„Sors bona nihil aliud”
350 éve halt meg a költő és hadvezér Zrínyi Miklós
Az Újlipótvárosnak és a XIII. kerületnek a bejáratánál, a Nagykörúton elhelyezkedő Vígszínház előtt hosszú évtizedek óta Petőfi Sándornak (Baksa-Sós György, 1952) és Zrínyi Miklósnak (Tar István, 1952) a mellszobrai állnak. A „Víg” Budapestnek már közel 120 éve talán a legnépszerűbb színháza mindig csodálatos színészekkel, legendás rendezőkkel. Az épület a II. világháborúban (1945. jan. 6-án) súlyosan megsérült, helyreállítása után 1951. decemberben nyitott „Magyar Néphadsereg Színháza” elnevezéssel. Ezután nem sokkal helyezték el a két költő és katona mellszobrát. Bár erre a korra általában nem szívesen emlékezünk, szerencsére egy időszakot nemcsak a politika határoz meg. A színházat akkor is olyan nevek fémjeleztek, mint Bulla Elma, Ráday Imre, vagy éppen Ruttkai Éva. Zrínyi és Petőfi alakjának felidézése, szellemiségüknek a színházhoz kapcsolása is időtálló választás volt. 1960-ban a színház a régi nevét is visszakapta, és Várkonyi Zoltánnal újabb legendás korszak kezdődött. Az épület előtt járva-kelve Petőfi mellszobránál sokszor látunk virágot, koszorút, Zrínyi emlékezete azonban az évszázadok alatt láthatólag megkopott, pedig ő is óriása nemcsak a magyar történelemnek, de az irodalomnak is.
Zrínyi Miklós 1620. május 1-én Ozaly várában született ősi horvát főnemesi családban. Dédapja Zrínyi Miklós a szigetvári hős. Apja Zrínyi György, édesanyja Széchy Magdolna volt. Mivel apja korán elhunyt és anyja újból férjhez ment, II. Ferdinánd öt gyámot is kinevezett a két fiútestvér mellé. Végül öccsével, Péterrel Grazba kerültek, és itt Pázmány Péter jezsuita kollégiumában, majd Bécsben és Nagyszombatban tanultak. Hazatérése után Péter a tengermelléki birtokokat kapta meg, míg Ő a Muraközben maradt. Miklós sok nyelven beszélt, de magyar költővé lett, Péter inkább horvátul írt. Miklós fiatal korában gyakran vendégeskedett a körmendi Batthyányiak udvarházában, ahol Lobkowitz-Poppel Éva asszonyt, nevelőanyjaként tisztelte. 1646-ban feleségül vette Draskovich Gáspárnak Mária Euzébia nevű leányát, aki sajnos öt év után elhalálozott. 1652-ben újra nősült Bécsben, második neje Löbl Mária Zsófia, kitől 4 gyermekük született. Ádám fia 1691. aug. 19-én, a törökök elleni csatában Szalánkeménnél halt meg 29 évesen. Péter leánya, Zrínyi Ilona I. Rákóczi Ferenc felesége lett.
1646-ban vitézségéért Horvátország kapitányává nevezték ki. Zala megye főispánja is ő volt, 1647-ben pedig IV. Ferdinánd bán és főkapitányi ranggal jutalmazza. Az 1650-es évek elején a török ellen hadakozik, és nemzeti pártot akar szervezni, amivel a bécsi udvar nem értett egyet. 1661-ben a Muraköz megvédésére felépítette Új-Zrínyivárát. I. Lipót császár magyar főparancsnokká nevezte ki. Sokat is harcolt érte, 1663-64-es háborúban sikeres csatákat vívott. Felégette a Dráva hidat, ezzel elvágta a törökök utánpótlását, és 240 km-re behatolt az ellenséges területekre. Tavasszal Kanizsa ostromához kezdett, de visszahívták. Közben Montecuccoli hadserege tétlenül várakozott, még Új-Zrínyivárát is felégette a török. 1664 augusztusában a szentgotthárdi csata győzelemmel ért véget, a szégyenteljes vasvári béke mégis az ellenségnek kedvezett. Zrínyit az is elkeserítette, hogy leváltották a fővezérségről. Új terveket gondolt ki a magyar államiság megteremtéséről. Az elégedetlenek továbbra is elsősorban benne bíztak. Ősszel több főúrral együtt vadászni mentek a Csáktornya környéki kursaneczi erdőbe, ahol 350 éve, 1664-ben november 18-án történt a baleset, mikor egy vadkan halálosan megsebesítette. 1664. december 21-én a pálosok szentilonai (Svetajelana) kolostorában a családi sírboltban temették el. Halála annyira megfelelt az udvar érdekeinek, hogy máig nehéz lenne a balesetet megcáfolhatatlan tényként elfogadni. (Pétert összeesküvés vádjával 1671 áprilisában Bécsújhelyen Frangepán Ferenccel fej- és jószágvesztésre ítéltek.)
A költő és író: Míg Bécs a barokkban pompázott, Magyarország hosszú időre az ütköző zóna volt, Zrínyinek elsősorban hadvezérnek kellett lennie. Csoda, hogy emellett Ő volt a barokk kor legkiemelkedőbb magyar költője és írója. Főművében a 15 énekből álló hősi eposzban, a „Szigeti Veszedelem” előszavában mentegetőzik: Vergilius tíz esztendeig írta az Aeneist, neki egy télben kellett véghezvinnie nagy munkáját. A hőskölteményben dédapjának a szigetvári hősnek állít emléket, stílusában Torquato Tasso hatása érezhető. Mondanivalója az ország felszabadítása, és a török hatalmának megtörése volt. 1651-ben adták ki Bécsben. Horvát nyelvre testvére, Péter fordította le. Szerelmes verseit még Balassi Bálint költeményei ihlették. Hadismereti munkáira Pázmány Péter stílusa hatott. Ismertebb művei a Tábori kis trakta, Mátyás király életéről való elmélkedések, Ne bántsd a magyart A török áfium ellen való orvosság, melyben az állandó magyar hadsereg felállításának gondolatáért lelkesedik.
Jelmondata volt: „Sors bona nihil aliud” (csak jószerencse, semmi más). Zrínyi élete a törökkel, majd a császári hatalom praktikáival szembeni harcokkal telt. Zrínyi hadi sikereit a császári hatalom ármánykodása szándékosan jelentéktelenné tette. A nemrégiben távozott Jancsó Miklós, világhírű filmrendezőnk központi témája a szabadság és a hatalom természete volt. Zrínyi után Jancsónak is kedvenc jelmondata volt: „Csak jószerencse, semmi más.” Zrínyi élete végül nem volt szerencsés, nekünk viszont nagy szerencse az, hogy egy küzdelmes korban a magyar nyelvet ilyen magas szinten művelte és egy csodálatos életművet hagyott ránk.
dr. Horváth Péterné
Be First to Comment