Hamarosan bontják a Bókay János utca 43-at

Augusztus 30-án érkezett az alábbi levél:

[box] Kedves Ráday Mihály!

Megkerestem a Bókay János u. 43-ban lakó egyik urat (mar csak két lakója van az épületnek), aki elmondta, 2012-ig védettség alatt állt a ház, mely védettséget közben levették róla. Ő is el fog költözni, és akkor indulhat a bontás, amire állítólag van engedély. A Duna Gőzmosoda épületét a telek végéből már elbontottak a lakó szerint három hónapja, de talán van még némi maradéka.

Van Önnek bármi ötlete, hogyan lehetne mégis megmenteni ezt az épületet? Perczel Annával is beszeltem, szerinte mar késő.

Egy jogi hibát vétett az önkormányzat, de a lakó valószínűleg nem fogja perre vinni, nem akar szívinfarktust kapni. Most lakást keres, 40 napja van, amit szerinte túl fog haladni, mert csak a felújítást követően költözhet át. Várhatóan ez tovább tart 40 napnál. Érdeklődöm, hogy ennyi idő alatt rá lehet-e tenni újra a védettséget?

Köszönettel a Törpe 2 csoportból, Salamon Eszter [/box]

Edelényi (Himler) Dezső a Duna Gőzmosoda egykori tulajdonosának, Szabó Rezsőnek tervezte a VIII. Bókay János u. 43. alatt álló épületet, mely mögött L alakban maga a mosógyár helyezkedett el. A ház önkormányzati tulajdonban van, a mai napra azonban már csak két lakóval, a többit egy cég kivásárolta.

Amint elhagyják a lakók az épületet – amire 40 napot kaptak – bontani fogják a még megmaradt épületet, a mosóház javát ugyanis már három hónappal ezelőtt a környék új térrendezési terve miatt eltüntették.

Az épületegyüttes 2012-ig védettség alatt állt, amit azóta levettek róla. Nem látom igazán, hogy mit várhatok a honlaptól, ezért nem is tudom, mit tennék a végére? Talán azt, hogy aki tud a témában hathatós segítséget adni, az jelezzen vissza? Vagy valami mást…? Ezért megkérhetem, hogy Ön (Ráday Mihály), aki átlátja a rendszert, és sejti, honnan, kitől mi várható, esetleg még hozzátesz pár gondolatot?

Bár egyre inkább azt érzem, ez szélmalomharc, felesleges időtöltés. Amíg nem jön létre érdemi műemlékvédelem, illetve meggátolják, addig mire is gondolok?

Mire megkap az ember egy hírt, már rég késő, addigra már élő halott az épület. A különféle ágak szerteszélednek. Nem fog össze a szociológus az építésszel, a városvédő a lakókkal, mindenki őrlődik magában. Természetesen mindenki passzív is. Nem hajlandó kilepni a komfortzónájából.

Eddig a több részletben érkezett levél. Elgondolkodtató, felkelti az érdeklődést. E sorok írója hamarosan az épületnél termett, mert kíváncsi volt, hogy áll ma a helyzet. A késő szecesszió stílusjegyeit viselő épület tényleg szép, ám igen elhanyagolt állapotban van. Nem sokat változott a Googls Street View 2014-es fotóit követően – ellentétben a környezetével, ahol hasonló korú házak tűntek el, és hatalmas modern épületeket emeltek.

Ezt az épületet úgy tűnik nem lehet megmenteni. Talán azért nem, mert nem tudtak rá vigyázni. Óriási költség egy műemléki védelem alatt álló épület rendben tartása. Már a művészettörténeti kutatás, a megfelelő jogosultsággal rendelkező építészek által készített engedélyek, tervek hatalmas költségeket jelentenek, nem beszélve a szakszerű kivitelezésről. Önerőből ebben az épületben erre biztosan nem volt lehetőség. Sikeresen pályázni csak megfelelő egyetértés, közös, pozitív hozzáállás esetén van esélye egy közösségnek, kiváltképp, ha esetleg hasznosítani (áruba bocsájtani) tud valamit a szükséges önrész előteremtése érdekében.

Persze itt azért nem kéne befejezettnek tekinteni a dolgot. Meg lehetne vizsgálni, hogy megmenthető-e az épületből valami? Jó/elfogadható ötlet lenne-e mondjuk a homlokzat beépítése az esetleg ide tervezett üvegszörnyetegbe? Hogy marad fenn az épület emléke azok számára, akik itt nap mint nap meg fognak fordulni? Esetleg egy hatalmas téglakupaccal vége is a dalnak? Van, lehet-e érdemi megoldás? Hol rontottuk el a dolgot?