Klösz György fotográfus

Klösz György (1844-1913) Budapestről készült fotográfiáiból nyílt „utazó kiállítás”, melyet március 12 és május 12 között nézhettünk meg a 2-es és 3-asmetró szerelvényein. A megnyitón Ráday Mihály elnökünk, Kirschner Péter kurátor, Sándor Tibor szerkesztő, és mások méltatták a 100 éve elhunyt, korának egyik legismertebb, magyar fotográfusát. A kiállítás nyitóünnepe volt a Budapesti Tavaszi Fesztivál eseményeinek.

Klösz György egyike volt azoknak a külföldieknek, akik a 19. században lettek magyarrá, ideházasodtak, nagyban hozzájárultak az ország iparának fejlődéséhez, a főváros arculatának kialakításához, és akikre büszkeséggel gondolunk. (Említsük még néhányukat: Clark Ádám hídépítő mérnök Angliából, Ganz Ábrahám öntőmester Svájcból, Gregersen Gudbrand ácsmester Norvégiából, Schmahl Henrik építész Németországból.)

[wpcol_1half id=”” class=”” style=””]Johann Justus Georg Kloess 1844. november 15-én Darmstadtban született jómódú iparos-kereskedő családban. Lorsch városában gyógyszerészetet, vegyészetet és fényképészeti tanulmányokat folytatott. Diplomája után 1865-ben dr. Hermann Held bécsi műtermében indult pályája. 1867-ben Pestre érkezett két társával (akik hamarosan visszamentek), és a Régiposta (Korona) valamint a Petőfi Sándor u. (Úri u.) sarkán fényírdát nyitottak. 1871-ben a Ferences templom mellett, a Hatvani u. 1. sz. épületben nyílt új műterme. Ez évtől a Magyar Fényképészek Egyletének alapító tagja. Mint immár híres városfotós, 1873-ban meghívást kapott a bécsi világkiállításra, és hat fős csoportjával itt is megörökítette a látnivalókat. Remek fotóit megismerve a Bécsi Fotóművészek Szövetsége is tagjai sorába választotta. Pesten feleségül vette Zeller Karolint, és 1874-ben megszületett fia, Pál.

A korszakban ekkor az arcképfestészetet felváltó portréfényképészet volt a dívat. Klösz azonban nem ezt választotta. Echós szekéren bejárta az országot, (a szekér sötétkamrául is szolgált) és több mint 400 képes sorozatot készített a magyar arisztokraták vidéki kastélyairól. Az 1867-es kiegyezés, majd a három város 1873-as egyesítése után a rohamosan fejlődő Budapest épületeit fotózta.

Ez időben a fotográfia jóval összetettebb volt, a mesternek kellett elkészíteni az emulziót, a fotólemezeket, előhívni és konzerválni képeket. Klösz lépést tartott a technikai fejlődéssel. A 80-as évektől új száraz lemezes eljárást vezetett be, mellyel lehetővé vált a pillanatfelvétel. 1879-ben kőnyomdát létesített, ezzel megoldotta a fotók hatékony sokszorosítását. Anyagi lehetőségei jelentősen javultak, és 1882-ben a Sváb hegyen is műtermet és nyári villát építtetett. Pesti műtermét 1884-ben a Semmelweis utca (Új világ u.) elején álló régi orvoskar épületébe helyezte. 1885-ben az Országos Általános Kiállításon aranyérmet nyert. Itt mutatta be az épülő Andrássy (Sugár) út panoráma-sorozatát. 1894-ben operatőreivel lefényképezte Kossuth Lajosnak a város utcáin végigvonuló temetési gyászmenetét. 1895-96-ban a földalatti vasút építését örökítette meg, mely a kontinensen elsőként „amerikai gyorsasággal”, 21 hónap alatt készült el. Közel 700 fotót készített a millenniumi kiállítás (1896) pavilonjairól, valamint a Siemens-Halske felkérésére az első villamoskocsikról (a Schlick Rt. gyártotta Ganz motorral). Az 1900-es párizsi világkiállításon nagy sikerrel mutatta be a 100 magyar kastélyról készített belső és külső fotóit. 1894-től már a Városligeti fasor 49. sz. (Vilma királynő) alatt épült házában élt, amit műteremmel együtt Hikisch Lajos és Schubert Ármin tervezett. Itt lakott a család, műterme, nyomdája is itt működött, 40 alkalmazottal dolgozott. 1903-tól Pál fiával társtulajdonos, aki a bécsi Grafikai Főiskolán tanult. A cég új neve Klösz György és fia udvari fényképészeti, térképészeti és kőnyomdai műintézet. 1908-ban megörökítették a távbeszélő hálózat kiépülését. Hazánkban ők vezették be 1921-ben az ofszet gépet, majd 1933-től a színes ofszet nyomdatechnikát. Ekkor már 180 főt foglalkoztattak. A cég elismeréseként Klösz Pál királyi főtanácsos címet is kapott. A háború és az 1948-as államosítás után a cég OFFSET Nyomda néven működött tovább.

1906-ban Klösz Györgyöt a Magyar Fényképészek Országos Szövetsége alelnökké választotta. (A Szövetség folyóiratát, a Fényt (1906-18) Mai Manó alapította, és ő volt a főszerkesztője.) Klösz műtermi munkáinál a város- és tájképei jelentősebbek, egyedülállóak a 18×24 cm-es üveglemezekre készített felvételei. Társtulajdonosa volt a Budapesti Látogatók Lapjának, ami idegenforgalmi célra fényképeket is tartalmazott, de a Vasárnapi Újságban is rendszeresen jelentek meg felvételei. 1913. július 4-én hunyt el, sírja a Kerepesi temetőben a bal oldali Árkádsor melletti parcellában (18-1-37) található. (Legutóbb 2013. március 16-án a Várostörténeti és a BTM csoportjával a honvéd sírok látogatásakor a temetőben emlékeztünk meg róla.)

[/wpcol_1half] [wpcol_1half_end id=”” class=”” style=””]Klösz fotói nélkülözhetetlen kordokumentumok, a korabeli Budapestet jórészt az ő képein keresztül ismerjük. Megörökítette az Ördögárok kiöntését az 1875-ös nyári zivatarkor, az 1876-os pesti árvizet, az 1879-es szegedi nagy árvíz pusztításait. Végigfotózta a Nyugati pályaudvar építését (1873-76), a Nagykörút kialakítását, a Várat és palotáit, Savoyai Jenő lovas szobrát. Fényképezte a Rózsadombot a Wörner-villával, a Rác-fürdőt, a Margitszigetet, az újlipótvárosi malmokat, a Láng gépgyár szerelőcsarnokát, a sorra megépülő hidakat. Fotói közt láthatjuk az Országház építését (1885-1902), a Szabadság tér régi és új kialakítását a Tőzsdepalotával, az Akadémiát a Ferenc József térrel (ma Széchenyi tér), a rakpartokat, a Duna parti szállodasort, a Belvárosi templomot a térrel, a Klotild-palotákat, a Brudern-bazárt, a lebontott Erzsébet téri Kioszkot. Megörökítette a Vámházat a Duna-parttal, a Kálvin tér házait, az EMKE-vel szemben a Nemzeti Színházat. Láthatjuk sok bolt és áruház belső terét, a Rókus kórházat, a piacokat, a Gizella téri Haas-palotát (Vörösmarty téren, lebontották), a New York szállodát és annak gyönyörű belső részleteit, a Bazilikát, a Király utcai Krúdy házat, a Városliget iskoláit és fürdőit, a Gloriettét, a Vajdahunyad várát. Fotografálta a Reitter kávéházat (Dreschsler-palota az Andrássy úton), a Vágóhíd átadását (ez egyik első 1872-ben készült városképe), a Fővám téri vásárcsarnokot, (Schlick Rt. vasszerkezetével) a Deák-teret, gyártelepeket, Ganz vasúti kocsikat. Több lebontásra ítélt épületről van felvétele: a Tabánról, és a régi Városháza tornyából is minden irányból. Részt vett a Petőfiről készült dagerrotípia rekonstruálásában (ez később gondot okozott). Híres személyekről készített portréi a Hazánk jelesei sorozatban jelentek meg (Klapka György, Hunfalfy János, Korányi Frigyes, Munkácsy Mihály, Rómer Flóris és mások). Klösz műemlék fotóin kívül panoráma és térhatású képeket is készített.

Klösz György a dualizmus időszakában érkezett hozzánk, a rohamosan épülő főváros szinte minden pontján, fontos eseményén ott volt. Nem kerülte el figyelmét, a nagyvárosi élet és a polgárság kialakulása, a pesti utca népének érdeklődése, gyakran fényképezte lakóházak belső udvarát a lakókkal. Képeit hétköznapi emberek, inasok, cselédlányok, közemberek népesítik be. Életműve kb. tízezer felvételt jelentett, de az ismertebb művek száma is kb. 4000. Értékük azért is igen becses, mert Budapest világvárossá válásának (a századfordulóra került az európai fővárosok rangsorában a 16.-ról a 9. helyre) szinte minden mozzanatát megörökítette rendkívül részletgazdag felvételein. Munkáiból 12 albumot állított össze, 2 a régi, 10 az új Budapest képeit tartalmazza. „Das alte Budapest 1873” címmel jelent meg könyve. A fényképész, nyomdász és lapkiadó tiszteletére már 2008-ban emléktáblát avattak a 3-as metró Ferenciek tere állomásán.

A kortárs fényképészek közül említsük meg Erdélyi Mórt (1866-1934), akinek képeit már 1920-as években a National Geographic Magazin is közölte. A mostani kiállítás képeit a BTM Kiscelli Múzeuma, a Fővárosi Levéltár, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, a Magyar Fotótörténeti Társaság, a Budapesti Közlekedési Vállalat és más cégek anyagából válogatták.

2002-ben Lugosi Lugo László publikált Klösz György élete és munkásságáról szóló monográfiát. A szerzőnek egyidejűleg egy fotóalbuma is megjelent. Nagy élmény az albumban az új Lugosi Lugo László-féle és a korabeli Klösz felvételeket egymás mellett tanulmányozni.[/wpcol_1half_end]