben lakott városrészünk volt. 1869-ben 74 ezer, 1880-ban már 110 ezer fő lakja. Az 1854-es térképeken a régi Váci országút, a hajdani Kerepesi út és a Lienien Graben (kb. a Rottenbiller u. vonala) között terült el. Csak 1882-ben választják le egy részét, ami az Erzsébet város nevet kapja. A kerület közepén a boltokkal zsúfolt szűk Király utca vezetett ki a Városligetbe. A még néhány meglévő 200 éves polgár- és kalmárházát ma is megcsodálhatjuk. Czigler Győző tervezte, 1892-ben elkészült Gozsdu udvar kávézóival pedig a turisták kedvelt találkozó helye lett. Az 1930-as évek elején a jellegzetes Orczy-házat az Országút elején lebontották. Itt volt a legnagyobb kereskedelem (korabeli börze) és áruforgalom, és zsinagógái is gyönyörűek. Az 1803-11-re elkészült, Kasselik Fidél tervezte Teréz templomőrzi a régi Redout csillárjait. Tornyát 1871-ben Ybl Miklós,(1814-1891) tűzfigyelő ráccsal tervezte. Legendás a nagymező utcai színházak és kabarék világa, amit nagy íróink is megörökítettek. Krúdy Gyula is itt lakott a templommal szemben, egy romantikus stílűépületben. A Gyár utca (Fabriken Gasse) már 1830-ban nagy szélességben húzódott a Terézváros szélén. Az 1850-es évekre már a Városerdőig lakott volt és körülötte számtalan majorság terült el. Az Indóháztól a Király utcáig sorra épültek meg a hazai iparosok műhelyei, hogy termékeikkel kiszolgálják a kor emberét.

A 19. század elején, Pesten is elindult az iparosodás. Ezeknek, a kisebb üzemeknek működéséhez a város szélére adtak ki engedélyeket. A mai Jókai utca, az 1780-as évektől már GYÁR utca néven ismeretes. Igen nagy területet neveztek így, a körút még nem létezett. Az Árok utcáig (Csengery), ide számozták a mai Podmaniczky u. és a Kőműves u. (Sugárút elődje) közötti részt. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa 1874-ben a nevet megerősítette. Ekkor még a Külső Váci út jobb oldala és Lehel út a Terézvároshoz tartozott.

A Gyár utcát követve a 19. sz. elejétől a 20. sz. elejéig 100 év magyar ipartörténetével ismerkedhetünk meg . A következő sorokban egy vázlatos kis magyar ipartörténet következik: 1803-ban Röck István megalapítja gépműhelyét Budán. 1805-ben Resicán a vasműben (Krassó-Szörény megye) nagykohó kezdi működését. Pesten ugyanez évben Vogel Sebestyén bútorgyára kezdi működését. 1816-ban Bernhardt Antal Carolina nevűhajója Komáromnál, később Pesten szeli át a Dunát. 1835-ben Óbudán Széchenyi kezdeményezésére elkezdődik a hajógyár építése a kikötővel. Első hajójuk az Árpád még fatestű, de a „Széchenyi” már fémből épült. Ez évben Gácson az első gőzgéppel termelő posztógyár is üzemel. 1840-től az országban már 25 cukorgyár termel. Valóságos répacukor láz indul. Pesten a régi Váci krt. és a Lipótváros sarkán is beindul Kunig József cukorgyára. A Cukoregylet elnöke gróf Batthyány Lajos. 1841-ben Széchenyi kezdeményezésére elkezdi működését az első pesti Hengermalom. Ezt követően Pest a malmok városa lett (Blum, Haggenmacher, Pannónia, Unió, Concordia, Gizella malmok stb.). Mineapolis (USA) után a második helyen van a liszt kivitelünk. 1841-ben Pesten megalakul a Magyar Ipartestület. 1842. aug. 24.: a Lánchíd alapkőtétele. 1843: Jordán Gáspár bőrgyárat és Kölber Jakab kocsigyárat létesít. 1844-ben megalakul a Védegylet. Kossuth Lajos: „Ipar nélkül a nemzet félkarú óriás”. 1846-ban Vácra, majd 1847-ben már Szolnokra megy a vasút. 1848-ban már 49 gőzös és 137 uszály járja a Dunát. 1853-ban 616 kereskedővel megalakul a Lloyd Társaság. 1857-ben Clark Ádám átadja a Vár alatti Alagútját. 1862-ben gyáralapítási engedélyt kap Schlick Ignác a Gyár utcában. (1843-ban a Vízivárosban, majd a Két nyúl -Lónyai- utcában volt kisebb műhelye. Egy ideig az Óbudai hajógyár öntödéjének is vezetője.) 1845-ben Ganz Ábrahám önállósodik Budán. 1866-ban a Széna tértől (ma Kálvin tér) a lóvasút jár Újpestig. 1856-ban a gázgyártás is beindul. 1861-ben megy a vonat Kanizsára a Déliből. Az 1867-es Kiegyezéstől az 1873-as városegyesítésig, a Gründerzeit ideje alatt, felgyorsult a gyár- és bankalapítások száma. 1871-ben felépül a Diósgyőri Vasgyár és a Fiumei kikötő. (Itt van 1827-től a papírgyártás központja.) 1873-ban a Fogaskerekű is kapaszkodik a budai hegyoldalon. 1874-re elkészül a Fővámház, 1884-re az Operaház, mindkettő a 200 éve született Ybl Miklós (1814-1891) építészünk kiemelkedő alkotása. 1876-ban átadják a Margithidat, 1877-ben a Központi (Nyugati) pályaudvart. 1881-től 1877-ben a Központi (Nyugati) pályaudvart. 1881-től telefonhírmondó is megszólal. 1883-től fellendül a textilipar, 300 ezer embert foglalkoztatnak. 1884-ben indul az első vonat a Keletiből Ruttkára. 1885-ben átadják a Sugár utat, majd 1896-ra a Nagykörutat. Zipernovszky Károly mérnök és Mechwart András (a hengerszék feltalálója) mellett a Ganz és Tsa cégnél többpólusú áramfejlesztő gépeket gyártott. 1887-ben az első villamos is elindul (10 km-es sebességgel) a pályaudvartól a  Király utcáig. A következő években a vonalak tovább szélesednek. A Schlick-gyár alig győzi a villamosok gyártását (Ganz motorokkal). 1890-ben szabályozzák a Vaskaput a hajózás számára. 1896-ban a Ferenc József hidat is átadják. 1904-ben autót gyártunk. 1903-ban elkészül a régi, szépséges Erzsébet hidunk. 1908-14-ig, az I. világháborúig munkáslakások és tisztviselő telepek (Weke
rle stb.) épülnek a város peremén. A lakosság száma már egymillió körül van. A fejlődés igen gyors, Budapest a 16. helyről a 9. helyre kerül az európai
fővárosok között. Mindezt Klösz György (1844-1913) fotói örökítették meg az utókornak. A Monarchián belül már az ipari termelés megháromszorozódott a város egyesítése óta. De a zajjal járó és veszélyes gyáraknak a külső városrészekbe kellett költözniük. Ekkor volt a Váci út a magyar gépipar főutcája. Kőbányán, majd 1896-tól Weiss Manfréd működésével Csepelen is fellendült az ipar.(Weiss Bertold és Manfréd Első Magyar Conserv Gyárukat még 1882-ben a terézvárosi Lövölde téren indították be.) 1896-ban Magyarországon már 126
gépgyár működött 34271 fővel. Még 1885-ben megnyílt az Országos ipari és mezőgazdasági kiállítás, ahol bemutatkozhattak termékeikkel az akkori cégek. 1896-ban a Millenniumi Kiállításon már egész Európa Magyarországra figyelt. A város egy évszázados ipartörténeti virágzása az I. világháború (1914-18) után nagyjából lezárult. Mivel az ország jelentős gabonát termelő részeit is elcsatolták, a malomipar tönkrement, a vashámorok is külföldre kerültek, emiatt a húzóágazatnak számító gépipar is megrokkant. Az 1929-33-as gazdasági válság tovább mélyítette helyzetünket.

Induljunk el a Nyugati pályaudvartól. A régi indóház az osztrák Délkeleti Államvasút részét képezte. 1846.július 15-én ment ki az első vonat Vácra. Ennek tervezője W. Sprenger,építésvezetője ifj. Zitterbarth Mátyás volt. 1892-től a MÁV-é, és Nyugati pályaudvarként ismerjük. De ezt a francia Gustave Eiffel (1832-1923) bécsiirodájának mérnökei tervezték. A vasszerkezetű csarnokot a belga Teofil Seyrig, a pályaudvart August de Serres tervei szerint építették. Ez lett aMonarchia legnagyobb pályaudvara (az akkori világ 5. legnagyobbja volt), ami 1874-77 között épült meg. A kivitelezést a magyar Bernard Győző és Gyengő László mérnökök vezették. Minden alvállalkozó magyar volt. (Schlick, Ganz, Jungfer, Róth M., Depold L., Neoschlosz Ödön és M., Árkay S., Zellerin, Gregersen Gudbrand és mások.) A vasútépítés felgyorsításában, a dualizmus korában nagy szerep jutott Baross Gábornak
(1848-1892), a „vasminiszter”-nek. (Zóna tarifa rendszer, Fiumei kikötő, szakoktatás, tanonciskolák, gyárak alapításának támogatása stb.)
Itt megemlékezek a hazai vasipar egyik nagy alakjáról, Ganz Ábrahámról,aki 200 éve született Svájcban (1814-1867). Hazánkba jövet az első pesti Hengermalom öntödéjében Széchenyi István foglalkoztatta. 1844-ben saját öntődét kupoló kemencével épített a budai Kórház (ma Ganz u.) utcában. Munkájában fontos állomás volt az általa 1855-ben szabadalmaztatott kéregöntésű vasúti kerék, mely Európa sok országában volt népszerű. (1867-ben már az 100-ezredik ilyen kerék legyártását ünnepelték.)

A szomszédos régi Váci országúton (ma Bajcsy Zs. út) és az állomás körül sorra épültek ki a korai üzemek. Ekkor a Podmaniczky utcának a felső szakaszát Három Bárány utcának nevezték, amit a gyárak elköltözése után a Sugár úthoz hasonlóan gyorsan kiparcelláztak. Itt vásároltak lakóház és bérház ingatlanokat az alábbi tulajdonosok:

Megtekintjük a legendás Légrády testvérek nyomdájának a Korb és Giergl építészpáros által 1893-ban tervezett most felújított épületét. (A nyomda reformkori történetéről a BVE 2013.decemberi számában írtam. Leghíresebb lapjuk az 1879-ben újraindított Pesti Hírlap volt.) Az épület gyönyörű, öntöttvas oszlopos belsőfőudvarát Schlick Ignác (1820-1868) vas és ércöntő mester cége készítette. Az emeletek korlátai Jungfer Gyula (1841-1908) díszműkovács alkotásai. Jungfer Budapestet a legszebb kovácsolt vasrácsozatok és kapuk városává tette,(írta róla 1929-ben Divald Kornél.) Munkáit a Várban, a Fővámháznál, a Várkertnél, az Operaházban, az Országházban, a Vigadóban, a Nyugatiban, az Andrássy út sok palotájánál, bankoknál stb. csodálhatjuk meg. Műhelye a Berzsenyi u. 6. alatt volt, ma védettség alatt áll. 

Schlick Ignác (1820-1868) vasöntödéjét a Gyár u. 41-42. alatt 1862-ben Frey Lajos és Gerster Károly, a kovácsműhelyt pedig Feszl Frigyes (1821-1884) tervezte. A gyors növekedés és szerkezetváltás miatt 20 év múlva, 1882-ben a Külső Váci útra költöztek, ahol új kohó épült és nagy bővítés történt. A Schlick gyár munkái között megemlítem az Elevátor ház acélszerkezetét a Soroksári úton, a Millenniumi földalatti tartószerkezetét, a kocsik megépítését, a városligeti Kós Károly hidat, az Operaház színpadszerkezetét (tűzbiztonságosan), 781 villamos
motorkocsit, és 447 pótkocsit. Sok vasúti és közúti hidat terveztek és kiviteleztek. Árvízmentesítő munkálatokhoz (főleg a Tisza és mellékfolyóinál) átemelőket és szivattyúkat gyártottak le. Az Alföldön 6300 gát épült ki. Ezáltal a birtokosoknak 6,3 millió kat. hold vált szántófölddé. A város akkoriban tért át az épületeknél a faszerkezetek felszámolására és öntöttvas tartószerkezetek beépítésére, amit nagyrészt a Schlick gyár végzett. A Káposztásmegyeri Vízműtől városba tartó vízvezetékek többsége is a gyárukban készült. Ők gyártották le a
Bazilika, az Országház, az Iparművészeti Múzeum kupoláját. Számtalan köztéri és beltéri szobrot öntöttek ki először itthon. (Deák Ferenc, Ybl Miklós, Károlyi Gáspár, Kisfaludi Károly, Bazilika és Országház spiáter szobrait stb.) 1869-ben Részvénytársasággá alakultak. Vője, Langenfeld Frigyes igen képzett öntőmester volt, akinek bérpalotája a Podmaniczky utca 16. sz. alatt (itt bemutató terem is volt) méltón példázza az öntöttvas oszlopok remek felhasználását. Az alapító fia, Schlick Béla 1899-ig, Orphanides János pedig az 1927-es Ganzba való beolvadásig szintén vezérigazgatóként vezette a gyárat. 

Schlick Ignác (1820-1868) vasöntödéjét a Gyár u. 41-42. alatt 1862-ben Frey Lajos és Gerster Károly, a kovácsműhelyt pedig Feszl Frigyes (1821-1884) tervezte. A gyors növekedés és szerkezetváltás miatt 20 év múlva, 1882-ben a Külső Váci útra költöztek, ahol új kohó épült és nagy bővítés történt. A Schlick gyár munkái között megemlítem az Elevátor ház acélszerkezetét a Soroksári úton, a Millenniumi földalatti tartószerkezetét, a kocsik megépítését, a városligeti Kós Károly hidat, az Operaház színpadszerkezetét (tűzbiztonságosan), 781 villamos motorkocsit, és 447 pótkocsit. Sok vasúti és közúti hidat terveztek és kiviteleztek. Árvízmentesítő munkálatokhoz (főleg a Tisza mellékfolyóinál) átemelőket ésszivattyúkat gyártottak le. Az Alföldön 6300 gát épült ki. Ezáltal a birtokosoknak 6,3 millió kat. hold vált szántófölddé. A város akkoriban tért át az épületeknél a faszerkezetek felszámolására és öntöttvas tartószerkezetek beépítésére, amit nagyrészt a Schlick gyár végzett. A Káposztásmegyeri Vízműtől városba tartó vízvezetékek többsége is a gyárukban készült.Ők gyártották le a Bazilika, az Országház, az Iparművészeti Múzeum kupoláját. Számtalan köztéri és beltéri szobrot öntöttek ki először itthon. (Deák Ferenc, Ybl Miklós, Károlyi Gáspár, Kisfaludi Károly, Bazilika és Országház spiáter szobrait stb.) 1869-ben Részvénytársasággá alakultak. Vője, Langenfeld Frigyes igen képzett öntőmester volt, akinek bérpalotája a Podmaniczky utca 16. sz. alatt (itt bemutató terem is volt) méltón példázza az öntöttvas oszlopok remek felhasználását. Az alapító fia, Schlick Béla 1899-ig, Orphanides János pedig az 1927-es Ganzba való beolvadásig szintén vezérigazgatóként vezette a gyárat.

Angliából 1867-ben idetelepült Nicolson Fülöp gépjavító műhelyt nyitott. Eleinte az itt forgalmazott mezőgazdasági gépeinek a javításával foglalkozott. A Gyár utcában fióküzlete is volt, majd a Váci u. 17. (Bulcsú u.) alá költözött, öntődét épített. 1891-től úszódarukat, személy- és teherhajókat is vízre bocsátottak az újpesti hajógyári öbölben a gőzkazánok, gőzcséplőgépek és Diesel motorok, szivattyúk gyártása mellett. 1912- ben a Magyar Kereskedelmi Bank közreműködésével beolvadtak a Schlick gyárba.(Megjegyzem, hogy a Ferencvárosban 1842-ben Vidáts István gépműhelye 1855-től mezőgazdasági gyárrá alakult. Az országban ekkor 400 járgányos cséplőgép dolgozott, ebből 160-at ők gyártottak le. Az acéliparban pedig 1860-tól széles körben bevezették a Bessemer-eljárást, nálunk először Resicán. / Savas bélésű konverterben végzett szélfrissítéses acélgyártási eljárás./

Franz F. von Wertheim (1814-1883) is 200 éve született Németországban. Európa hírű lakatosként kezdte, udvari gyáros címet is kiérdemelte. Neki a Bárány utcában (9. sz.) volt a legnagyobb hazai lerakata. A páncélszekrények, liftek, felvonók gyártásában jeleskedett.

Láng László (1837-1914) alapította a Váci krt. 59. alatt a gépműhelyét 1868-ban. Később, a Váci u. 152-158. alá települt át, ahol 1882-ben saját öntődét alapított. Eleinte malomipari gépekre (turbinákra, stb.) szakosodott. Külföldön is malmokat szerelt fel berendezéseivel. Induláskor az Első Magyar Gépgyárban (Külső Váci u. 7.) művezetőként kezdte. Az 1870-ben átadott a budavári Sikló a gőzkazánjait is itt készítették. 1911-ben az Eisele gépgyár is beolvadt a Láng gépgyárba. A Részvénytársaságot fia, Gusztáv sikeresen vitte tovább.

Podvinecz és Heisler gépgyár 1884-ban műszaki üzlettel indul, de 1891-ben már a terézvárosi Botond utca 7- ben gépgyártással foglalkozik. Bővítés miatt a Váci u. 140-143. alatt már ipari méretű Phőnix tipusú személyautót gyártott 1904-11-ig 30 db-ot.

A győri születésű, de bajor származású Gschwindt Mihály alapította az első jelentős szeszgyárát hazánkban. 1846-ban telepedett le nálunk. Gyára a Corvin mozi helyén volt. Később a Zwack gyárral egyesült. Utódai bérpalotákat építettek a városban, (Pl. Andrássy u. 28, Bárány u. 14.).

Kühne Ede (1839-1903) gépgyáros, kinek apja a Krupp Művek után a második legnagyobb acélgyár alapítója Németországban. 1903 után fiai, Károly és Loránd sikeresen folytatták a részvénytársaság vezetését. A hazánkba áttelepült Ede a hazai mezőgazdaságigép-gyártás megteremtője. Több találmánya is volt. A mosoni gyára főleg a Nyugat-Dunántúl birtokosait látta el termékeivel. Sorvetőgépe, cséplőgépei európai kiállításokon díjakat hoztak számára. Először ő használt elektromos áramot az iparban. A régi Váci körúton (57/a. alatt) volt a legnagyobb ilyen géplerakata.

Kiemelkedik a korszakban a lengyelországi születésű Zarzetzky József-féle gyufagyára Pesten a terézvárosi 3-Bárány-utczában (írják a Vasárnapi Újságban 1863. február 1-én), ami 1837-től folyvást működésben van. Az 1867-es párizsi világkiállításon az ő cége képviselte a hazai gyufaipart. Irinyi János (1817-1895) kémikus 1836- ban zajtalan foszforos gyufát gyártott. Ő adta el a találmányát a bécsi Rómer Istvánnak 60 forintért. Pesten ekkoriban 13 gyufagyár (igen tűz- és robbanásveszélyes üzem) működött, ezért

Zarzetzky József (1801-1881) is a mai Dagály utca környékére költözött. Fia, Ifj. Z. József még próbálkozott, a Gyár u. 29-ben ismét beindította gyárát 1877-ig. (Irinyi később részt vett a reformkori iparfejlesztésben.)

Helyén a 21. sz. alatt Svadló Ferenc bérháza áll, aki az egyik legnagyobb vállalkozó lakatosmester. (Lehel út 8. alatt volt a műhelye, nyaralóját Nyergesújfaluban Schmahl Henrik tervezte). Svadló másik igen szép bérháza a Podmaniczky u. 6. alatt áll. Említést érdemel még Clayton és Shuttlewort mezőgazdasági gépgyárosok Váczi krt. 63.sz. alatti üzeme, ahol Locomobil és gőzcséplőgép-készleteket halmoztak fel. Ilyen nemű gyáruk a világ legnagyobb törzsgyára volt Lincolniban. A Hofher-Schrantz a Schlick műhelyt vásárolta meg, majd Kispestre költöztek, ahol a Claytonnal és társával egyesültek. Graepel Hugó Albion nevű arató és kaszálógépe a KülsőVáczi-út 46-ban (1882-ben a mai Podmaniczky u. 16-ban kezdett), és Propper Samu mezőhegyesi nemzetközi versenyen kitüntetett Deerling-kévekötő aratógépe, amit a Váczi-körút 52. alatt forgalmaztak. Ungár Fülöp a Váci u. 41-ben gazdasági gépeszköz gyárat üzemeltetett. A Podmaniczky u. 71.alatt Pick Ede épületlakatos-árú gyára működött, majd a Váci u. 34 alá költözött.

A Váci krt. 60-ban nagy készlettel rendelkezett Umrath és tsa. Főleg mezőgazdasági gépeket, szénaforgatókat, lógereblyéket, gőzcséplőhöz szükséges alkatrészeket forgalmazott.

Ide kell sorolnom a Kürt utcában a Valero testvérek (István és Tamás) által 1780-tól felállított selyemgyárát, ami a Gyár utca /Király utca szélén volt. Az első épület átalakítását Hild József (1789-1867, 225 éve született) tervezte. Amikor a gyár 1839-44-ben az Újlipótvárosba (ma Honvéd/Falk Miksa u.) költözött, az új megépítését is Hildre bízták. A klasszicista, nagyméretű épület ma védett. Később a gyártás anyaghiány miatt megszűnt, és a gyár a Honvédelmi Minisztériumhoz került. Valero Antal selymet, taftot, kreppet és bársonyt gyártott, már induláskor is 400 fővel dolgozott, ez volt az első gyárnak nevezhetőüzem. 80-100 Jacquard (zsakkard) szövőgéppel és számos más új típusúval dolgoztak. Termékei az osztrák selymekkel is felvették a versenyt. A gyár 1848-ban pénzjegynyomdaként is szolgált, majd 1867-től kaszárnya működött benne.

A Gyár utca Árok (Csengery) utcai részénél működött Oetl Antal (1837- 1910) Ércöntő Társulata. (Épületüket, ami az Andrássy u. 62 elődje volt, Buzzi Bódog tervezte 1869-ben.) Száznál is több munkást foglalkoztatott. Fia, János folytatta az ipart. Később a Bethlen térre, majd Kőbányára költöztek. Öntvényeket, rácsokat, kerítéseket, gázlámpaoszlopokat, kaszákat, pénzszekrényeket, pavilonokat stb. gyártott. (Pl. a Keleti Pu. külső peronoszlopai és szerkezete, Haris-bazár, a Váci u. új városháza lépcsőháza, a városligeti Millenniumi híd kandeláberei, a Dunapart öntöttvas kerítése a Vigadó előtt, és a Margithídtól a Szent István parkig.) Az 1873-as bécsi világkiállításon aranyéremmel tüntették ki. 1848-ig RT- ként működött, majd 1987-ig állami vállalatba szervezték át.

A mai Liszt Ferenc tér 11. sz. alatt működött Pozdech József (1811-1878) harangfelszerelés gyára. Találmánya a harangtartó járom. Ő harangot nem készített, de forgalmazta a mások által gyártottakat. Pozdech később a Lehel u. 6.-ba költözött. Utóda Thury János és fia már harangokat is gyártottak. Utánuk Egry Ferenc működtette az öntődét, majd 1911-ben Slezák László harangöntő mesternek eladta. Ő Angyalföldön, a Frangepán u. 77-ben bővítette a műhelyét. Itt készítette a Bazilika Szent Imre harangját is 1930-ban.

A felsorolásból nem maradhatnak ki a téglagyárak sem, mert termékeiket az egész város építéséhez felhasználták. Drasche Henrik gyára (elődje a Misbach Alajos, aki az 1838-as nagy árvíz után indította el gyárát, és a károk felszámolásához jelentős mennyiséget gyártott) szolgáltatta a téglát a Nyugati pályaudvarhoz is. A Richard-palotát a Teréz krt. 22. (Aradi u. sarok, régen Gyár u.) alatt, báró Drasche R. 1887-ben építtette Schmahl Henrik építésszel, aki észak német reneszánsz oromfalas felépítménnyel tervezte. A kivitelező Kauser Gyula volt. A Lechner gyár a Rumbach u-i zsinagógához szállított. De a legtöbb építészünknek is voltak téglagyárai Kőbányán, majd Óbudán. Ilyenek: Zitterbarth, Kauser, Unger, Hofhauser, Virava, Seyffert, Hoffrichter, Feszl és Sorg Antal családoknak stb.

A város híres középületei épültek ki ebben a korban. A Magyar Nemzeti Múzeum (1837-47) Pollack Mihály klasszicista tervezése volt a Monarchia legnagyobb beruházása, 1864-re elkészült az új Vigadó Feszl Frigyes romantikus ízlésében, 1865-re a Magyar Tudományos Akadémia is neoreneszánsz stílben. (A. Stühler tervezte, kivitelezés vezetője Szkalnitzky A., Ybl M. és Diescher József.) 1874-re átadták a Fővámház hatalmas neoreneszánsz tömbjét, a legtöbb közhivatallal. Szintén Ybl Miklós alkotása. 1902-re pedig készen állt az  Országházunk Steindl Imre (1839-1902) neogótikus külsőjével. Hosszú évtizedek után (1849-től) 1906-ra a Bazilika is felszentelésre került (Hild József, Ybl Miklós, Kauser József (1844-1919) építészek munkája). 1904-7 között épült fel az új Zeneakadémia Korb Flóris (1860-1930) és Giergl Kálmán (1863-1954) építészpáros szecessziós tervei szerint. Itt is jeles mesterek munkáit láthatjuk az utunk végén. (Pl. Thék E., Walla J., Schlick Rt.,Róth M., Kramer L., Seenger B., Maróti G., Stróbl A., Körösfői K. A., Áprily J., Zielinszky Szilárd a vasbeton építészet új elindítója). Nemrégen szépen felújították. A felsorolt épületeknél és a többi építkezésnél is a sokféle iparral foglalkozó mesterek munkához jutottak és tudásuk legjavát adták hozzá a külső– és belsődíszítések, berendezések elkészítésével.

Thék Endre (1842-1919) a hazai bútorgyártás megteremtőjének számtalan középületünkben láthatjuk gyönyörű munkáit, így a Zeneakadémián is. Orosházán, szülővárosában Tanoncotthont alapított, alelnöke volt az Országos Ipartestületnek és Budapesti Kereskedelmi Kamarának. E szakma kiemelkedő jelesei még Linger Károly, M. Thonet, id.Kölber Fülöp kocsigyártó, és Gregersen Gudbrand (1824-1910) norvég ács- és építőmester (róla cikkem a BVE-nél jelent meg 2010-ben.) Ő tervezte a Déli vasút első épületét, a Kis-Gellért- hegy alatti 361 méteres alagutat, legyártotta az Andrássy út fakockáit, a Fiumei kikötő alapozását, az őtervezése az 1892-es komáromi Erzsébet-híd, és számtalan vasútvonal, annak alagútja és fahidak sokaságát gyártotta le. Sok középületünkben láthatjuk munkáját. Gyermekei közül többen tovább vitték a vállalkozást. Háza a Lónyai utca 29. (egykor Két nyúl utca) alatt ma is áll.

Nem hagyhatóm ki a sorból a Wünsch Róbert építési vállalkozót és cementgyárost, aki a kor vasbeton építészetének egyik legkiemelkedőbb alakja volt. Üzeme a Bajza utcában, saját villája a Munkácsy u. 27. alatt volt.Ő a Millenniumi kisföldalatti kéregvasútját építette. Az alagút oldalfalai vasbetonból készültek, mindehhez a legjobb betonkeverőt (árammal működött) használták. A födém többrétegű, vízhatlan, tartását szegecselt vasoszlopok (Schlick Rt.) biztosítják. Az alagút ligeti végén megépítette az ország elsővasbetonhídját, ami egyedi technikával készült. (A földalatti megállók tervezője: Brüggemann György, és Schikedanz Albert). (Érdekességként említem, hogy a lengyelországi Premysl erődjének megerősítését, az I. világháború idején részben Wünsch végezte. A helyszínen saját cementgyárat állított fel.) A kor ismertebb kőfaragói voltak: Kelendorfer József, Seenger Béla, Kauser Jakab és a Gerenday család. Kerámia, cement és mozaik gyárosok: Valla József, Depold L., Cristofoli V., Melocco (üzeme Dévai u. 21.) főleg olasz származású családok stb.

A fenti megemlékezésben felsorolt gyárosok, Gelléri Mór (1854-1915), korának kiemelkedő gazdasági szakírója szerint a hazai ipar korai megteremtői un. „magyar elsők”voltak. Sikeres vállalkozók lettek, és kiváló termékeikkel a piacokon jó bevételekhez jutottak. Ezért a virilisták közé tartoztak, a legtöbb adófizetők lettek. A neoreneszánsz bérpalotáik és házaik tükrözik ezt a jólétet és igényességet. Az útvonal bejárása során találkozunk a fentiek és más építőmesterek házaival, munkáival. Csak kiemelek néhányat, akiknek a Teréz körutat és a folytatását, valamint az Andrássy út megépítését, de a város többi épületének kivitelezését is köszönhetjük. Róluk kevesebb szó esik. Pan József, Jung József, Kauser család, Havel Lipót (aki több mint 500 házat kivitelezett), Seenger család, Pucher József, Jahn József, Diescher család, Wellisch Sándor és Gyula, Schubert és Hikisch, Hofhauser Lajos, id. Bobula János, Weschselmann Ignác, Schiffer Miksa és más nagyvállalkozó iparosok. Ők foglalkoztattak számtalan kőművest, pallért, kőfaragót, ácsot, festő-mázolót, üvegest, asztalost, mozaikkészítőt, bádogost, lakatost és más szakmabeli vállalkozókat, akiknek hozzáértőmunkája ma is megbecsülendő.

(Megjegyzem, hogy a Monarchián kívüli országokból is számos szakember érkezett a fővárosba. Csak néhány híresebb: Gudbrand Gregersen norvég ács-és hajóépítő mester, Klösz György fotográfus német honból, Clark Ádám hídépítő mérnök Skóciából, Ganz Ábrahám öntőmester Svájcból, Schmahl Henrik építész szintén Németországból, és Kühne Ede is, az első mezőgazdasági gépgyártás hazai beindítója. Ők ideházasodtak, és

kiemelkedő tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a magyar ipar fellendítéséhez.)

A mintegy 3-órás séta a Nyugati tér órájánál, 2014. szept. 20-án, 10 órakor indul, és a Zeneakadémiával fejeződik be. Végigmegyünk a Jókai utcán -kitérés a Podmaniczky utcába- majd a Jókai- és Liszt Ferenc téren folytatjuk. Áthaladunk az Andrássy úton, benézünk a volt Japán Kávéházba (tervezte Bukovics Gyula, (1844- 1914), kitekintünk a Teréz körútra, ezek megépítésének története sem marad el. Minden érdeklődőt szeretettel várok, több szép épületbe is bemegyünk.

dr. Horváth Péterné az ipartörténeti anyag összeállítója és a séta vezetője.