Dr. Horváth Péterné:
Gozsdu Manó

Gozsdu Manó Nagyváradon született 1802. február 9-én, és 1870. február 3-án, 150 éve hunyt el Pesten. Magyarországi román jogász, politikus, országgyűlési képviselő és mecénás. Nagybátyja volt Gozsdu Eleknek (1855-1920 főügyész, hírlapíró és író).

A nagyváradi Holdas templom melletti házban született. Apai ágon cincár családból származott, akik többen Miskolcon laktak. Apja Atanasie Gozsdu jómódú marhakereskedő, édesanyja Biharban született Ana Poynar volt.

A nagyváradi premontrei gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd az egri érseki gimnáziumban fejezte be. Utána a váradi és pozsonyi jogakadémián tanult. 1842-ben a pesti egyetemen szerezte diplomáját. Ezután a híres Vitkovitcs Mihálynál (1778-1829), a főváros legkeresettebb ügyvédjénél – ahol Deák Ferenc 1803-1876 is – jurátuskodott. Pesten Grabovszky (1827-1874) szalonját látogatta, itt ismerkedett meg a városban élő macedoromán családokkal, az erdélyi és magyar értelmiségiekkel. Barátságot kötött Andrei Sagunával. Fiatal, kezdő ügyvéd korában magyar nyelvű verseket írt, néhányat kiadták a Szép-Literatúra Ajándéknál 1826-ban.

Még ez évben önálló ügyvédi irodát nyitott, bűnvádi perekkel foglalkozott, és hírnevet szerzett. 1827-ben elsőként vezette be a magyar ügykezelési nyelvet a latin helyett a pesti ügyvédek között. Neki köszönhetjük, hogy a pesti görög-román egyház jegyzőkönyveit németről magyarra szerkesztette. Többnyire bűnvádi perekkel foglalkozott, igen jó szónoki képességgel bírt. Még a külföldi szaklapok is lehozták védőbeszédeit.

1832-ben a budai cincár kereskedő családnak Anastasia Pometa nevű leányát vette feleségül. Vagyona megnőtt, és részvényeket, ingatlanokat vásárolt. Ekkor vette meg Wilheilm Sebastian Király utcai házát, és körülötte lévő telkeket.

Bevételeinek jelentős részét a pesti román kultúra pártolására szánta, de a Budai Egyetemi Nyomda román nyelvű kiadványait is finanszírozta.

1848 tavaszán a magyarországi és erdélyi ortodox egyház egyesüléséért küzdött, de vereséget szenvedett. Bizalmat szavazott Batthyány Lajos vezette felelős magyar kormánynak.

1854-ben engedélyt szerzett a Király utcai telek felparcellázásához, és ide raktárakat, üzleteket emelt, majd később ezek helyére 1901-től felépült a Gozsdu-udvar.

Az októberi diploma kiadása után 1860-ban Krassó vármegye főispánjának nevezték ki. Az első közgyűlésen szabályozták a hivatali nyelvhasználatot.

1861-ben az országgyűlés idején a főrendiház jegyzője volt. Az év nagy részét az Országgyűlés felsőházában a vitákon töltötte, ahol titkárrá is választották. Novembertől az országgyűlés elmúltával lemondott a főispáni tisztségéről, és visszavonult a politikától. Ezután gazdasági kérdésekkel, jogászként foglalkozott. A Pesti Biztosítótársaság és a Concordia gőzmalom társaság elnökévé választották. (Az 5 emeletes épület 1866-ban épült a ferencvárosi Duna-parton, Soroksári út 24. alatt. Az 1902-es januári tűzben súlyosan megsérült. 1939-ig működött. Benne 1978-ban a malmok berendezéseiből zártköri ipartörténeti kiállítás nyílt meg. 1984-ben a hazai malomipar szakmúzeumává nyilvánították. (Védett ipari műemlék, de nem látogatható.)

Első felesége halála után 1863-ban ismét megházasodott, ekkor is cincár kereskedőcsalád lányát vette el, a pesti Melania Dumciát. 1865-68 között Tenke kerületét képviselte. Deákkal jó kapcsolatot tartott, politikájának híve volt. Részt vett a nemzetiségi törvény előkészítésében, a románok és magyarok békés együttműködéséért küzdött. 1869-ben a Kúria (ítélőszék) bírájává nevezték ki, amit betegsége miatt csak rövid ideig tölthetett be. Rendszeresen látogatták lakásán a román politikusok.

1869. november 4-én végrendeletében vagyonát kizárólag a román nemzet hazánkban és Erdélyben élő, de a görögkeleti és ortodox hitet gyakorlóknak hagyta. Vagyis, hogy alapítványából erdélyi román fiatalokat iskolázzanak. A végrendeletet Andrei Saguna erdélyi román ortodox püspök intézte. Ebből a vagyonból kezdte meg működését a Gozsdu Alapítvány. Szülővárosában gimnázium őrzi nevét. 1918-ban a Gozsdu vagyont 10 millió aranykoronára értékelték. Mai értéke egymilliárd dollárnak felel meg, írták 1998-ban. Ekkor a sajtó hírei szerint a románok még visszakövetelték a vagyont.

A Gozsdu udvar címe: VII. ker., Erzsébetváros, Dob utca 16. – Király utca 13.

6 udvarral és 7 négyszintes épületből – 4800 négyzetméterből álló átjáróház. Épült 1901-1902. Tervezője Cziegler Győző egyetemi tanár, kivitelező Mann József. Alapterülete a Holló u. 10. négy szintjével együtt kb. 60 ezer négyzetméter. Kőfaragó: Weisinger György, szobrász Vögerl Alajos, műasztalos Horváth és Pintér cégek, műlakatos Berkes Kálmán, ács Horváth József, burkolat Walla József, padlózat Neuschlosz Ödön és Marcel munkája. Tartószerkezetét Heinrich A. és fiai gyártották le. 1907-ben Rainer Károly végzett átalakításokat, 1911-12-ben Lux Áron, 1935-ben Nagy Áron,1982-ben Dobó Márton.

Korábbi épületek: Király u. 13. 1810-ben Pollack Mihály Krausz Jánosnénak, 1853-ban Hild Károly Németh családnak, 1869-ben Benkó Károly Gruber Samunak emelt házat. A Gozsdu-udvart 1952-ben államosították, amit az 1953-as magyar-román szerződés jóváhagyott. 1999-ben magánbefektetőknek értékesítették. A beruházók 249 luxus lakást terveztek, aminek többségét külföldiek vették meg.

Ha végig megyünk a 220 m-es belső sétányokon, 12 ezer négyzetméteren kereskedelmi helyiségeket látunk: kávézók, klubok, éttermek, galériák, wellnessláncok. Ma Budapest egyik kedvelt turisztikai látványossága, állandóan tele külföldi és belföldi turistákkal, bulinegyed. A Holló utca 10. házzal acélszerkezetű gyaloghíddal kapcsolódik, a Holló u. 6. épületben parkolóház üzemel. Az eredeti hét épület a II. világháború alatt a gettó része volt. A ház bejáratánál látható Gozsdu Manó emléktáblája. 2004. április 25-én Hiller István kulturális miniszter és Mirecea Geoana román külügyminiszter közösen avatta fel. A közeli városrészt az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította.

Síremléke a Kerepesi temető B 136-os falsírban található, a Gerenday-cég munkája.

Összeállította: dr. Horváth Péterné