Feszl Frigyes családja Bajoroszágból és Ausztriából származott. Frigyes ükapja, Feszl Jakab Kirchbergenben születetett, a Pest és Buda között használt réven dolgozott, mint később fia, József is. A Feszl család pesti ágának férfi tagjai között voltak, akik a kőfaragó-mesterséget választották, többek között Frigyes nagyapja, Feszl József és édesapja, Feszl Mihály is.
Feszl Frigyes 1821. február 20-án született, Pesten, a belvárosi Magyar utcai Feszl-házban. Tizenhárom testvére közül rajta kívül még ketten az építészi pálya iránt éreztek elhivatottságot. Frigyes középfokú tanulmányait a szülővárosában, a piarista rend iskolájában végezte, de érettségi vizsgát nem tett, hanem a Pesti Építész Céh keretei között, három évig inastanonc volt. A vándorkönyv megszerzése után német földön képezte tovább magát, majd 1839 tavaszán Münchenben beiratkozott a Képzőművészeti Akadémiára. A bajor fővárosban két évet töltött el az akadémián, majd három évig Friedrich Bürklein (1813-1872) építész irodájában dolgozott. Szülővárosába 1845-ben költözött vissza.
Feszl Frigyes építész portréja. Sterio Károly festménye (1847)
Ebben az időben hirdettek pályázatot a Pesten felépítendő új országház épületének megtervezésére. A politikai helyzet változása miatt a pályázat beadási határidejét meghosszabbították. Feszl Frigyes a magyar parlament számára elgondolt épülettervén már megfigyelhetők az új stílus, a romantika architektonikus jegyei. Feszl több lapból álló tervezetét végül nem adta be a pályázatra. Maguk a tervek elvesztek, de a tervlapokat ismeri a kutatás, mert azokról Feszl 1861-ben jó minőségű fényképeket készíttetett.
Feszl Frigyes be nem adott terve az Országház épületére (Forrás: Építő Ipar, 1898. augusztus 31.)
Feszl Frigyes 1845-ben társult Kauser Lipót (1818-1877) és Gerster Károly (1819-1867) építészekkel. Mivel egyikük sem rendelkezett céhes mesterjoggal, ezért az idősebb pályatársuk, Zofahl Lőrinc (1791-1863) írta alá az „építész-hármas” Pest város tanácsához engedélyezésre beadott tervkérelmeit.
A három építész szoros együttműködése 1854-ig tartott. Feszl 1854 és 1866 között még mindig céhes jog nélkül, de már egyedül alkotott. Ebben az időszakban készült életművének koronája, a pesti Vigadó, amelynek 1865-ben történt felavatását követő évben szerzett saját mesterjogot.
Közös társulásuk idején a három építész több bérházat tervezett a délnémet romantika stílusához közel álló homlokzatkialakítással: Lipótváros gyorsan fejlődő részén, a Nádor utcában 1847-ben készült el az Oszvald (Oszwald) testvérek megbízásából az Oszvald-ház.
Az Oszvald-ház homlokzata (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Az Oszvald-ház a Nádor utca 22. szám alatt (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Feszl szakrális alkotásai
Az 1830-ban felszentelt, klasszicista stílusban megépült Kálvin téri református templom bejáratától balra található, a templomtesthez hozzáépített sírfülkét Feszl Frigyes tervezte 1852 és 1853 között. A templomtér részeként – a magyar református gyakorlattól eltérően – így egy figurális sírfülke tekinthető meg, amely az 1851-ben elhunyt gróf Zichy Manóné Charlotte Strachan számára készült. Az anglikán felekezetű grófné temetésekor a római katolikus egyházhoz tartozó Zichy család nagy összegű adományt biztosított a református egyházközség számára, amelyből az orgonakarzatra merőleges tájolású, kétszintes karzatot emeltek, jelentősen bővítve ezzel a templom befogadóképességét, 980 ülőhelyre.
Gróf Zichy Manóné síremléke a Kálvin téri református templomban, 1930-as évek (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Zichy Manóné jelképes síremléke „csipkeszerű” építészeti kialakítást kapott. A fülke a sírszoborral 1854-re készült el. A függönyhatású kőrácsozathoz öntöttvas korlát illeszkedik. A fülke két oldalán egy-egy angyalfej jelenik meg konzolként. A sírfülkét lezáró kőszalagon a következő felirat olvasható: „Isten az igaz bíró.” A sírszobor a fiatalon elhunyt grófnét imádkozásra összetett kézzel, fekvő helyzetben jeleníti meg. A szobrászati munkákat a francia Raymond Gayrad (1777–1858) készítette. A grófné koporsóját a templom kriptájában helyezték el.
A Dohány utcai zsinagóga
A Dohány utcai zsinagóga megtervezésére Feszl Frigyes is készített pályatervet, ám arra végül Ludwig Förster (1797-1863) romantikus stílusban alkotó bécsi építész kapott megbízást 1854 tavaszán. Még azon a nyáron lebontották a felépítendő zsinagóga telkén addig álló épületet. Az építkezés öt évet vett igénybe. A munkálatokat nehezítette, hogy Förster – mivel ugyanebben az időben foglalkozott a bécsi zsinagóga terveinek a véglegesítésével is –, többször elkésett egy-egy kivitelezési terv elkészítésével, ezért az építtető hitközség a szakrális tér befejező tervezésével Feszl Frigyest bízta meg 1857 végén. Így az 1859. szeptember 6-án felavatott épület az osztrák és a magyar romantikus építészet két kiváló alkotójának a keze munkáját is magán hordozza.
A Dohány utcai zsinagóga szakrális tere (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Feszl tervezte a Dohány utcai zsinagóga belső szentélyét (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A frigyszekrény tetején egy díszes kupola látható, ez is Feszl Frigyes nevéhez fűződik (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A pesti Vigadó
A mai pesti Vigadó elődépülete a magyar klasszicizmus kiemelkedő építésze, Pollack Mihály (1773-1855) egyik ünnepelt pesti alkotása volt, amely francia elnevezéssel „Redoute”-ként vált ismerté. Az épület, amelynek a szívében a nagyméretű táncterem helyezkedett el, az akkori pesti városmag északi részén, a Duna-parthoz közel emelkedett. A régi vigadót a szabadságharc idején, 1849. május 15-én a budai várat védő Heinrich Hentzi osztrák tábornok ágyúval szétlövette, bár ezt semmiféle harcászati ok nem indokolta.
A pesti Redoute Pollack Mihály tervezte épülete 1845-ben. Rudolf Alt rajza, F. J. Sandmann metszete (Forrás: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Tizenhat évig állt az eredeti, Pollack tervezte épület, amelynek szétágyúzása után újabb tizenhat évnek kellett eltelnie, amíg a megsemmisült épület helyett felépült az új vigadó palotája.
Az új épület felépítésének gondolata 1853-ban merült fel: az év márciusában Hild József (1789-1867) kapott megbízást Pest város tanácsától a tervek elkészítésére. Három évvel később egy részvénytársaság alakult a beruházás megszervezésére. Hild terveinek átdolgozására 1858-ban Feszl Frigyest kérték fel, a Habsburg Birodalom olasz háborúja miatt a terveket azonban csak 1860 tavaszán fogadták el.
Feszl Frigyes fő műve, a megnyitásakor „Vigardának” nevezett pesti Vigadó 1887 körül (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
A megsemmisült Redoute helyén Feszl tervei alapján emelt új épületet ugyan az építkezés során szintén Redoute-nak nevezték, később a megnyitásakor Vigardának – az utóbbi nevet a pestiek sokat gúnyolták és helyette sokáig továbbra is a Redoute nevet használták, míg végül a Vigadó név állandósult. Három utcai homlokzata közül a Dunára tekintő a legmonumentálisabb, öttengelyes, középső részét, egytengelyes szélsőrizalitok fogják közre.
A Vigadó épülete (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Feszl Vigadója az első épület, amelyen mind a külső, mind a belső ornamentika használatban a magyar nemzeti formakincs alkalmazásának igénye jelenik meg. Az oszlopfejezeteken kifaragott bajuszos férfifejek mellett az építész előszeretettel alkalmazta a vitézkötést. A vitézkötés mint díszítőmotívum használata az egyik megnyilvánulása volt annak, hogy Feszl Frigyes romantikus építészeti stílusán belül a nemzeti formakincset keresve, a magyar huszárok mentéjén és a magyar népviseleteknél előforduló paszomány-ornamentikával utalt a magyarság ízlésvilágára. Saját korában sem a művészeti, sem a nagyközönség nem fogadta megértéssel Feszl ornamentális újításait.
Ma már nehéz elképzelni, de igaz, hogy a pesti Vigadó díszítését Feszl korában sem a művészeti, sem a nagyközönség nem fogadta megértéssel (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Feszl Frigyes mozaikkal kívánta díszíteni a belső falfelületeket, azonban Pest város tanácsa – külföldi mintára – a festészeti alkotásokkal való díszítést választotta. Ezáltal a Vigadó lett az első középület hazánkban, amelyet freskókkal díszítettek. Ezekkel a feladatokkal a még pályájuk elején járó művészeket, Lotz Károlyt (1833-1904) és Than Mórt (1829-1899) bízták meg, akik javadalmazását állami ösztöndíjjal biztosították. A témaválasztásban kikötésként szerepelt, hogy a magyar regék világát is megjelenítsék.
A Fővárosi Vigadó nagyterme, 1893. Weinwurm Antal felvétele (Fotó: FSZEK Budapest Gyűjtemény)
Az épület főlépcsőházában Árgyélus királyfi és Tündér Ilona ábrázolása megfelelőnek bizonyult mind históriai, mind nemzeti elvárások szempontjából. A Csemegetárnak nevezett helyiséget részben Lotz Károly, részben Than Mór aranyozott hátterű falképei díszítették, ezekhez járult hozzá Wagner Sándornak (1838-1919) Mátyás királyt és a legyőzött cseh vitézt, Holubárt bemutató alkotása.
A Vigadó díszlépcsője 1889-ben. Kép: H.O. Rückwardt (Fotó: FSZEK Könyvtár Budapest Gyűjtemény)
A Vigadó lépcsőháza, 1893. Weinwurm Antal felvétele (Fotó: Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Budapest Gyűjtemény)
A Vigadó szobrászati díszítésének elkészítése hosszú időt vett igénybe. Alexy Károly (1823-1880) nevéhez – többek között – a külső pilléreken elhelyezett, táncolók csoportjait megjelenítő domborművek fűződnek. A szobrok rajtvázlatait Feszl adta át a szobrásznak.
Táncolók csoportjainak domborműve az oszlopfőn (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A főhomlokzati szobrok a Vigadó utca felől a következőket ábrázolják: Zsigmond király, Mária Terézia, IV. Béla, Pest-Pilis-Solt vármegye címere, Széchenyi István, Hunyadi János, Nagy Lajos király, a magyar államcímer, Mátyás király, Zrínyi Miklós, József nádor, Szilágyi Erzsébet, Pest város címere, Varula Jakab polgármester, Árpád fejedelem, Attila hun király. A szobrászati programban egyszerre ismerhető fel a magyar és lokális, pesti identitás erősítésének az igénye.
Szobrok a homlokzaton (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
(Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A koronás magyar címe, mellette Nagy Lajos (balra) és Mátyás fejszobrai (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A belső szobrászati díszítés elkészítésére 1882-ben hirdettek pályázatot, amelyen kilenc szobrász vett részt. A pályázati felhívásban három méter magas, sóskúti mészkőből faragott alkotásokat vártak el. A bizottsági tárgyalásokon szerepet vállalt Feszl Frigyes, majd az ő 1884-ben bekövetkezett halála után Ybl Miklós (1814-1891) volt a bizottság építész tagja.
A második világháború harcai a magyar főváros épületállományában súlyos károkat okoztak. Látványos sebek keletkeztek különösen a pesti Duna-part Margit híd és Erzsébet híd közötti szakaszán, a pesti Vigadóban sok érték veszett el a bombatámadások következtében, többek között a teljes belső szobrászati és részben a festészeti díszítés is megsemmisült.
A Vigadót az elmúlt fél évszázadban két alkalommal, előbb 1968-1979 között, az akkori kor elvárásainak megfelelően, míg másodjára 2004-2014 között, a leggondosabb műemléki elvárásoknak megfelelően állították helyre, újra életre keltve a „Feszl-i atmoszférát”.
Emléktábla az építészről a Vigadó falán (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A Vigadó átadása után Feszl több oktatási épület tervezésére is kapott megbízást Pesten, ezek az iskolák a historizmusnak neoreneszánsz stílusú megnyilatkozását adják. A nevelést szolgáló alkotási közül a terézvárosi Nagymező utcában álló, 1872-1873 között emelt polgári fiúiskolát emeli ki a Feszl Frigyessel foglalkozó kutatás.
A Nagymező utca 1. szám alatti egykori polgári fiúiskola épülete a Terézvárosban (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
A Fröhlich ház Sas utca 3. (Fotó: Both Balázs/pestbuda.hu)
Feszl Frigyes súlyos cukorbetegség következtében 1884. július 25-én, Kőbányán hunyt el.
Koporsóját a budapesti építész- és építőtársadalom nagyszámú képviselőjének részvétele mellett helyezték örök nyugalomra a Kerepesi úti Nemzeti Sírkert művészparcellájába. Életművének a legapróbb részletekig történő kutatása Komárik Dénes (1929-2017) építészettörténész érdeme, aki több könyvben és tanulmányban tisztázta a Feszl Frigyesről, illetve munkáiról addig élt homályos képet.
Életművében a megépült építészeti alkotások és a tervasztalon maradt tervek a meghatározók, de mind az iparművészethez kapcsolható munkái, mind a festményei és grafikái egy gazdag fantáziával megáldott, de részletekre odafigyelő, alázatos művészről tanúskodnak.
Nyitókép: Feszl Frigyes építész portréja (részlet) Sterio Károly festménye (1847)
Be First to Comment