Kiss István 1857. május 4-én született Körösladányban és 1902. január 9-én hunyt el Budapesten. Apja Kiss Nándor nemesi származású, hivatalnokként dolgozott a Tiszavidéki Vasúttársaságnál. A nagyváradi főreál tanodában végezte tanulmányait, majd 1875-től a Magyar Királyi József Műegyetemre iratkozott be. Elsőként ő szerzett építész oklevelet 1880. február 27-én, kitüntetéssel. Utána két évig állami ösztöndíjas volt külföldön. Járt Hollandiában, Angliában, Skóciában, Belgiumban, Észak-Németországban. Hazatérése után a IV. kerületi főreáliskolában (ma V. Reáltanoda u.) tanított, később Hauszmann Alajos mellett a Műegyetemen tanársegéd, 1885-től magántanár. A Középítéstan és a Gazdasági épületek tervezését adta elő hallgatóinak. Az Építő-Ipar munkatársa, és a Köztelek c. mezőgazdasági szaklapnál rovatvezető. (A lap 1835-től az Országos Gazdasági Egylet közlönye volt, hetente 2-szer jelent meg. A Károlyi Györgytől vásárolt telken az Üllői u. 25 alatt Hild József tervei alapján 1846-ban felépült a Köztelek, amit Széchenyi István nevezett el. Itt számos gép-és népipai gyűjteményt is elhelyeztek.)
A század második felében sok megbízást kapott. Fontosabb tervezési munkái a törvényszéki épületek. Kiemelem a következőket: A kalocsai épület kétemeletes 1897 őszén adták át. Két szélső rizalittal rendelkezik, a középső tetejének sarkain szobrok állnak, és balusztrád övezi. Az udvari szárnyán a kornak megfelelően fogház volt. Komáromban, Nagyváradon, Miskolcon, Brassóban, Déván, Lőcsén és Besztercebányán is tervezett ilyen épületeket. A nyitrai törvényszéki épület és fogház valamint a nagyberecskei Pénzügyi Palota volt az utolsó munkája. Ezeknél fontos volt a célszerű beosztás, ízléses forma, és a helyi viszonyokhoz való igazodás. Tervezése még a marosvásárhelyi Székelyföldi Iparmúzeum, a mosonmagyaróvári, és a veszprémi megyeháza. Itt 1884-ben írták ki a pályázatot, amire 32 pályázó jelentkezett. Az ő, kétemeletes, udvaros, monumentális, eklektikus terve és költségvetése nyert, és megbízták az építkezés művezetésével is.(A ház kiugró sarok rizalittal, emeletenként párkányokon oszlopokkal, a főhomlokzat sarki armirozással készült. A középső rész római korinthoszi féloszlopokkal és pilaszterekkel tagolt. A rizalitok szélén aedikulákban allegorikus szobrok állnak. Legfelül a város címere. A tetőkön rácsozat, díszes padlásablakok stb.) Az impozáns megyeháza 1886-87-ben épült fel.
Több kórházat is tervezett, de előtte e célból Kézmárky Tivadar tanszéki tanárával külföldön tettek tanulmányutat. A II. sz. Sebészeti Klinikát 1900-ban, a VIII. kerületi Baross u. 23. sz, a 27. sz. alatt az I.sz. Szülészeti klinikát 1897-1902-ben adták át, homlokzatán kétoldalt falfülkékben szobrokkal. Ezek a legújabb higiéniai előírások betartásával épültek. A Mária utcai hosszan elnyúló régi Bánffy-ház is a klinikát szolgálja, de átépítette. Kiss István épülete a monarchiabeli patinás külsejét mutatja. A Budai Irgalmas Rendi Kórházat is ő tervezte. (II. ker. Frankel Leo u.). A Szent László Kórháznál (tervezte Kauser József 1894), valamint a bécsi alapítványháznál (Stifunghaus Str.) is építésvezető volt.
Budapesti bérpalotáin találkozunk először pártázatos megoldással. Ezek közül megemlítem az 1893-97 között László Zsigmond részére a Rákóczi u. 39, József krt. 2. sarok alatt felépült pártázatos épületét. Az ilyen motívum először jelent meg a fővárosban és a magyar építészetben. A kupolán és a sarokerkélyen Róna József horgany szobrai állnak, kapualjban Lotz Károly freskói. Ezeket 1978-ban Tiszai Tüske István restaurálta. Az 1898-ban elkezdett historizáló stílusú Pasteur Intézetet, (alapítva 1890, vezetője Hőgyes Endre orvos) akkor Rákos u-ban, ma Hőgyes Endre u.7-9, 1902-04-ben, (halála miatt már Czigler Győző fejezte be). Saját lakóházát 1899-1900-ban a Lónyay u. 17. sz. sarkon építette fel. A telek jó méretű volt, de szabálytalan, tágas lépcsőház, hatalmas ablakok. Modern volt a berendezés: lift, villany, fürdőszobák stb. Itt a lépcsőházban szép festett üvegablak van Mária a kis Jézussal, a függőfolyosókat levélmintás öntöttvas oszlopok tartják. Az egyik öntöttvas oszlop, ami álomfát imitál lombozattal és gyökerekkel (mára részben eltűntek a lombok), a Schlick Rt-nél készültek. A ház középkorias, gótizáló, két zárterkély, a kapu felett pompás neoreneszánsz szobrok, két hölgy kínálják az érett gyümölcsöt. A házon a 4. emelet a fia tervezése. A régi épületet 1898-ban vásárolták meg nejével 72 ezer Ft-ért. Az új tervek már egy luxusbérházat mutattak. A ház 1918-ban Heinrich Gábor vaskereskedő tulajdonába került. Veres Pálné u. 29. 1896-ban épült újra, Pichler és Brezina voltak az építők. A régi házat 1839-ben Hild József tervezte, az árvizet akkor túlélte, emléktáblája megvan. Váczi u. 65. Árkövi József háza, 1898-ban épült 3-emeletes, belsőudvaros, eklektikus. A két ház utcai homlokzata nagyon hasonlít egymásra.
A Pestlőrinci birtokos Herrich Károly vízépítő mérnök lányát Leonia Ilkát vette feleségül 1886. 06. 12-én a Deák téri ev. templomban. Ő maga is szorgalmazta apósa birtokának parcellázását. Így megalakult a Bókaytelep, amit sógoráról Bókay Árpád gyermekgyógyász orvosprofesszorról neveztek el. Akkor még a telep Kispesthez tartozott. Kiss István is az önállósodásért harcolt. Három gyermekük született. László, István és Erzsébet. László f ia (1887-1925) folytatta apja mesterségét, építész lett, míg István öccse (1889-1960) gépészmérnöki diplomát szerzett. A családi birtok épületét, a régi majorsági gazdálkodás egyetlen megmaradt emléke Puszta-Szent-Lőrincen, a lányai, Bókayné Szidónia és Kissné Ilka örökölték. Kiss István villarésszel nagyobbította: könyvtár szobával, verandával. Az államosítás után bérlakásokat alakítottak benne, majd 2015-ben a Tomory Lajos Múzeum költözött be.
A Magyar Iparművészeti Társulat választmánya 1902. február 1-i ülésén Ráth György elnöklése mellett, melyen jelen voltak még Györgyi Kálmán titkár, Alpár Ignác, gr. Bánffy György, Horti Pál, Rauscher Lajos neves személyiségek, ahol bejelentették, hogy „a nagyrabecsült tagtárs elhunytával érzékeny veszteség éri a társulatot, mert benne egyik buzgó, lelkes munkását vesztette.” A Fiumei úti temetőben a 37-es parcella 1, 76. védett sírban nyugszik. Befejezetlen épületeit Czigler Győző (1850-1905) építész folytatta, anyagi támogatás nélkül. Kiss István az Igazságügyi Minisztérium házi építésze volt. Még életében megtervezte a Minisztérium új palotáját az Akadémia u.17./Zoltán u. 5-ben.
Szakirodalomban is megjelentek építészeti írásai, pl. a Pápai lapokban is. Északnyugati Európa építészete 1885-ben, A ferde dongaboltozatok kőszerkezete cikkei 1886-ban Budapesten jelentek meg.
Számtalan klubnak volt tagja: Ferencvárosi Torna Clubnak, Magyar Mérnök és Építészegyletnek, (1867-ben alapították, első elnöke Hollán Ernő), a Képzőművészeti Társulatnak, a Magyar Gazdasági Egyesülésnek, a Fővárosi Törvényhatósági Bizottságnak, elnöke a Pátria Irodalmi Vállalatnak és Nyomdai Részvénytársaságnak. Idehaza és határainkon túl is átnyúló munkássága sok szép és újszerű épülettel gazdagította a városképet. Különösen az Észak-Európában (Németország) látott pártázatos építkezési formák hatottak rá.
Be First to Comment