[box] Annak a reményében tesszük közzé dr. Horváth Péterné írását Kandó Kálmán születésének közelgő 150 éves évfordulója, jubileuma alkalmából, hogy a Fiumei Úti Sírkertben található nyugvóhelye addigra rendbe lesz téve, ellentétben Schlick Ignác elhanyagolt, végül tönkrement sírjával…[/box]
1869. július 8-án született Kandó Kálmán Pesten. Régi nemesi családból származott. Nagyapja, Kandó József Fejér vármegye alispánja, és pesti táblai ügyvéd. Édesanyja Gulácsy Irma.
Kandó Rozsnyón eljegyezte Posch Ilonát, akit a Terézvárosban vett feleségül. Két gyermekük született, de sajnos neje és fia igen fiatalon elhunyt.
A Sütő utcai Evangélikus Gimnáziumban tanult. 1888-ban beiratkozott a Királyi József Műegyetemre. A villamosság igen hamar felkeltette érdeklődését. Már negyedéves diákként pályadíjat nyert az elektrotechnikai dolgozatával. 1892-ben gépészmérnöki oklevelet kapott. 1893 őszéig a haditengerészetnél szolgált. Ezután Párizsban a Compagnie de Fives-Lille villamos gyár (megjegyzem, ez a cég is pályázott a Nyugati pályaudvar megépítésére) tervezési osztályán dolgozott. Itt ekkoriban Nikola Tesla által feltalált indukciós motorok gyártására rendezkedtek be. Ezek előállítására kidolgozott egy új szerkesztési-számítási eljárást, ami azok gazdaságos gyártását tette lehetővé.
Híre Mechwart Andráshoz is eljutott a Ganz és Társa gyárba. Itt Zipernowsky Károly vezetésével 1878-ban létrehoztak egy elektromos berendezéseket gyártó osztályt. De az indukciós motorok gyártásának beindítására hazahívták Kandó Kálmánt. Már néhány hónap alatt megkezdhették a háromfázisú indukciós motorok gyártását. Nevéhez köthető a forgóáramnak nevezett többfázisú áramrendszer bevezetése a Ganz és Társa gyárba, valamint az ehhez szükséges transzformátorok és generátorok tervezése is. Kandó az indukciós motorokat a kiváló tulajdonságai miatt a vasúti vontatásban is hasznosítani akarta. 1898-ban a Genfi-tó partján Kandó szervezésében üzembe helyezték egy 300 m hosszú, 20 m szintkülönbségű vonalon az első háromfázisú villamosvasutat. A Rete Adriatica társaság (mivel más ipari cégek nem vállalták) a Ganznál rendelte meg a 106 kilométeres Valtellina vasútvonal villamosítását. 1902. szeptember 4-én átadták a vonalat, ez volt a világ első nagyfeszültségű váltakozó árammal működtetett vasútvonala, Kandó első önálló fejlesztése. A cég 1903-ban három, következő évben 4 mozdonyt rendelt. Később a Westinghouse cég megvette Kandó szabadalmait és Vado Liguréban mozdonygyárat létesítettek, aminek vezetését rábízták. Itt két mozdonytípust fejlesztett ki. A Cinquanta és a Trenta gyorsvonati mozdonyok a leggazdaságosabbak voltak.
Kandó Kálmán első villanymozdonya
Az I. világháború miatt Kandó hazatért és a Ganz Danubius gyár műszaki- később vezérigazgatója lett. Már 1900-ban javaslatot tett a vasutak villamosítására. 1922-ben posztjáról lemondott és a Ganz Villamossági Rt. műszaki tanácsadójaként csak a villamos mozdonyok tervezésével foglalkozott.
1923. október 1-én kezdődhettek meg a kísérletek Budapest-Nyugati – Dunakeszi-Alag vonalszakaszon. A munkavezeték 16 kV-os, 50 Hz-es áramát a mozdonyban új fázisváltó alakította át. A próbaüzem sikerrel járt, a MÁV elhatározta a 190 km-es Budapest – Hegyeshalom fővonal villamosítását is. A rendszert az 1930-ban üzembe helyezett bánhidai erőműből táplálták. A vonalon Komáromig 1932-ben indult meg a villamos vontatás, Kandó Kálmán ezt már nem érte meg.
Kandó több külföldi megbízást is teljesített. 1926-ban megtervezte Európa két legnagyobb teljesítményű egyenáramú gyorsvonati mozdonyát Párizs-Orléans vonalra. 1895-1929 között 69 szabadalmat adott be a villamosvasúti, több fázisú váltóáramú motorok, felsővezetékek és erőátviteli telepek témában. Az MTA levelező tagjává választotta 1927-ben, Corvin-koszorúval 1930 tüntették ki. Róla nevezték el a miskolci Tiszai pályaudvar előtti teret, ahol szobra is áll. Az Óbudai Egyetemhez tartozik a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola. Kisbolygó is őrzi nevét. 2001-ben posztumusz Magyar Örökség díjban részesült.
Egészségi állapota a sok munka és családi tragédiák miatt megromlott. 1931. január 13-án váratlanul elhunyt. A Fiumei úti temetőben díszsírhelyben helyezték el: 46-l-6. A kő emlékmű Müller Ernő alkotása.
Az idén 135 éves Keleti pályaudvart (eredeti nevén Központi pályaudvart) 1881-84 között a Magyar Királyi Államvasutak építette. Átadása 1884. augusztus 16-án történt. A Keleti ekkor Európa legkorszerűbb állomása volt. Tervezője Rochlitz Gyula építész, a vonatfogadó csarnok vasszerkezetét Feketeházy János mérnök tervezte. Kivitelező Kéler Napóleon és Buzzi Bódog építőmesterek, valamint a kor jeles mesterei (Oetl, Jungfer, Gregersen, Schlick, Holzspack és mások) voltak. A gőz allegóriája szoboregyüttes az épület homlokzatának tetejét díszíti. 1892-től nevezik Keleti pályaudvarnak.
Baross Gábor vasminiszter szobrát (Szécsi Antal tervezte) az állomás épület előtt állították fel 1898-ban. A homlokzaton James Wattnak (1736-1819, 200 éve hunyt el) a gőzgép, és George Stephensonnak (1781-1848), a Rocket gőzmozdony (1829) feltalálójának szobrait helyezték el. (1769-től a gőzgép feltalálásának idejétől számítjuk az angol ipari forradalmat.) 2002-04 között a Keleti pályaudvar födém- és tetőszerkezet teljes cseréjét végezték el. 2005-08 között pedig a csodálatosan szép Lotz-terem felújítására került sor. Ma az állomás az ország egyik legforgalmasabb közlekedési csomópontja, naponta 200-200 vonat indul, és érkezik. 1988 óta műemlék.
A Lotz-terem eredeti fotón a régi pénztárral. Nyolc nagyméretű secco mutatja be az ipart, földművelést, közlekedést, kereskedelmet stb. Than Mór festménye a bejárati ajtó feletti lunettában a vasút allegóriáját meséli el.
[box] 
Az Idegenvezetők Világnapján 2019. február 23-án szombaton a Nyugati pályaudvart, 24-én vasárnap a Keleti pályaudvart mutatom be. Mindkét napon 10 órakor indulok a főbejáratok elől. Minden érdeklődőt szeretettel várok.
dr. Horváth Péterné,
Város és ipartörténeti csoport[/box]
Be First to Comment