(egykor Feldunasor 13. sz., ma Akadémia u. 1. és Vigyázó Ferenc u. (egykor Béla utca) 2.
Az épület átalakítva ma is áll a MTA közelében.
A telek a régi Hacker Sándor-féle ácstelep (1791) helyén volt, és 1834-ben került Wargha kapitány tulajdonába.
Wargha Sándor 1835-ben kétemeletes épületre kért engedélyt a Dunasorról nyíló utca sarkára a Szépítő Bizottmánytól. A belsőudvaros klasszicista épület kivitelezését ifj. Zitterbarth Mátyás (1803-1867) végezte. A ház átvészelte az 1838-as nagy árvizet. Főhomlokzatán fent timpanonos középrizalit, az 1. és 2. emeletet pilaszterek fogják össze, nyolcosztású keretes ablakokkal épült. A hosszan elnyúló telken két négyzetes udvart is kialakítottak. Ilkey Sándor, aki a Pesti Nemzeti Színház igazgatója is volt, 1838-1845 között birtokolta az épületet, és a poros utcát leköveztette. A házban neves lakók is voltak bérlők, pl. Kiss Bálint képíró, Barabás Miklós festő (1810-1898) bécsi tanulótársa. Kiss részt vett a Pesti Műegylet megalapításában is, ami Trefort Ágoston ügyvéd, politikus (1817-1888) elnökletével jött létre 1839. november 10-én. A házban kialakított raktárban lehetett látni a hazai asztalosiparosok mestermunkáit, ezeket később Bukarestbe vitték.
Emmerling Károly (1799-1866) 1846-ban nejével, Fischer Annával szerezte meg a Duna közeli épületet, reprezentatív szállodává alakíttatta és megnyitotta. Ekkor Kasselik Ferenc (1795-1884) a tervező és kivitelező. A Kirakodó-tér palotasorának kiépítése elismeréséért kapta meg az építész Kasselik 1842-ben a pesti díszpolgári címet.
Emmerling Károly a régi Redout (1833. Pollack Mihály /1773-1855/) még klasszicista, szép arányos épületének bérlőjeként igen szép hasznot húzott már, mikor a kedvező helyen álló Ilkey-házat kibérelte, állítólag József nádor javaslatára. Eleinte Emmerlingről nevezték el a hotelt. A Honderű is jelentést írt az eseményekről, a szépen kifestett lépcsőházáról, ahol a hazai várakat pingálták a falakra. A szobák tágasak voltak, előszobával, nappalival is rendelkeztek.
A hír a Spiegelben is megjelent. Nemcsak a pestiek, de az ország más vidékéről érkező utasok és a külföldiek is kedvelték a kényelmes, nagy szobákkal rendelkező Duna parti szállodát.
1848-ban itt működött az igazságügyi, ipari, kereskedelmi és földművelésügyi minisztérium, és itt toborozták a honvédhadsereget (Petőfi Sándor is itt várakozott a sorára 1848-ban).
Az 1849-es harcokban megsérült Heinrich Hentzi (1785-1849) ágyúzásakor. Ekkor a Dunasor 32 háza, Hild József legszebbjei és sok más pesti épület (a Vigadó is) tüzet fogott. A helyreállítás 1850 körül ugyancsak Kasselik Ferencé. (Az építész munkásságáról 2020. február 29-én írtam hosszabb cikket). 1863-ban Kertész József bérelt a házban nyomdát, ami zajjal járt, ez a környék lakóit zavarta, így a nyomda a Vasudvarba kényszerült átköltözni. (Ez a régi Városház téren állt, ma Piarista utca.)
Emmerling Károly után 1889-ben a szállodát Gundel János (1844-1915), a vendéglősök elnöke bérelte és 1904-ig működtette, ekkor élte a fénykorát is.
- január 19-én a Magyar Labdarúgó Szövetség a szálló különtermében alakult meg. A sarkon lévő kávéház még egy ideig fennmaradt.
István Főherceg, (István nádor néven 1847-48-ig Magyarország nádora), a róla elnevezett Szálló a 19. sz. politikai életében fontos szerepet töltött be, a kulturális érintkezés fellegvárává vált. Gundel idejében asztaltársaságoknak adott helyet.
Ebben volt a híres, három fülkéből álló „Mikszáth-szoba”, ahol tarokkkártya-partik folytak a liberális politikusok között. Ide jártak a Kisfaludy Társaság (1836-1952) irodalmi egyesület tagjai is. A „jó palóc” Mikszáth Kálmán a legkedvesebb törzsvendég volt, Gundel igyekezett a kedvében járni. Speciális ételeket is készítettek számára. 1894-ben itt fogyasztották először a híres palóclevest. A falakon az író Mikszáth Kálmán arcképe és művei illusztrációiból válogatott festmények voltak, melyeket Mirkovszky Géza (1855-1899) jeles festő, grafikus, belsőépítész festett. (Az ő munkája az 1896-os Millenniumi kiállítás plakátja is.)
Gyakran megfordult még itt: Szilágyi Dezső (igazságügyi miniszter, 1840-1901), Jókai Mór (író, 1825-1914), Tisza Kálmán (15 évig miniszterelnök,1830-1902), Tisza István (politikus, 1861-1918), Lánczy Leó (bankár, 1852-1921), Lotz Károly (festő, 1833-1904).
Az 1894-es átalakítást már Kauser József (1848-1919) és Hauszmann Sándor (1848-1906) végezte. 1904-ben bezárták, Emmerling Adolf (1866-1944) újra bérházzá alakíttatta 1907-ben.
Amikor bezárták a szállodát, a szobabútorokat a Wittmann és Bauer cég vásárolta meg, a mintás tapétát pedig Latinovits Pál földbirtokos bácskai birtokára vitte el. A Vasárnapi Újságban Mikszáth Kálmán író (1847-1910) írt búcsúzót az István főhercegről.
Az épület homlokzatán találjuk az emléktáblákat: Bem Józsefét (honvéd altábornagy, 1794-1850, szobrász Farkas Zoltán 1927), aki itt lakott 1848 novemberében.
Itt volt Klapka György utolsó lakása, itt is halt meg 1892-ben. (Kovács Ferenc 1970-ben készítette az emléktábláját). Klapka György, a komáromi hős honvédtábornok 200 éve, 1820-ban született Temesváron. Sírja a Fiumei temetőben a honvéd síroknál 19/1.4. Róna József szobrász (1861-1939) alkotása.
A házban a Redout (ma Vigadó) megnyitása előtt az emeleti nagyteremben gyakran híres bálokat rendeztek. Lakott itt rövid ideig Kossuth Lajos édesanyja, Weber Karolina (1770-1853), Deák Ferenc politikus (1803-1876) is, ő később a közeli Angol Királynő Szállóba költözött. Amikor a társaság két részre vált, Mikszáth Kálmán is követte. Állítólag az volt az utolsó hely, ahol még főzni tudtak.
A korban (18-19. sz.) Pest-Budának a legismertebb vendégfogadói, szállodái voltak: az Európa, a Fortuna, a Szarvas, Vadászkürt, a Tigris, a Vörös sün, az Arany Sas, a Fehér Hajó, a Három bárány, a Fehér Hattyú, a Magyar Király, a Vadászkürt, a Nádor, a Hétválasztóhoz, Márványos kávéház, ennek helyén nyílt az Angolkirálynő és mások.
Az István főhercegtől északra Tänzer ácsmesternek a Hild József tervezte hatalmas sarokháza a mai Arany János utca (régen Fő utca, Hochstrasse Ecke) sarkán 1836-ban épült. 1974-1984 között a két ház felújítását egyidőben végezték el. A szálló a nevét István főhercegről (1817-1867) kapta, aki József nádor fia volt, és a nádori szék várományosa. A Pestre érkező főherceg nagy rokonszenvnek örvendett. Húga volt a korán elhunyt Hermina (1817-1842), akinek a hálás magyarok kápolnát is emeltettek Hild Józseffel (1789-1867) Zuglóban. Az 1838-as nagy pesti árvízkor jelentős anyagiakkal támogatta a károsultakat. (A kápolnát elkezdték építeni 1843-ban, de csak 1856-ban szentelték fel.)
A híres István Főherceg Szálló gyönyörű épülete Rudolf Alt (1812-1905) grafikáján (1850) a Szabó Ervin Könyvtár Képarchívumában is megtekinthető.
(Lásd Holló Szilvia történész: Budapest régi térképeken 1686-1896-ig c. könyvét, ebben szerepel Carlo Pinos Vasquez (1798-1861) spanyol gróf: Buda és Pest Szabad Királyi Városainak Tájleírása 1837. A 4 lapból álló egyik szelvény jobb oldalán az Ilbay-ház látható. Ilyen nevű család akkor nem élt a városban, viszont a nézete megegyezik az Ilkey-ház küllemével.)
Az Országos Gyáriparosok Szövetsége 1927-ben 1.575.000 koronáért megvásárolta, és irodaházzá alakították. A tervező Hikisch Rezső (1876-1934), aki a homlokzat kialakításával jól igazodott a klasszicista házhoz. Kiugró osztópárkánnyal zárta le a régi két emeletet, és újabb kettővel emelte, ma is négyemeletes. Az építési vállalkozók Pollacsek és Epstein voltak.
A ház a II. világháborúban újabb sérüléseket szenvedett, helyreállítását Nagy Elemér (1928-1985) végezte. A kapualj síkmennyezetes, a lépcsőház félköríves, az udvarban íves konzolsor tartja a függőfolyosókat, kovácsoltvas korlátok, kerek betétdíszekkel. Az udvari helyiségek többsége csehsüvegboltozatos.
Az épületet napjainkban állami hivatalok és különféle cégek irodaházként használják.
Fotók: Horváth Zoltán
dr. Horváth Péterné, Város-és ipartörténeti csoport.
Be First to Comment