Az adományozó a XXI. Század Társaság, a díjat József Attila hét költeményből álló szonettkoszorújáról, a Hazámról elnevezték el, melyet 1937-ben, halála évében írt. Értékőrző és értékteremtő életmű elismeréseként adományozza a kuratórium, Vámos Tibor elnök, akadémikus, villamosmérnök, Ágh Attila professor emeritus, politológus, Gönczöl Katalin professor emerita, kriminológus, Kocsis András Sándor, a XXI. Század Társaság elnöke, Romsics Ignác akadémikus, történész, Tompa Andrea író, színikritikus és Varga Gyula professor emeritus, közgazda.
RÁDAY MIHÁLY, filmoperatőr, rendező, tévés szerkesztő, városvédő laudációja:
Ráday Mihály gazdag örökséget kapott a szüleitől: tehetséget, szorgalmat, a szépség és az értékek szeretetét és felismerésük képességét. Jól is sáfárkodik velük! Pontosabb, ha foglalkozására azt mondom, hogy a műemlékek és az érdemes értékek szenvedelmes őrzője, sok jó dolgok kitalálója és útjuk kitaposója, aki ténylegesen hisz is abban, amit csinál. Nem is véletlenül áll ő a Budapesti Városvédő Egyesület élén, s van Kossuth- és Europa Nostra-díja is!
Az „Unokáink sem fogják látni” tv-sorozata igényes ismeretterjesztő, ízlésfejlesztő műsor volt. Kár, hogy 2010-ben „fölöslegessé” nyilváníttatott. Ráday – főként hosszában – egy kandeláber méretű, szavainak zengzetes baritonjával is nyomatékot adó személyiség, akinek „szorgalmazására” – áll e „leereszkedő kifejezés” azon a réz emléktáblán –, amely a pesti Andrássy úton sorjázó, egykori lámpaoszlopok másolatainak fölállítására emlékezik.
Állítólag – a 80-as évek közepén –, ravasz módon, megautóztatta a Fővárosi Tanács elnökét. Majd a Podmaniczky tér sarkán megkérdezte tőle, hogy „nem illenék-e ide egy jó szobor?” Dehogynem! – jött a válasz! Ő kinyitotta a csomagtartót, mutatva Kő Pál már kész modelljét, kezében a várbéli, városvédő Pallas Athéné szobrocskájával. Mivel a hajdanvolt tanácsok és a mai önkormányzatok közös, „hagyományőrző istenének” malmai lassú őrlésre vannak „bekalibrálva”, a szobor öt évre rá, a helyére is került. Prédául azoknak, akik rendre kilopják Pallas Athéné kezéből a lándzsát!
És kudarcok ne lennének? Jól emlékezhetünk a Kossuth tér – azóta már régen kivágott – szép fáira, amik végignézték, hogyan fűrészelik szét az árnyékukban álló Károlyi-szobrot. Sehol nincs könnyű dolga annak, aki az „útban lévő, ócskának hitt, avítt dolgokat”, s a kínosnak vélt szobrokat, utcaneveket menteni akarja. De ha mérlegre teszünk mindent, Ráday és kollégái sok érdemes emlék megóvásával gazdagították Budapestet, és számos más települést is!
Barátaim! Tisztelegjünk e csapat és a kapitánya előtt!
Tisztelettel és szeretettel gratulálok!