Az egyik olvasónk, C. Judit levele úgy gondoljuk, sokak érdeklődését felkelti:
Tisztelt Budapesti Városvédők!
Gyermekkorom meghatározó fabulon reklámjával kapcsolatosan írok Önöknek. Nagyon szívesen látnék egy riportot a TV-ben (nem találtam ezzel kapcsolatos hírközlést sehol) a 80-as 90-es évek legmeghatározóbb Fabulon képéről, amely a Kálvin tér egyik tűzfalán volt, és nézett le az arra sétálókra.
Sajnos a neten nagyon kevés anyag, információ van a Pataki Ágit ábrázoló képről, biztos vagyok benne, hogy kiváló anyagot lehetne összeállítani a 17 éve leapplikált képről. Jelenleg Óbudán őrzik egy raktárépületben, és 17 éve porosodik a ládákban…
Önök mit gondolnak a témáról?
A folyatás, még mindig a levélírónktól:
Nagyon sok helyre elküldtem kérdésemet a médiában, ami arra irányul, hol van pontosan a kép, de egyelőre nem kaptam semmilyen információt. Annyit sikerült internetes forrásokból kinyomoznom, hogy Óbudán őrzik ládákban, 40×40 cm-es darabokra vágták szét a képet, és gézlapokkal lettek lefedve, hogy ne sérüljenek a mozaikok. Az így kapott darabkákat sorszámozták, hogy a későbbiekben újra össze lehessen rakni.
A bontási munkálatokat régészek felügyelték, és a szállítás, tárolás, előzetes megállapodás szerint történt, mivel 2000 környékén több mozgalom is volt, hogy ne szedjék le a tűzfalról a képet. Az egyezség keretében figyelmet kapott az állagmegőrzés, hogy ne sérüljön a kép, sem a bontás sem a szállítás/tárolás során, végül így került “ideiglenes” megőrzésre Óbudára 2000-ben. Azóta nincs hír a képről.
A falról való eltávolítás után a műalkotás az egykori Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) III. kerületi, Dugovics téri raktárába került. Az ÁMRK ma már nem létezik, az épületben jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum működik. Vélhetőleg az egykori ÁMRK (később KÖSZ) Nemzeti Múzeumhoz került raktárának anyagai a Forster Gyula Központhoz tartoznak most.
Magánkutatásom során egy fényképre akadtam, ami bizonyítéka annak, hogy a mozaikot valóban leszedték a tűzfalról, és a cikkekben említett ládákba helyezték. A gézlapok is jól láthatóak rajta. Már csak az a kérdés, hol őrzik pontosan ezeket a ládákat, és kinek a tulajdonát képezik?
Nagyon megköszönném, ha feltenné a honlapra a témát, ismeretségi körömben is nagy sikert aratott a 80-as 90-es évek legismertebb faliképének kérdésköre.
Nagyon izgalmas területnek tartom az egész történetét, szinte ikonná nőtte ki magát, nem véletlenül díszelgett majdnem 20 évig a Kálvin téren, és csak úgy vonzotta a tekinteteket pataki Ági. Bízom benne, hogy felkarolja az ügyet valaki, akinek a segítségével fény derülne rá hol található a Fabulon kép, és akár újra kirakni egy jól látható helyre, mint ahogyan az évekkel ezelőtt is volt.
Ráday Mihály rövid válasza a következő volt:
Nem tudok mást az egykor volt faliképről, mint javasolni a további kutakodást. Annyit tudok, tudtam segíteni, hozzátenni, hogy megkerestem a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum igazgatóját, vajon mit tudnak róla, A válasza az, hogy semmit, bár kétségtelenül van ilyen legenda, hogy valahol ez a falkép-reklám megvan… Hát ennyi.
Itt tartunk, a lecke fel van adva. Előre is köszönjük a hozzászólásokat, észrevételeket, ötleteket, még talán akkor is, ha valami legendáról van szó…
Az MKVM igazgatója szerint, nem a múzeum raktárában tárolják a Fabulon képet, ráadásul olyna métretű képről beszélünk, aminek tárolása nem egyszerű, nagy helyet foglal.
Az RTL klubtól kapott válasz szerint, Pataki Ágival 2000 óta több riportot is készítettek, ám a képek hollétéről nem tudni pontosat, ők is azt a vonalat erősítik, miszerint a kép, ládákban pihen egy raktárban…
A KECSKEMÉTI KAPUTÓL A FABULON-REKLÁMIG. MIT REJTENEK A KÁLVIN TÉR ELFELEDETT TŰZFALAI?
Pataki Ági, mint a Fabulon arca közel 25 éven keresztül tekintett le a Kálvin térre. Erdély Miklós, avantgárd képzőművész alkotása a Fabulon-reklámmozaik, amelyet az Elefántcsonttorony Irodaház építkezése miatt kellett eltávolítani a tűzfalról. A reklámmozaik egy különleges technikával készült kerámiaalkotás, ami a fotó és a mozaik különleges ötvözete. A művész a kép minden kerámiadarabkáját egyenként válogatta ki, s ezeket a “sejteket” illesztette egymás mellé a falon. A kép fagyálló, tisztítható és soha nem kell “újrafesteni”. A fotómozaik eszmei értéke 30 millió forint. A falról való eltávolítás után a műalkotás az egykori Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ (ÁMRK) III. kerületi, Dugovics téri raktárába került. Az ÁMRK ma már nem létezik, az épületben jelenleg a Magyar Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Múzeum működik. Vélhetőleg az egykori ÁMRK (később KÖSZ) Nemzeti Múzeumhoz került raktárának anyagai a Forster Gyula Központhoz tartoznak most.
http://budapest.reblog.hu/a-kecskemeti-kaputol-a-fabulon-reklamig-mit-rejtenek-a-kalvin-t
A kép nyomára ugyan még mindig nem bukkantam, de további érdekes cikkeket, irományokat találtam a világhálón:
Ritkán nézem a televíziót, de tegnap délután ráhangolódtam a Duna Televízió Ridikül című Női talkshow műsorára. A műsor egyik meghívott vendége Pataki Ágnes modell, aki két évtizeden át volt a Fabulon termékcsalád reklámarca.
A műsorban Pataki Ágnes mesélt a nagyméretű Fabulon-reklámmozaikról, ami igencsak felkeltette a figyelmem.
“A Fabulon Áginak is nevezett modell többek között egy budapesti Kálvin téri tűzfalról tekintett az arra haladókra egy nagy méretű reklámmozaikról. A mozaikhirdetést az avantgárd képzőművész, filmes és költő Erdély Miklós készítette 1982-ben és fiával jegyzi az alkotást.”
“Erdély 1982-ben fiával együtt helyezte el a mozaikot a Kálvin téri ház tűzfalán. Ez egy különleges technikával készült kerámiaalkotás, amely a fotó és a mozaik különleges ötvözete. A művész a kép minden kerámiadarabkáját egyenként válogatta ki, s ezeket a “sejteket” illesztette egymás mellé a falon. A kép fagyálló, tisztítható és soha nem kell “újrafesteni”.”
Egy építkezés során 2000-ben megőrzésre eltávolították.
“Lementették, és azóta is ládákban pihen, negyvenszer negyvenes darabokra metélve, felülete gézzel leragasztva. Óbudán őrzik, az Állami Műemlék-restaurációs Központ egyik belső kapualjában.”
Forrás:
https://www.kozterkep.hu/~/26217/Fabulon_mozaik_Budapest_1982.html
A minap találtam egy 2001-es cikNépszava cikket, ami megjelöli a raktár helyszínét:
“Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH), valamint az irodaház beruházója és kivitelezője megegyezése nyomán az új épület kivitelezői a hivatal restaurátorának felügyelete mellett szakszerűen eltávolították a mozaik darabjait, és 2000. július 4-én átszállították azokat az OMVH-hoz tartozó Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ III. kerületi Dugovits téri raktárába.”
És a teljesa cikk:
Továbbra sincs gazdája a Kálvin téren elbontott reklámmozaiknak. Erdély Miklós Fabulon-képe több műalkotással együtt raktárban várja, hogy döntsenek sorsáról. Felújítása, újbóli felállítása költséges volna, támogató egyelőre nem akad. Nagyobb baj, hogy a mai napig nem tisztázott, kinek kéne döntenie a mozaik sorsáról.
Jelenleg is a raktárban van Erdély Miklós, a neves avantgárd képzőművész híres Kálvin téri Fabulon reklámmozaikja, amelyet az Elefántcsonttorony Irodaház építkezése miatt kellett eltávolítani – nyilatkozta az Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ restaurátor-igazgatóhelyettese, M. Nagy Éva.
Erdély 1982-ben fiával együtt helyezte el a mozaikot a Kálvin téri ház tűzfalán. Ez egy különleges technikával készült kerámiaalkotás, amely a fotó és a mozaik különleges ötvözete. A művész a kép minden kerámiadarabkáját egyenként válogatta ki, s ezeket a “sejteket” illesztette egymás mellé a falon. A kép fagyálló, tisztítható és soha nem kell “újrafesteni”. A fotómozaik eszmei értéke 30 millió forint.
Az Országos Műemlékvédelmi Hivatal (OMVH), valamint az irodaház beruházója és kivitelezője megegyezése nyomán az új épület kivitelezői a hivatal restaurátorának felügyelete mellett szakszerűen eltávolították a mozaik darabjait, és 2000. július 4-én átszállították azokat az OMVH-hoz tartozó Állami Műemlék-helyreállítási és Restaurálási Központ III. kerületi Dugovits téri raktárába. Úgy tűnik, senkit nem érdekel a 68 négyzetméteres kép sorsa.
M. Nagy Éva szerint nem a központ feladata, hogy eldöntse, mi legyen az ipartörténeti, magas művészi értékkel bíró műalkotással. A szakember megerősítette, hogy a mozaik jobb sorsot érdemelne annál, mint hogy a raktárban heverjen. De azt is hozzátette, nem lehet tudni kinél kellene előbbre lépni az ügyben. A hányatott sorsú alkotásnak jelenleg nincs gazdája. A központ egyetlen dolga, hogy megőrizze azt, egyébként nem nyúltak hozzá és nem is fognak. M. Nagy Éva szerint egyetlen dolguk csupán az volt, hogy a darabokat szakszerűen leválasszák a Kálvin téri tűzfal vakolatáról.
Jelenleg a legnagyobb gond, hogy a mozaik akár évtizedeken át porosodhat a raktárban, ha nem derül ki rövidesen, igazán kinek kellene foglalkoznia az üggyel. Kevesen tudják, hogy a központ Dugovics téri raktárában több elfeledett műalkotás várja sorsának rendeződését, ám kérdésünkre M. Nagy Éva nem volt hajlandó elárulni, milyen alkotásokról van szó, honnét, honnan, mikor kerültek oda és miért nem foglalkozik velük senki.
Az bizonyos, mondta az igazgatóhelyettes-restaurátor, hogy a mozaik helyreállítása és újbóli felállítása tetemes költségbe kerülne. Azt a szakember is megerősítette, hogy a mozaik fantasztikus értéket képvisel, mindenképpen meg kellene menteni, ehhez azonban támogatásra volna szükség. És egyáltalán nem biztos, hogy akad valaki, hivatal, múzeum – magánember bizonyosan nem -, aki áldozna a célra.
Forrás: http://www.origo.hu/szorakozas/20011110megmindig.html
Fabulon kisasszony darabokban
Negyvenszer negyven centis darabokra metélték és ládákba rakták, de legalább megvan – a Fabulon-mozaik szinte az egyetlen példa arra, hogy egy régi reklám megmenekült a pusztulástól Budapesten. Igaz, ehhez is jelentős sajtóhadjárat kellett… Arról a mozaikról van szó, amelyet néhány évvel ezelőtt hámozott le a műemlékvédelem a Kálvin tér egyik tűzfaláról, mielőtt elé építették volna a hírhedt üvegpaloták egyikét. Lementették, és azóta is ládákban pihen, negyvenszer negyvenes darabokra metélve, felülete gézzel leragasztva. Óbudán őrzik, az Állami Műemlék-restaurációs Központ egyik belső kapualjában.
Ennyi látszik a Fabulon-mozaikból
De mi is van egyébként a mozaikkal? Szécsi Róbert, az ÁMRK vezetője szerint nem tisztázott például a tulajdonjoga. Egykori készíttetője, a Caola megszűnt, készítője, Erdély Miklós pedig már nem él. Szívesen odaadnák valakinek, aki méltó módon tudná bemutatni. Reménykedtek, hogy a Művészetek Palotájába kerülhet, de végül is nem volt rá érdeklődés. Így aztán Fabulon kisasszony Csipkerózsika-álmát alussza, s várja a megmentőt.
Forrás:
http://nol.hu/archivum/archiv-361629-176025
A Kieselbach Galéria “A csábítás fegyvere – Divat, stílus és öltözködés száz év magyar festészetében” című kiállítás megnyitóján (nov 5, 2018) fel fog bukkanni a keresett mű.
Idézet a megnyitó meghívó szövegéből:
“A megnyitón közel két évtizedes rejtőzködés után ismét közönség elé kerül a legendás Kálvin téri Fabulon reklám. Erdély Miklós mozaikja az elmúlt éveket szétszedve, dobozokban, egy vidéki tyúkól padlóján vészelte át, így a fiatalabb generációk csupán fényképről ismerhetik a magyar neoavantgárd legnagyobb alakjának ikónikus alkotását. A művet a megnyító alkalmával egykori modellje, az 1970-es és 80-as évek sztármanökenje, Pataki Ági leplezi le és kelti új életre.”
Cz. Judittól kaptuk az alábbi FB bejegyzést, melyből kiderül, hogy mi lett a híres Fabulon reklámmal. Köszönjük, szépen!
Vegre, megoldodott a rejtely, egy facebook-os beszelgetes soran jutottam el Bojar Ivan Andras bejegyzesehez, neki koszonhetjuk, hogy mengemenult a hires Fabulon kep:
Idezem az altala irtakat:
KIESELBACH, NEGYVENÉV, PATAKI ÁGI
(barátság-nők-művészet)
“Két hónappal ezelőtt, szeptemberben volt negyvenéve, hogy megismertem. Általános iskolából hozott barátommal közösen, feltünősködő ricsajjal uraltuk le a gimnáziumi első osztályt, szeptemberben, az első napon. Oda is soroltak minket: az első padba, hogy szem előtt legyünk. A későbbi barátom, akiről ez a poszt szól, akkor még pár padsorral hátrébb ült. Irritálóan csendes volt, zárkózott. Rendesen öltözött. Ha hűvös volt, összehúzta mellkasán a dzsekit, mint aki félti magát valamitől. Talán épp tőlünk, a harsány verekedős ismeretlenektől, nem is annyira a rothadó avarszagú ősz hidegétől. Tőlünk, akik nyers idegenséggel, fölösleges hangoskodással, csúnya szavakkal robbantunk be addigi finom óvott pasaréti életébe. Ez már a Petőfi Gimnázium volt. Horvátkert. Az előkelő budai gimnáziumoknak meg nem felelt maradékgyerekek gyűjtőhelye. Meg sportolóké. Ő véletlenül került oda. Jótanuló volt. Valami szülői félreértés következtében lett kényszerű elszenvedni minket. Nálam a rossztanulás, a lázadás volt a norma. Örülhettem hogy három évvel későbbi kirúgatásomig még egyáltalán bárhová is befogadtak. Ezerkilencszázhetvennyolc szeptemberében Rómából estem be a gimnázium első osztályába. Tizennégyévesen másfél hónapnyi apám kalauzolta múzeum és templomjárás után, szivacsként felszívott olasz alapfokú beszédtudással kezdtem a középiskolát. Én ettől a másfél hónaptól valaki lettem. Nem személyes érdemem volt. A szüleimé, apámé. Értékrendem lett, ízlésem, véleményem a világ dolgairól. Neveket, a nagy kultúra helyszíneit sajátomként éltem meg és szórtam szét motívumait magam körül. Nem nagyképüség volt ez, hisz nem megjátszottam hogy bennem, a nyitott és fogékony kamaszban hirtelen kibomlott egy világ.
Szerintem ő, Tamás, erre figyelt fel. Wartburgbarna hétköznapjankba színt hoztam. Valami mást, mint ami a környezetünk diktálta értékrendhez tartozott. Mást és erőteljesebbet. Ő keresőben volt. Kosarazott. Aztán szeretett például adni-venni. Volt érzéke a kereskedéshez, de egyelőre nem forrott ki benne, hogy pontosan mivel. Nekem a művészet természetes közegem volt. Szüleim élete. Így az enyém is. Ez sem érdemem tehát, csak körülményem, adottságom. Őt vonzotta ez a világ. Pár hónap lassú közeledése után egyre elmélyülő, alapvető fontosságú, férfias komolysággal megélt barátság bontakozott ki közöttünk. Utazni kezdtünk, tanultunk. Semmiképp sem az iskolai norma szerint: magunknak. Bevágtuk a prágai Narodni Galerie, a drezdai Zwinger, a budapesti Szépművészeti Múzeum összes termének összes festményét. A BÁV aukciós kiállításainak kiállított képeit. És temérdek más tárlatot. Életének első elsajátított sokezer festményéhez közöm volt. Ő tovább bírta szuflával. Összefogottabbá nevelte magát. Engem eltérített mindenirányú éhesen nyugtalan kíváncsiságom. Általános iskolából hozott másik barátom pedig, ahogy a gyerekkor, apránként messzire sodródott.
Azóta tart. Negyvenéve.
Ezalatt sokat beszéltünk a nőkről. Ez természetes. Negyven év, egy élet hossza. Minden szóbakerült. A művészet persze, és a pesti nők is. Történetük nem velünk kezdődött, nekünk csak szerencsénk, hogy ráismertünk a fenoménre és fürdőzhetünk ragyogásuk viszfényeiben. Tamás, vagy ahogy Pestszerte hivatkozzák, Kieselbach műhelyében a már sok nagyszerű kötetet jegyző Molnos Péter vezetésével most új könyv, a tavalyi Pokoli aranykor után új legenda van születőben. A csábítás fegyvere – ez az új megaalbum címe. Persze hogy a nő áll a könyv középpontjában. Az időben változó, a divat működési módozatán keresztül megmutatkozó nő. És persze, a divat, maga – ahogy az eltelt bő másfél évszázadban dominálta a pesti utcát, Magyarország szobáit, szalonjait. Nőket és férfiakat. Több mint 400 oldalon 620 festmény, divatlap, divatfotó illusztrálta tanulmánykötet és a hozzátartozó, közel száz képet felvonultató kiállítás indul 5-én hétfő este Tamás galériájában a Falk Miksa utca-Nagykörút sarkán. Aznaptól másként gondolunk majd a múltunkra. Szebbnek, értékesebbnek látjuk utána. Új összefüggések tárulnak majd fel a szerzők, Ungváry Krisztián, Nyáry Krisztián, Simonovics Ildikó, Kincses Karoly és mások tanulmányain keresztül. A tárlat meglepetést is tartogat. Az ok, amiért ezt a személyes hangú jegyzetet írom az, hogy negyvenévnyi beszélgetéseink búvópatakjai közül egy talán épp ezen az estén bugyog a felszínre majd. A Fabulon Ági, vagyis Pataki Ági mozaikja válik hosszú idő után ott újra láthatóvá. Korosztályunk állami, mégis pop ikonja. Erdély Miklós fotómozaik művészetének legnagyobb és legismertebb műve, amely 1982 decemberi elkészültétől egy egész korszakot jellemzett, ám idestova többet hevert ládában mint amennyit a Kálvin téri tűzfalra tapadva. Háromszor mentettem meg az enyészettől. Hétfő este Pataki Ági szemét láthatjuk újra. Szemét a szemétből, – hiszen egyszer az irodaházas ráépítéstől mentettem meg a mozaikot, amikor 1999 végén mozgalmat indítottam a mű szakszerű levtelére, majd mégegyszer, mikor az MRMK-t számolták fel s a restaurátor központ kapualjában addig ládákban heverő levett mozaiklapokat órák választották el a szemétredobástól. És mégegyszer, mikor egy múzeum raktárában vált kezelhetetlenné. Ha nem lépek újra, kidobják. Tízéve már, hogy Erdély műve a pajtámban, elhagyott csirkeólak mögött vár jobb sorsára. Most, épp negyvenéves barátságunk kerek évfordulóján, a nagyszerű könyv megjelenése alkalmából kerül ismét a publikum szeme elé. Tamás és én, ki-ki a maga helyén, minőségében és ráhatásával, négy évtizede dédelgetünk képeket. Ő nagyban, én szerény léptékben. Ő a festészet és fotó terepén, én szerte a vizuális művészetekben. Kieselbach az egész magyar művészetet karolja föl s dédelgeti, én csak egy-két művet. Köztük Erdély mozaikját. Hétfőn talán kiderül, négyévtizedes barátságunknak miféle új konzekvenciái következnek.”
Izgatottan varom, mi lesz a kep tovabbi sorsa.
Kedves Attila!
Először is, nagyon köszönöm, hogy megosztotta a megnyitóval kapcsolatos információkat, nem tudtam a Kieselbach galériában megrendezett kiállításról.
Miután megosztotta, elkezdtem ismét kutakodni, és szerencsésen belebotlottam más lelkes Fabulon-rajongóba is, s kaptam pár hírmorzsát a mozaikképről.
A leleplezésről az Index is megosztott egy videot, itt érhető el:
https://index.hu/mindekozben/poszt/2018/11/05/kieselbach_divat_kiallitas_a_csabitas_fegyvere/
Bojár Ivántól megkérdeztem, mi lesz a kép további sorsa… Ki lesz továbbra is állítva? Vagy esetleg átkerül egy másik helyre? Sajnos nem tudta megmondani, de szíve mélyén, egy tűzfalon tudná elképzelni megint… Nagyon szorítok, hogy ez megvalósuljon!
Bízom benne, hogy méltó helyére kerül a mozaikkép, annak pedig kiváltképp örülök, hogy ennyi év után előkérelt!
Üdvözlettel: Cz. Judit