Press "Enter" to skip to content

A Keleti pályaudvar eltűnt szobrai…

[box] Kandó Kálmánra emlékezve, dr. Horváth Péterné Ili február 23-24-i Nyugati és Keleti pályaudvari idegenvezetése kapcsán elkerülhetetlen  volt a Keleti pályaudvar homlokzatán található négy szobor sorsának felelevenítése…[/box]

Ráday Mihály Városvédőbeszédek 1. kötetének 223. oldalán olvassuk: A múlt évben százéves Keleti pályaudvar homlokzatáról 1935 óta hiányzik négy szobor: ipar, közlekedés, tudomány, mezőgazdaság. Dr. Németvölgyi Loránd kutatott utánuk, és végül a Közlekedési Múzeumban megtalálta a négy allegorikus szobor – fényképét, melyek a fényképeket tartalmazó 2. kötet 105.oldalán találunk, de ide is bemásoljuk:

 

Az Új városvédőbeszédek 42. oldalán ez áll:

A MÁV folyamatosan felújítja a Keleti pályaudvart. Sor kerül a hiányzó négy szobor pótlására is , és szeretnénk, ha visszakerülne a homlokzatra a két eredeti tábla. Ha szemben állnak a Keleti pályaudvarral, látják, hogy bal oldalt is, jobb oldalt is van egy tábla, amelyre ma az építés és a centenárium évszáma van fölírva. Korábban, mint a korábbi képek és rajzok ábrázolják, más feliratok voltak itt, de ma már nem tudják, hogy mi volt az eredeti szöveg. A táblákat az ötvenes években szerelték le, cserélték ki. Kéri a MÁV mindazokat, akik tudják, mi volt az eredeti feliratok szövege, jelentkezzenek. (Akkor nem került sor a négy szobor pótlására, a tatarozás 1999-ben fejeződött be. Jelentkező sem volt, aki az eredeti feliratok szövegét ismerte volna.)

Az Új városvédőbeszédek 462. oldalán ezt olvassuk

… szeretnék … beszámolni önöknek arról, hogy folyik a Keleti pályaudvar tatarozása. Ez persze csak keveseknek újság, hiszen híradás van róla bőven.

Sokan aggódtak, hogy vajon meddig kell várni az órára a homlokzaton. Megvan, jelentem tisztelettel. És elkészült újra, mire adásunk képernyőre kerül, talán már szerelik is vissza a helyére azt a szoborcsoportot, amely a homlokzaton volt, és amelyet eléggé megviselt az idő az elmúlt 115 évben.

Elmentünk, megnéztük abban a műhelyben, ahol dolgoztak rajta Szilágyi Mihály és munkatársai. Az eredeti szoborcsoport anyaga korrodálódott, úgyhogy kénytelenek voltak újra elkészíteni az egészet. A régit azért – úgy gondolom – össze fogják rakni, és valahol majd megőrzik. A hatalmas szoborkompozíció hamarosan látható lesz a Keleti pályaudvar homlokzatán. Persze csak messziről. Ezért gondoltuk, érdekes lehet talán közelről megnézni mekkorák ezek a figurák – amikor még a földön vannak, amikor még csinálják őket.

A házon, mármint a Keleti pályaudvar homlokzatán ott van George Stephenson, a gőzvontatás és James Watt, a gőzgép megalkotójának szobra, ott van a pályaudvar születési évszáma és a centenáriumáé. Megvan az óra, készül az oromdísz-kompozíció, csak egyvalami hiányzik. Pontosabban négy valami, még négy szobor a homlokzaton az üvegfal előtt, amelyeket minden régi ábrázoláson megtekinthetnek. Ezeket nem állítják helyre. Egyszer valamikor régen e műsorban már szóvá tettem, hogy a négy szobrot pótolni kellene.

Most – ki tudja miért -, miközben az egész Keleti pályaudvar tatarozása folyik, és nyilván nem két fillér, pont ez a négy szobor marad el megint.


Szerencsére változott a helyzet, a szobrok visszakerültek a helyükre. Erre (is) vonatkozó érdekes kiegészítést kaptunk Kummer Istvántól kaptuk:

  • A főhomlokzati üvegfalat tagoló párkányon négy allegorikus szobor áll: fonónő (könnyűipar), a bányász (a nehézipar megtestesítője), marokszedő nő (mezőgazdaság) és kereskedő (kereskedelem) alakjai. 1935-36-ban ezek rejtélyes módon eltűntek a homlokzatról. Valószínű, hogy a szobrok kőanyagának tönkremenetele miatt távolították el azokat. A most látható fülkeszobrok az eredeti rajzok és egyéb anyagok alapján készült hasonmások. A 2003-ban újonnan elhelyezett 4 szobor alkotói: Janzer Frigyes és Gyurcsek Ferenc.
  • Az épületet építésekor villanyvilágítással látták el: a Ganz gyár által felszerelt 70 db ívlámpa Zipernovszky Károly munkája volt, ezen kívül 644 db izzólámpa világított.

Egy 2002. december 27-i Népszabadság számol be arról, hogy hamarosan visszakerülnek a szobrok a pályaudvar homlokzatára:

View Fullscreen

Ráday Mihály Városvédőbeszédek 1. kötetének 157-158. oldalán a Kandó mozdonyról van szó:

Kubinszky Mihály nagyszerű könyve, amely a minap jelent meg az üzletekben, régi magyar vasútállomásokat mutat be, elpusztult, lebontott épületeket, s ma is meglévő csodáit a hajdani ácsmesterek keze munkájának. Az Új Tükör a múlt héten számolt be az ipari emlékek szerte a világban tapasztalható megbecsüléséről. Tehát sok minden arra ösztönzött, hogy végül is szóljon ez a műsor a hajdani ipar remekeiről is, darukról, antennákról, közlekedési eszközökről. A legmeggyőzőbbek számomra azok a mondatok voltak, amelyeket az Óbudán nemrégiben felállított Kandó-mozdony előtt hallottam Bakos Istvántól.

Bakos ISTVÁN, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola Villamosenergetikai Intézetének igazgatója: 1978-ban szóltak a Keletiből, hogy ott van ez a mozdony. Ha nem gondozzuk, nem visszük el – tönkremegy. Valakinek eszébe jut, nincs még „kiváló vasgyűjtő” jelvénye, aztán elviszi a MÉH-be… Utánanéztünk, hogy mit lehetne tenni. A szokásos ügymenet mellett teljesen kilátástalannak tűnt, hogy a mozdonyt meg tudjuk menteni. Sok vállalatvezetővel, különböző társadalmi funkciójú emberrel beszéltünk, aztán lassan kiderült, hogy ezt hivatalosan nem lehet csinálni, de társadalmi összefogással, önkéntes alapon — talán megy! Kezdődött azzal, hogy a terepet kellett rendezni úgy, hogy a műemlékvédőknek is megfeleljen, városképbe beleilleszkedjék. A mozdonyt is rendbe kellett szedni. A maga korában Európa egyik legjobb mozdonytípusa volt: Kandónak az elve, hogy a közhasznú hálózatról kell a mozdonyokat táplálni, ma már köztudott. És a mai energiaszegény világban talán az sem mellékes, hogy ez a mozdony lejtmenetből tudott visszatáplálni, amit egyetlen jelenlegi mozdonyunk se tud!

Kandót mi példaképnek is állítjuk a fiatalok elé, fenntartás nélkül. Embernek, mérnöknek egyaránt nagy volt. Akkor is volt nemzetközi helyzet, gazdasági helyzet – akkor sem volt könnyű… Ezt 1920 és 1930 között csinálta meg. Az elméleti kínlódás, a harc az anyaggal… De a tíz évben benne volt a sok értetlen emberrel való harc is! Mert, ha valaki újat akar, akkor aggályoskodni mindig könnyű, és ezt az aggályoskodást azok részéről lehetett tapasztalni – ezt én is már csak irodalomból tudom -, akiknek beleszólásuk volt. Mert akkor később mondhatták azt, hogy ugye, én megmondtam… Ha kudarc lett volna… Egyszerűen elhárították a felelősséget, és pont azok az emberek, ugye, akiknek a dicsőség, a siker hivatalból jutott… De hát ez ma is így van, azt hiszem…

RÁDAY:Milyen segítséget kaptak ezekhez a munkálatokhoz?

BAKOS ISTVÁN: Részben pénzbeli, részben társadalmi munkát adtak a vállalatok, tizenöt-húsz vállalat. Ha csak a legjelentősebbeket sorolnám föl, akkor is összejönne ennyi.

RÁDAY:Ez, ami itt áll, egy mozogni nem képes mozdony. Mi ebben a jó?

Bakos ISTVÁN: Ez egy igazi műemlék. A magyar villamosvontatás ilyen mozdonyokkal indult. Másrészt a század első évtizedeihez az is hozzátartozik Ady, József Attila mellett, hogy volt egy Kandó Kálmán! A nemzeti kultúránknak ez ugyanúgy része, mint a költészet, irodalom, építészet…! Egyébként az az érzésem, hogy nevelésünkben sokkal több haszna lesz, mint bármilyen példabeszédnek. Éjszakánként itt voltak kinn a diákjaink, amikor elhoztuk. Olyan lelkesen dolgoztak, amilyet én még eddig nem tapasztaltam. Úgy látszik, hogy van olyan, amivel nagyon meg lehet őket fogni. Vagy egy más oldal: a környék gyerekei idejárnak a szüleikkel; minden gyerek már mozdonyvezető vagy villamosmérnök akar lenni! És azért ez sem közömbös!

Látva ezt a felújított mozdonyt, már biztos voltam benne, hogy téves szemlélet az, mely szerint csak azt a tárgyat érdemes megőrizni, amelyik eredeti funkciója szerint működik. Mint kultúrtörténeti emlékekre, szükség van darura, rádió- antennára, mozdonyra és — régi villamosokra is.


Végül olvasóink figyelmébe ajánljuk Csontos Tamásné “A szerelvény Budapest Keleti pályaudvarig közlekedik…” című írását, mely a 2010. szeptemberi ESE Híradóban jelent meg:

View Fullscreen

A címkép forrása a SzoborLap.hu, az utóbbi két cikket pedig az Arcanum adatbázisában találtuk.


One Comment

  1. Papp Árpád Papp Árpád 2020.03.26

    Az egyik eredeti szobor felső része előkerült az egyik erdőben.
    És tudom kinél van.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .