Látogatás és megállapodás Léván

Január 31-én Millisits Mátéval, Kelemen Gábor közreműködésével meglátogattuk a Lévai Református Egyházközséget majd részt vettünk a Lévai Reviczky Társulás közgyűlésén. A csúszós, jeges úton sikeresen betoltuk a lepukkant Opelt és Esztergomon, Párkányon keresztül szerencsésen megérkeztünk Lévára. A látogatás célja a BVE és a két intézmény közötti kapcsolat további erősítése volt.

Kassai Gyula a Barsi Református Egyházmegye esperese (aki egyben a Lévai Református Egyházközség lelkésze) barátságosan fogadott bennünket az irodájában. Miután megállapodtunk, hogy maximális segítséget adunk az aktuális pályázatok elkészítésében és megbeszéltük a részleteket, bemutatta az épületet, beszélt kisebb-nagyobb gondjaikról, terveikről.

Nem tudom Magyarországon hányan vannak képben a szlovákiai magyarság helyzetét tekintve? Hányan tudják, hogy Léván a lakosság mindössze 8%-a magyar? Hányan tudják, hogy lévai gimnázium megszüntetése után két alternatíva maradt: Vagy vállalják a diákok (és a szüleik) a legközelebbi, 30 kilométerre levő magyar gimnáziumba járást, vagy átíratják őket a helyi a szlovák intézménybe. Ezért volt nagy jelentősége, hogy a Czeglédy Péter Református Gimnáziumot 2001-ben létrehozták.

Az esperes úr egyébként a magyar állampolgárság felvétele miatt elveszítette szlovák állampolgárságát vállalva annak összes, nagyon súlyos következményét.

Egy kicsit késve érkeztünk a néhány utcával arrébb tartott közgyűlésre, ahol éppen a különböző beszámolók folytak. Egészen meglepő, hogy ez az 50-60 fős közösség mennyi mindent tudott felmutatni. Őszintén, nyíltan beszéltek a sikereikről és a kudarcaikról. A “vita” nem volt formális, inkább egy kicsit elkeseredett. Végül is a magyarság megőrzéséről szólt a dolog. Nem éppen lélekemelő eseteket említettek például arról, hogy “fúrják meg” az iskola/iskolák vezetői annak a lehetőségét, hogy a diákok például a magyar táncházba eljussanak. Egy rokonszenves fiatalember beszélt erről (akit egyébként nem vettek fel egyetlen magyarországi,  táncot tanító felsőoktatási intézménybe sem).

Az egyik meglepő érdekesség az volt, hogy a társaság tagjai ha felfedezik, hogy egy üzletben, intézményben tudnak magyarul, és az üzemeltetője hozzájárul, ezt jelzik a bejáraton egy kis táblával – lehetőséget adva a betérőnek, hogy az anyanyelvét használja.

A közgyűlésen lehetőséget kaptunk, hogy a BVE alelnöke Millisits Máté köszöntse a közösséget, és az új titkár, Jeney Attila bemutatkozzon. Ezt követően a Lévai Reviczky Társulással együttműködési szándéknyilatkozatot írtunk alá melynek lényege, hogy előadásokkal, kiállítások szervezésével segítjük egymás munkáját, és társpályázóként indulva igyekszünk némi forráshoz jutni a közös célok megvalósítására.

A közgyűlés összefoglalásaként az elnök, Wirth Jenő a legfontosabbnak a fiatalítást jelölte, és a Házi Áldással zárta be (mint mindig) a közgyűlést.

Ezt követően csak annyi volt hátra, hogy kibányásszuk az autót a hó alól, és 2-3 órás csúszkálás során hazaverekedjük magunkat, hosszan elgondolkodva a látottakon, hallottakon. Végül is szerencsésen megérkeztünk, az autó sem esett szét, mert mint tudjuk, az Opel nem kop el.