A Budapesti Érseki Katolikus Gimnázium és a hozzátartozó Rákóczi Kollégium 1909-től a Keleti Károly utcában működött. Az intézményt államosították a II. világháborút követő rendszerváltás idején és felvette II. Rákóczi Ferenc nevét. A török hódoltság megszűnte után Széchenyi György alapította – s több átszervezést meg- illetve túlélt oktatási intézmény ma is őrzi hagyományait. Az egyik ilyen, hogy minden év szeptemberének első szombatján az összes – még élő – növendéke összejön, találkozik a Márványmenyasszonyban. A hagyományt elsősorban egy kiváló tanár, néhai Szerdahelyi Andor (közismert, a diákságtól kapott becenevén: Cox) tartotta életben, s már nagy betegen, kerekes székben ülve is ő fogadta még a legendás kertvendéglő kapujában az érkező egykori régi és még régebbi osztályok növendékeit.
Mint egykori rákóczis gimnazista magam is résztvevője voltam ezeknek a találkozásoknak Ez is hozzátartozik a hely történetéhez. És önkéntelenül adódik a kérdés, vajon van-e olyan növendéke a nagy múltú iskolának, aki tud, akar közreműködni abban, hogy a nagy múltú, Budapest kultúrtörténetéhez hozzátartozó kertvendéglő megmaradjon, túlélje a „vírust”?
Cikk a Várnegyed 2020. december 17-i számából:
View Fullscreen
Uniformizálódik a város, egyre jellegtelenebb, elveszti arculatát, amitől Budapest az, ami. Értékvesztést, a hagyományok semmibe vevését tapasztaljuk, a stílusok ismeretét, megbecsülését, megőrzését kellene támogatni minden szinten! Miért csak az üzleti érdekek döntenek….?
Tiszelt raday mihaly ur jo vona megmeneti marvany mennyasszont ertemet sok hireseg meg fodult msr kiss reka