Műemlék lesz a Wichmann-kocsma ódon háza
(avagy Zakróczi Béla adalékai 1983-ból)

“A Miniszterelnökség közleménye, 2021. január 16., szombat 09:57: (OS) – A kulturális örökség védelméért felelős Miniszterelnökséget vezető miniszter azonnali hatállyal elrendelte az I. kerület Márvány utca 6-8. szám alatti (Márványmenyasszony étterem épületei) valamint a VII. kerület Kazinczy u. 55. szám alatti (Wichmann-kocsma) ingatlanok esetében a műemléki védettségi eljárás megindítását. Az eljárás befejezéséig, amit a Miniszterelnökség gyorsított ütemben fog lefolytatni, az ingatlanokon tilos bármilyen bontási vagy építési munkálatot végezni.”

Kicsi is, kopott is, megtörve az utca épületeinek vonalát, szűkíti a járdát. Mégis kiállt mellette a főváros társadalma, amikor híre ment, hogy a kormányhivatal engedélyezte a bontását. Mert az nem szerepel a mérnöki szempontok között, hogy a maga 180 évével az Erzsébetvárosban különös kultúrtörténeti emlék ez a Kazinczy utcai szerény ház. Életének első nagy eseményéről a kapu melletti tábla, alatta az összetört piros nyolcas lap elékeztet: itt festették, majd gyártották az első magyar kártyát 1836-ban. (Ami helvét kártya, hiszen osztrák királlyal a magyarok nyakán nem kerülhettek a lapokra függetlenségért küzdő honi szereplők, viszont Schiller Tell Vilmos drámájának alakjai igen.) Az utolsó nagy korszaka pedig a kenus legenda, Wichmann Tamás által nyitott és sokáig vitt kocsma időszaka volt.

Az alábbiakban a kettő közötti évtizedekről lesz szó, nem akármilyen forrásból.

„Rothauser Mór 1903-ban a földszintes épületet átalakíttatja” – olvasható az első kerek mondat a Kazinczy utca 55-ről az Adalékok a belső Erzsébetváros történetéhez című kötetből. A Budapesti Városvédő Egyesület legendás kiadványsorozatának darabjai – ahogy ez is – egy-egy adott fővárosi térség épületeit dokumentálta szavakban, kapcsolódva az e célt szolgáló fotókiállítás anyagához. Lelkes, öntevékeny városvédők az épületek pillanatnyi állapotáról, fotográfiai tudással készítettek fényképsorozatokat, eltökéltségüktől, kutatásra fordítható szabadidejüktől függő alapossággal tárták fel a múltjukat, több-kevesebb adalékkal hozzájárulva a későbbi kutatásokhoz. 

Az 1983-ban megjelent kötethez a Kazinczy utca címeinek jó részéről Zakróczi Béla tudósított. Az 54-ről csak azt közli: „Üres telek”. Az 55-ről (hrsz. 34160) az általa ismert első időpont 1891., amikor a fent említett Rothauser úr és Stenthal Sarolta úrhölgy vált tulajdonossá. Utánuk 1907-1931 között dr. Bíró családja, majd 1982-ig Bronner Artúr és utódai birtokolták, s utolsójuktól akkor vette meg Wichmann Tamás.

„1931-ben Bronner Arthúr a ház átalakítása után, bal oldalon nyitja meg a jó hírnevű fehérnemű üzletét és műhelyét. Az udvarban még ma is látható egy nagy vasállványos mángorló. Ajánlatos lenne megmenteni és múzeumban kiállítani.” (Vajon mi lett a sorsa Bronner mester mángorlójának?) A jobb oldali üzlethelyiség egészen 1954-ig tejcsarnok volt.

„A bal oldali üzletet 1956-1979-ig a Minőségi Szűcs Szövetkezet bérelte. Először tanműhelyt rendeztek be, majd ebédlővé alakították át. 1979 áprilisától 1982. október 30-ig a PIÉRT fejlesztési osztályának irodái voltak itt.

A jobb oldali üzlethelyiséget a tejcsarnok megszüntetése után a Belvárosi Közért vette át raktár céljára 1973-ig, majd ez is a PIÉRT raktára lett.

1982. október 30-án a tulajdonos leánya a házat eladta Wichmann Tamás Európa-bajnok kenusnak, aki jelenleg is itt lakik. Most alakítják át az üzlethelyiséget bárjellegű üzemegységnek, amit a mostani tulajdonos fog vezetni.”

A krónikásunk bejárta az épületet a pincétől a padlásig. Lejegyzi, hogy a kétrészes, keményfából készült bejárati ajtó egy-egy ablaknyílását kovácsoltvas keret védi, a díszítése „tradicionális, misztikus jelek együttese”. (Ő nyilván nem találta ennek eredetét, ma már tudjuk: a házban a múlt századelőn bérlőként élő Magyar Teofilozófiai Társulat elnevezésre jelképei ezek. „A két dísz egy-egy farkába harapó, a bölcsességet szimbolizáló kundalíni kígyót ábrázol, amelyeknek a közepén az életet jelképező ANKH egyiptomi kereszt és a köré font kettős háromszögek feszülnek. Ez az összetett szimbólumrendszer a szellemnek az anyagba szállását és felemelkedését jelképezik” – magyarázza Jamrik Levente a falanszter.blog.hu alapos háztörténetében.)

Az Adalékok… szerzője ír a lépcsőházi lengőajtók színes üvegablakairól, a masszív, öntöttvas korlátról , hogy a bolthajtásos pince csak a ház jobb fele alatt maradt meg, a padlás egy részét pedig valaha nagy galambtenyészetnek képezték ki. Ott találta a hajdani üzletek felszerelésből vasállványokat üvegpolcokhoz és régi cégtáblákat.

„Bár kívül esett a gettón, csillagos ház volt. A háború alatt nem kapott találatot, de a tetőről kosarakban hordták le a döglött aknákat” – juttatja eszünkbe a tudósítás vészkorszak hónapjait. Ezek után profánul hat annak a valószínűleg e ház egyik lakójától hallott mondat: „Állítólag Bíró Mór előtt egy időben még örömtanya is volt.” És rögtön utána (ami alátámasztja, hogy elbeszélgetett a helybeliekkel: „1970-ben a külső nagytatarozáskor lebontották a cserépkályhákat. 1973-ban a lakásokat korszerűsítették és komfortosították.

Wichmann 2018-ban, már súlyos betegen, eladta ingatlanát, kocsmájából pizzázó lett, az épületet mai tulajdonosa viszont lebontaná, s helyére nagy szállodát húzna fel. A kormányhivatal nem látja okát, miért ne tenné. Ez ellen lázadtak fel a fővárosiak, s a legújabb fejlemény, hogy a Miniszterelnökség elrendelte a ház – és vele együtt az ugyancsak bontásra ítélt másik, a budai Márványmenyasszony étterem nagy múltú kis épületének – a műemléki védettség alá helyezését.

Így most bizakodhatunk, hogy későbbi korok krónikásai még kiegészíthetik a mai helytörténészek históriáját a ház életéről.

Szöllősi Ferenc

(Az írás első megjelenése: A Wichmann-kocsma titkai – infovilag.hu)