A Liva-malom
régen és most

Budapest legöregebb és a pesti oldal egyetlen vízimalma a Liva-malom. Ha valakit érdekel a története, ajánljuk, hogy nézzen el a részletekért Geocachig weboldalra. Természetesen szerepel a XV. kerületi TAK-ban is, melynek érdekessége, hogy a malomról kollégánk, Arlett Annamária írását közlik.

Néhány nappal ezelőtt telefonhívást kaptunk a felújításával kapcsolatban. Egy olvasónk szerint a munkák nem az előre definiált, megállapodott módon történtek, emiatt fejezte ki aggodalmát, emlékeztetve arra, hogy Ráday Mihály is foglalkozott a témával. Megpróbáltunk utánajárni.

Ráday Mihály valóban foglalkozott az 1996. február 25-i műsorában a malommal. Idézzük az Új Városvédőbeszédekben is megjelent riportot:

Bár tavalyi felvételeim lennének arról is, ami most következik! Január 1-jén a malomiparról volt szó az előző adásban, s a tervezett helyszínek közül egy kimaradt.

Még a tavalyi év folyamán megkeresett egy fiatalember, hogy mutassam be a budapesti XV. kerület egyik érdekességét, a Szilas patak partján álló Liva-malmot. Szerettem volna vele interjút készíteni erről, de éppen akkor fél évre külföldre utazott. Gondoltam, ráér, megvárom! Mire hazaért, a malomnak vége lett. Íme, most belesírunk a kiömlött tejbe.

Ráday Mihály: A ház vagy 15-20 méterre áll a pataktól. Hogy táplálta a patak mégis?
Merk Péter: Volt egy felső patak, ami párhuzamosan folyt a Szilas-patakkal, és a víz – miután meghajtotta a malomkerekeket – onnan bukott vissza a Szilas-patakba. Ez itt körülbelül 500 méterre eredt egy mostani kis nevesincs tótól, ahol forrásokkal van tele a terület.
Ráday Mihály: S meddig működött ez egyáltalán?
Merk Péter: Ez a malom 1952-ig működött. Most lett volna egyébként éppen 100 esztendős a honfoglalás 1100. évfordulójára. Azonban úgy látszik, hogy valaki más sorsot szánt ennek az épületnek, és 1995. augusztus 29-én felgyújtotta. Szomorú, hiszen túlélve háborúkat, forradalmakat, így kellett elpusztulnia.
Ráday Mihály: Megvolt minden berendezése, tehát akár – ha meglenne a patak – még használni is lehetett volnál
Merk Péter: Igen. A berendezések nagy része megvolt,78 és most itt a romok alatt fekszik.
Ráday Mihály: A malom eredeti tulajdonosai közül valaki él itt, vagy élt?
Merk Péter: Vida József volt a malom tulajdonosa, és ő 1903-tól működtette itt helyben a malmot. 1896-ban bérbe vette, majd később vásárolta meg, és Liva Mária, a Mariska néni még a mai napig él, ő 93 esztendős, és itt a közelben lakik. Miután leégett a malom, már nem tudott tovább itt a házban megmaradni, hiszen az épületet széthordták.
Ráday Mihály: Az ő lakóházát is a szomszédban?
Merk Péter: Igen, az ő lakóházát is kipakolták, a bútorait, feltörték a házat, elvitték a fotókat, amik még a malomról annak idején készültek, amikor még itt uszoda is működött, hiszen ez volt Palota egyetlen strandfürdője. A háború óta sincs uszoda Palotán, sem strand.
Elég érdekes volt itt a vízkihasználás, hiszen a víz egy olcsó energiaforrás volt, és nem is szennyezte a környezetet. Liva bácsi – talán a mai vállalkozók is megirigyelhetnék – négyszer használta fel a vizet. Az első volt, amikor a kis patak ide beérkezett az uszodába, az uszoda 20 méteres medencéjét táplálta, onnan volt a duzzasztótérbe átvezetve, ott pontyokat tenyésztett, majd a duzzasztótérből a malomkereket hajtotta meg, és a negyedik, ami még nagyon érdekes volt, hogy télen, amikor a hátsó zsilipen keresztül leengedték a vizet a malomlétrán, miután megfagyott, kimentek jeget vágni, amit aztán nyáron vendéglősöknek és henteseknek szállítottak.
Ráday Mihály: Mire lehetett volna a malmot és a lakóházat használni, ha malomnak nem?
Merk Péter: Régi álmom volt, hogy visszaállítsuk eredeti állapotába, és egy működő vízimalom legyen, és itt a mellette lévő lakóházban a Rákospalotai Múzeumot lehetett volna berendezni, amit így haza tudtunk volna hozni, és méltó helyet kapott volna.
Ráday Mihály: De hát volt Rákospalotai Múzeum!
Merk Péter: Igen, volt Rákospalotán múzeum, de azt az épületet eladták sajnos. Először egy biliárdterem nyílt, és azóta a múzeum nem tudott visszaköltözni az épületbe. Most éppen zárva van.

Ha meggondolom, kedves nézők, 1983 tavaszán Nádas József gimnáziumi tanár felhívására győzedelmes riportban számolhattam be önöknek arról, hogy a Hazafias Népfront XV. kerületi bizottsága a kerületi pártbizottság támogatásával, a kisiparosok és a palotai őslakosság részvételével megmentik a Rákospalotai Múzeumot, s az akkor 150 éves házat, amelyben elhelyezték. Azóta 13 év telt el. Most se múzeum, se malom, se összefogás.

Aztán eltelt 21 év, és ismét találkozunk Merk Péter úrral, a riportban szereplő “fiatalemberrel”, aki közben önkormányzati képviselő lett, és úgy látszik nem adta fel a malom és környékének helyreállításával kapcsolatos elképzeléseit, melyekről így beszél a Periszkóp Palotán készítette interjúban:

Végül 2019-ben el is készült az épület felújítása, amiről egy részletes tájékoztatót itt lehet olvasni. Vagy javasoljuk az alábbi diaporámát, mely látványosan bemutatja a renoválás lépéseit:

Úgy tűnik azonban, hogy az épület rendbetétele ellenére nincs egyetértés a kerületben az ökológiai szempontból is fontos terület hasznosítása ügyében. Többről van szó. Az évtizedeken át elhanyagolt terület hirtelen fontos lett. Városközpont? Múzeum? Közösségi tér? Oktatóközpont? Esetleg valami más lesz az M3 – Szilas-patak – Régi fóti úti Lidl közötti terület? Azt gondolom talán ezért is aggódott az inkognitót kérő olvasónk. Ennyire bonyolult az érdekek egyeztetése?