Garay Klára:
Famentő kisokos

Minden rosszban van valami jó. Abban a rosszban, hogy szeretett kormányunk minden erejével pusztítja az ország összes fáját, az a jó is megtörténhetett, hogy a lakossági összefogás is erősödik ez ellen az önsorsrontó életmód ellen.

I. A tiltakozó lakosságnak jól működő, természetes jogérzéke van, amikor azt mondja, hogy ez a helyi önkormányzat és a helyi lakosság megkérdezés nélkül nem történhetne meg.

Mások azt vélik, hogy a lakosság indulatból, politikai megfontolásból tiltakozik és olyasmibe akar beleszólni, amelyhez nincs elég tudása. Ez utóbbinak gondolat élen járó harcosa Tarlós István főpolgármester. Ő minden lakossági fórumon igyekszik elmondani, hogy a lakosság ne akarjon beleszólni olyasmibe, amihez nem ért. Ez a hozzáállás nemcsak mélyen sértő arra a lakosságra nézve, melynek tagjai választók és választhatók, munkahelyükön saját szakmájukban felelős döntéshozók, de közügyekben megfosztjuk a beleszólás jogától. Egy főpolgármesternek legalább annyit kellene tudnia, hogy mit jelent az önkormányzatiság elve. Igaz, hogy ha tudná, nem mondott volna le fővárosi területekről állami beruházások javára.

Ez a hozzáállás alaptörvény sértő is. Az alaptörvény ugyanis minden magyar állampolgár számára kötelességként írja elő az épített és természeti környezet védelmét.

Joggal tiltakozik tehát a lakosság akkor, amikor a főváros tulajdonában álló cégek  minden előzetes bejelentés nélkül fakivágási engedélyt kapnak. A fakivágási engedély kiadásának menetét szabályozza a 346/2008.XII.30. Korm. rendelet a fás szárú növények védelméről. Ez a rendelet pontosan leírja, hogy milyen eljárásrendet kell követni, ha egészséges, és ha beteg fát akarnak kivágni, hogyan kell értesíteni erről a lakosságot, és hogyan kell gondoskodni az elveszett fák pótlásáról. Ez a jogszabály kell legyen, minden famentő sorvezetője, amikor számon kéri a favágókat. Ebben a rendeletben azon invazív fák listáját is megtalálja, amelyeket ültetni nem szabad, de a terület tulajdonosa köteles megakadályozni a továbbterjedésüket is.

A tiltakozóknak érdemes megkeresni a kerület saját rendeletét, saját fás szárú növények védelméről. Ez a saját rendelet csak szigorúbb eljárásokat tartalmazhat, mint a kormányrendelet. Megengedőbbet nem!

Budapest tragédiája ez a kettős szabályozás, ami sajnos a gyakorlatban védtelenné teszi a fákat. A Szentendrei útért felelős főváros egyszerűen semmibe veszi a kerület lakosságának kéréseit. A kerületi önkormányzat sem tiltakozik az eljárás ellen kivont karddal, hiszen eszköztelen. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy nem elég egyértelmű a jogi szabályozás. A főváros, mint tulajdonos a saját területén élő fákra nem adhat ki fakivágási engedélyt.

Ahogyan a III. kerületi önkormányzat sem adhatná ki a saját területén élő fák kivágására vonatkozó engedélyt. A kerületi önkormányzat egy ilyen vitás esetben köteles egy másik kerület jegyzőjéhez fordulni, vagy a főjegyzőt felkérni a nemtelen feladatra. Bármelyik szomszédos önkormányzat jegyzője adhat ki fakivágási engedélyt. De kihez forduljon a főváros, ha fát akar vágatni a saját területén? A saját jegyzőjéhez nyilván nem, hiszen ez ahhoz lenne hasonló, mintha Kovács János, vagy Szabó Péter saját maga engedélyezhetné a kertjében álló fa kivágását. Joga van ahhoz a fővárosnak, amihez nincs Kovács Jánosnak? Természetesen nincs.

A kerületek és a főváros képviselő testületei is nagyon szeretnek határozatot hozni arról, hogy hol itt, hol ott vágjanak ki egész fasorokat, vagy irtsanak ki „szöszölős nyárfákat”.
Ők persze hozhatnak határozatot, de fakivágási engedélyt csak a jegyző adhat ki, a képviselő testület nem. Rendes dolog, hogy engedik beleszólni a képviselőket, de arra a legritkább esetben hagynak időt, hogy a képviselők ezt a dolgot alaposan megvizsgálják, ne adj isten kikérjék a lakosság, és a szakértők ELFOGULATLAN véleményét.

A kormányrendelet szerint a fakivágási engedély kérelmet „helyben szokásos módon ki kell függeszteni”. Amelyik önkormányzat jogszerűen akar eljárni, az kifüggeszti papír alapon az önkormányzat hirdetőtábláján, és felteszi a honlapjára. Ezzel biztosítva, hogy titokban maradjon a lakosság előtt, mert se Kovács János, se Szabó Péter nem azzal kel és fekszik, hogy nincs-e véletlenül fakivágási engedély az önkormányzat honlapján, vagy a bejárati ajtó mellett! pedig lassan be kellene vezetni ezt a szokást. Így a Szentendrei útiak is csak véletlenül tudták meg, hogy mit jelent a szürke csík a fák törzsén.

Természetesen nem a fakivágás napján, vagy előző este kell hirdetményi úton közzétenni! Hanem HETEKKEL korábban! Lehetőséget adva ezzel az érintetteknek a véleménynyilvánításra.

A 346-os kormányrendelet előírja tehát a lakosság tájékoztatását. A tájékoztatás nem egyenlő azzal, hogy bejelentik: hogy holnapután vágjuk a fát, ne tessék itt parkolni. A tájékoztatási kötelezettséget a 2001. évi LXXXI. törvény írja elő. E törvény értelmében (mely magasabb rendű jogszabály a 346-osnál) a tájékoztatás. A tájékoztatás kétirányú. A BKK elmondja milyen munkálatokra kapott megbízást (útjavítás, vízelvezető árok, közműcsere, parkolóhelyek kialakítása). A lakosság pedig a saját kéréseit gondolatait tolmácsolja (hol legyenek a kocsi beállók, hol veszélyeztetik az ágak a háztetőt, stb.) Ebből az együtt gondolkodásból jöhet létre olyan terv és megoldás, amellyel az összes érintett fél elégedett lehet.

A 2001. évi LXXXI. törvény ugyanis azért jött létre az 1998-ban született Aarhus-i egyezmény nyomán, hogy a lakosság mindenkor információhoz jusson környezeti ügyekben, és kifejthesse saját véleményét. A fenti megbeszélések alkalmával van ugyanis lehetőségük a szakembereknek arra, hogy a lakosságnak elmagyarázzák a saját szempontjaikat. Magyarország csatlakozott ehhez az egyezményhez, hiszen papíron mindenféle környezetvédelmi egyezményhez csatlakozott, melyeknek betartására semmilyen hajlandóságot nem mutat. (2019-ben fejlődött odáig a magyar kormány, hogy már papírforma szerint sem csatlakozik az Európai Unió Klíma védelmi megállapodáshoz). Az Aarhus-ban ülésező képviselőknek eszébe sem jutott az a magyar abszurd helyzet, hogy a magyar lakosság érzékenyebb és tudatosabb a környezeti kérdésekre, mint az őt képviselni hivatott önkormányzatok és kormányzati szervek. Ezért aztán nálunk a civil lakosság és az „önkormányzatok” közötti kommunikáció süketek párbeszéde, egyik sem hallgatja meg a másik szempontjait.

Napjainkban szemben álló felek csatáját vívják, melyben a hatalmi arrogancia egyszerre akarja legyűrni a környezetvédelmi és állampolgári jogokat. Jelen írással a lakosság jogtudatosságának szintjét próbálom emelni. Indulati kitörések helyett jogi eljárásokat kell kezdeményezni.

1. Fák a parkolókban?

A Szentendrei út mentén jelen pillanatban szinte lehetetlen a lakóházak bejárata előtt annyi parkolóhelyet kialakítani, amennyire lakossági és vállalkozói igény jelentkezne. Így szinte biztos, hogy valamelyik útkereszteződés közelében ki kell alakítani 10 gépjárműnél nagyobb befogadóképességű felszíni várakozó helyet. Ez a kérdés minden régebbi építésű lakott területen felmerül. Ez sem kegy, vagy jóindulat kérdése, hanem törvényi kötelezettség. Nem csak a parkolók kialakítása, hanem annak fásítása is.

Fa és környezetvédőknek javasolt 2.sz. kézikönyv az OTÉK 10/2016. II. 9. Korm. rendelet 1 §.1.bek. és a 253/1997. XII. 20.-i Korm. rendelet 42 §.7. bek.

Ezeket a parkolókat kötelező fásítani úgy, hogy a fák lombjának árnyékoló hatása érvényesülni tudjon. Minden 6. gépkocsi férőhely után kötelező ültetni 1 db nagy lombkoronát nevelő fát.  ( pl. a Zuglói Kerületi Építési Szabályzat minden 4. parkoló férőhely után ír elő egy fa telepítését!)

Sajnos nagyon sok parkolót látunk, melyben nem teljesülnek a fenti előírások. Szélsőséges esetben egyáltalán nem ültetnek fát, így jönnek létre akár 50-100 férőhelyes parkolók is fák nélkül.
Joggal követelhetné a lakosság ezeknek a parkolóknak a fásítását. ( Bevásárló központok, irodaházak hősziget- képző parkolóit lehetne élhetővé varázsolni!)

Itt kell szót emelnünk az alibi faültetések ellen is. Akár magán parkoló, akár állami beruházások környezetében bárki tapasztalhatja, milyen következményekkel jár az alibi faültetés.
Elültetnek egy díszfát egy 50 cm x 50 cm-es gödörbe, mely szerencsétlen fa a negyed nm-es gödörben egy éven belül elpusztul. Ez a gyakorlat kétszeresen szabálytalan

1. A Korm. rendelet nagy lombkoronájú fa ültetését teszi kötelezővé, nem díszfát
2. Minimum 1 nm-es ültető gödröt ír elő. Négyszeresét, annak, amit kialakítanak számára.

A jogszabályban előírt 1 nm-es ültető gödör azt jelenti, hogy a jogszabály alkotó életében nem látott nagy lombú fát, sejtelme sincs róla, hogy a nagy lombkoronához ugyanolyan nagy gyökérzet tartozik. A kiterjedése is akkora, mint a lombkoronáé. Vízre és levegőre is szüksége van. Ehhez nyilvánvalóan nagyobb karbantartott talajra van szüksége a fának.

„Jogalkotónk” elmulasztotta ezt a rendeletet összhangba hozni a 346/2008. XII. 30. Korm. rendelettel, amely 2,25 nm KÖTELEZŐ fa-verem kialakítását írja elő. Ha a fa nem kapja meg ezt az élőhelyet, mégis véletlenül életben marad, akkor sem tud a lombkoronája kifejlődni. Sajnos ilyenkor mindenki a fát szokta hibáztatni, kijelentve róla, hogy nem várostűrő. Pedig szegény fának nem a várossal van baja, hanem éhezik, szomjazik, megbetegszik és meghal. (Sok idős fának kevés is az 1,5 x 1,5 méteres ültető tányér! Pláne beton keményre száradva, tömörödve)

A városlakó és a jogalkotó egyaránt nincs tekintettel a fák élettani szükségleteire. Elvárja a fától, hogy teljesítse az ő kívánságait. Étlen, szomjan a sós városi sivatagban szenvedve. Javaslom, hogy a fákat védelmező civilek kezdjenek tiltakozó akciókba a fák kínzása ellen. Ha egy kutyát nem szabad kikötni az előírtnál rövidebb lánccal, ha nem szabad méretre szabni fülét, farkát, miért lehet a fákat kínozni?

Tessék tiltakozni a fák jogainak megsértése ellen is!

II. Fa-védelmi  teendők

A mellékelt fényképeken is látható, hogy milyen módon kínozzák a Szentendrei úti (és minden más úti) fákat.

1. A hatalmas nagylombú fák ágai zavarják a légvezetékeket és a lakóházak tetőcserepeit. Jönnek a BKK tettre kész láncfűrész-kezelői, akiknek elemi fogalmuk sincs a fákról, csak vágják, ahol érik.. és köcsögfává alakítják a 100 éves fákat. A szerencsétlen fa ugyan kihajt, de a levágott ágai helyén korhadásnak indul, gyökérzetének jelentős része elhal, megbetegszik és sajnos szegény főváros a mi védelmünk érdekében kénytelen lesz kivágatni. Törvénybe kellene foglalni, hogy csak vizsgázott faápoló végezhesse ezt a munkát. Sokkal kevesebb lenne a brutálisan megcsonkított idős fa és mindenkinek tudomásul kellene vennie, hogy a fák védelmével a saját egészségünket védelmezzük. Ahogyan az agydaganat operálását nem bízzuk a fogtechnikusra, ugyanúgy nem bízzuk a fák „fiatalítását,” vezeték védelmi munkálatokat sem láncfűrész kezelőkre!
2. Gyakrabban esik szó arról, hogy a fák gyökérzete megsérti a közmű vezetékeket, mint arról, amikor közműfektetés miatt sérül meg a fák gyökérzete. Pedig a megsértett gyökérzet egyenes következménye a száradó lombkorona. Sokféle módon lehetne elkerülni a károkozást! Nem tesszük! Pedig mind a lakosság, mind a képviselők, és más döntéshozók, közműfektetőknek, út és parkoló építőknek kellene kötelező olvasmánnyá tenni ezt az ingyenesen elérhető kiadványt!

Aki ezt nem ismeri, ne dönthessen fák ( és mindannyiunk) sorsáról!

3. A fa ültetésénél is sokkal körültekintőbbnek kellene lennünk. 2018-ban faültetési kampány volt. Ekkor a nagylombú Szentendrei úti japánakácok lombsátra alá ültettek több fiatal japánakácot. Megmaradásra pláne nagy lombkorona fejlesztésre esélyük sincs. Két éven belüli második átültetést biztosan nem élik túl. De ha most útépítési kampány van, akkor a facsemete útban van. Előrelátás nulla. Gazdag ország vagyunk.
4. Az elültetett fákról gondoskodni is kellene. Nem csak öntözéssel, hanem a sarjhajtások eltávolításával is. Ez sem történik meg. Így azonban nem szép sorfa lesz belőle, hanem bozót. Ez sem a fa hibája.
5. A fasor és az úttest között található vízlevezető árok sok helyen tele van gyomfákkal. Ezek a gyomfák úgy nőnek rá a fa gyökerére, mintha az ember lábára 30 piócát ragasztanának. Az özön növények eltávolítása az utcai és parkfák megőrzése szempontjából létfontosságú. (Lenne.)
6. Ügyes és önző háztulajdonosok a vízlevezető árok feltöltésével hoztak létre maguknak saját parkolóhelyet. Ez nem csak szabálytalan, de a fának is ártanak azzal, hogy a teljes környezetét szilárd burkolattal látják el, így nem tud elegendő vízhez és levegőhöz jutni. A fa nem várostűrő, vagy a város nem vesz tudomást a fák élettani szükségleteiről?
7. Más ügyes építkezők az építési törmelékkel rakták körbe a facsemetéket. Nem kellene.
8. Sok idős fát tesz tönkre a ráfuttatott borostyán. Téves az az elképzelés, hogy ez nem árt a fának. A borostyán képes leszakítani a fának a kérgét, és plusz súlyt rak a fára, esőben, szélben a gyökérzet nem tudja megtartani. Kidől! Ezzel jól lehet riogatni a lakosságot: ki kell vágni, nehogy kidőljön! A kígyó a saját farkába harapott.
9. Sokan annyira tisztelik a fákat, hogy azokat a magról nőtt gyomfákat is meghagyják, amelyek szétfeszítik a ház alapját, a kerítéseket, de kinőnek az esőcsatornában is. Ilyenek a bálványfák, és a zöld juhar. Sokan abban a tévedésben vannak, hogy egy fa nem tud ártani. Pedig nagyon is. Gondoljunk a szétfeszített kerítésekre, útszéli korlátokra, a kertekből az útmenti sorfákat elborító gyomfákra. Ezektől a fáktól védeni kell az őshonos és parkfákat, ugyanúgy, mint a töltéseket, útszéleket, erdőket, házakat. Tudnunk kell melyek ezek a fák. Négy faj van ezen a listán, nem nehéz megjegyezni: bálványfa, zöld juhar, amerikai kőris, és a fehér akác. A kertészek levetették a listáról az ostorfát, de Budapesten és környékén a második leggyakoribb gyomfa! Csak a kertben cserjeként megjelenő, egy év alatt 2-3 méteresre megnövő érdes levelű növényben kevesen ismerik fel a nagykörúti karácsonyi füzér tartó, veszélyesen invazív Nyugati ostorfát!
   (Cserjék sokkal többen vannak, figyeljünk azokra is!)

A klíma katasztrófa árnyékában egyre többen, egyre több fát akarnak elültetni.

Azonban a jó szándékú faültetés csak akkor éri el célját, ha betartjuk a máris meglévő jogszabályokat és tiszteletben tartjuk a természet törvényeit.

Nem mindegy mikor, hova, milyen fát ültetünk és nem mindegy, hogy sorsára hagyjuk az ültetés után, vagy megadjuk neki azt a gondoskodást, amivel biztosítjuk a hosszú távú megélhetését.

Tanuljuk meg a fák nyelvét! Értsük meg üzeneteit! Saját érdekünkben!

Ahogyan az anyák megértik a gügyögő gyerek beszédét, ahogyan dekódolják a sírását, a mimikáját.
Nem kicsit lenne jobb tőle a világ!

Budapest, 2019. augusztus 10.

Garay Klára,
a Budapesti Városvédő Egyesület Környezetvédelmi csoportjának vezetője, biológia tanár